Tovább görbül az uniós uborka

Ehhez képest a napokban több fórumon is megjelent a hír, hogy az uborka szelleme tovább él, méghozzá a közlekedésben. A Bizottság ugyanis egy olyan javaslatot készített, amely az autókba szerelt GPS-ek és táblafelismerők alapján 2022-től kötelezővé tenné a gyártók számára, hogy sebességkorlátozást építsenek az autóikba.

Vagyis senki, semmilyen körülmények között nem léphetné túl a megengedett legnagyobb tempót. Városban 50, országúton 90, autópályán 130. És semmi több.

Brüsszel célja ezzel az, hogy csökkentse a balesetek számát és már azt is kiszámolta, hogy mennyivel. Szakértőik szerint egy ilyen lépés megtétele után 20%-kal kevesebb ütközés lehetne az utakon.

Az ezzel kapcsolatos gyakorlati problémákról csak röviden. A legtöbb autó táblafelismerő rendszere még bőven nem 100%-os, és mondjuk a 90-es balatonfüredi lehajtót az M7-esen sebességkorlátozó táblaként értelmezi. Képzeljünk csak el egy fülledt, nyári péntek estét, amikor a Siófokra, vagy Keszthelyre igyekvők autója is 90-re lassít ezen a ponton!

És akkor még nem beszéltünk a vezetés élményéről, mert azt gondolom nem én vagyok az egyedüli autótulajdonos, akinél ez is szempont. Ráadásul gyanítom a gyártók sem azért árulják különböző motorral és felszereltséggel járgányaikat, hogy minél halkabban araszoljanak 50-nel a városban.

Van ugyanakkor egy ennél is nagyobb probléma. Az egész kérdés ugyanis jól megmutatja a Bizottság hozzáállását az 500 millió Uniós állampolgárhoz.

Az az alapállásuk ugyanis, hogy a nép hülye (úgysem tartja be a sebességkorlátokat) és majd mi fentről megmondjuk, hogy mit csináljanak, rájuk kényszerítjük, hogy betartsák a szabályokat.

Jól rímel ez azokra a korábbi kijelentésekre, amelyek a népszavazást, mint a demokrácia egyik alapvető intézményét kérdőjelezik meg. Emlékezhetünk még a luxemburgi külügyminiszter szavaira, aki a magyar kvótareferendummal kapcsolatban mondta azt, hogy „az Európai Unió meghal, ha Uniós kérdéseket népszavazással döntünk el.”

A másik szimbolikus üzenete ennek a jogszabály tervezetnek az a mindenféle gyakorlati szempontot nélkülöző mechanizmus, amelynek számtalan példáját láthatjuk például a migráció kezelését illetően.

A problémára adott, valóságtól totálisan elrugaszkodott, laboratóriumban kiszámolt, steril válasz, amely sokkal több konfliktust és gondot generál, mint amennyit megold.

Az európai utakon és a migrációs politikában egyaránt. Brüsszel tehát semmit sem látott be korábbi hibáiból és az újabb és újabb, hétköznapi ember számára egyszerre nevetséges és hihetetlen terveit látva egyáltalán nem is fog. Alig két hónap van már csak hátra addig, hogy ez a mára teljesen tarthatatlan helyzet változzon, változhasson. Addig pedig nem az autók sebességét kell korlátozni, hanem a döntéshozatali mechanizmusét és a parttalan ötletelését.