Kiszelly Zoltán: Erről nem beszélnek a németek
„Sokan kérdezik tőlem, hogy Angela Merkel és a németek vajon megbolondultak-e akkor, amikor négy éve másfél millió migránst engedtek be országukba.” Ezzel a felütéssel nyitja a Magyar Nemzetben megjelent cikkét Kiszelly Zoltán. A politológus hozzáteszi; válaszként ilyenkor egy német közmondást hoz fel, amely szerint minden őrültségben van rendszer…
Álláspontja szerint tudatos döntés született négy esztendővel ezelőtt, mint ahogyan az is tudatos, hogy Berlin és Brüsszel európai szinten akarja a migrációt kezelni, vagyis nem mondott le a kötelező betelepítési kvóta megvalósításáról.
Kiszelly újfajta beszédmódot azonosít, melyet Angela Merkel emelt csúcsra. A német kancellár ugyanis sok esetben szándékosan ködösen fogalmaz, vagy egy mondatban elmond valamit és annak az ellenkezőjét is. A politológus arra figyelmeztet, hogy Brüsszel csak a magyar népszavazás után indította meg a 160 ezer migráns szétosztásából való kimaradás miatt a kötelezettségszegési eljárást hazánk ellen, de a CDU és a CSU is megvárta a választást, és csak utána egyeztek meg egy évi 180-220 ezres német migránskvótáról. Meglátása szerint ez feltehetően most is így lesz és az uniós választást követően újabb bevándorláspárti előterjesztések várhatók.
Több, erre mutató jelet is láthatunk – hívja fel a figyelmet Kiszelly Zoltán. Ezek közé sorolja, hogy egyre több tanulmány szól a minőségi munkaerő hiányáról, amelyet majd a bevándorlással kívánnak orvosolni, a nyugati sajtó pedig egyre inkább próbálja lebeszélni az embereket a gyerekvállalásról. A halál kultuszát hirdető magazinokban már kevés a tudatos gyermektelenség, ma már a „gyermekmentesség” a trendi.
Hozzáteszi: Merkel az úgynevezett „humanitárius imperatívuszról” is beszélt, vagyis a gazdag európaiaknak arról az erkölcsi kötelezettségéről, hogy be kell fogadniuk a szegény polgárháborús menekülteket. Ugyanakkor Orbán Viktor és a visegrádiak az európai szolidaritással szemben a rugalmas szolidaritás modelljét alkalmazzák, amely szemben áll a brüsszeli és berlini elképzelésekkel. Ennek keretében hazánk az EU határainak védelmére fordít több energiát, hogy a schengeni határokon belül fennmaradhasson a mozgás szabadsága.
A bevándorláspárti terveknek megfelelően most első lépésként a Frontex venné át a határok menedzselését, azaz mindenkit beengednének, aki a határainkon menedéket kér. Második lépcsőként a menedékkérelmek elbírálását venné át egy uniós hivatal, így a frontexesek által beengedett menedékkérők sorsáról nem a magyar törvények, hanem az 1968-as szellemiségű politikai korrektség alapján döntenénk. A menedékkérőket pedig német mintára a Juncker-képlet alapján osztanák szét a tagállamok között. Az integrációs erőfeszítéseket a családegyesítés mellett azzal is ösztönöznék, hogy a beáramló tömeg idővel állampolgárságot kapna, így biztosítva egyben a bevándorláspárti politikusok szavazóbázisát.
Kiszelly Zoltán arra emlékeztet: minderről természetesen a közelgő választás előtt nem beszélnek. Majd utána lendülhet be a gépezet…
A politológus teljes cikke ide kattintva olvasható.
