„Az alacsony képzettségűek bevándorlása szinte sosem térül meg”
A közgazdászok az emberre pusztán munkaerőként tekintenek, ennélfogva a bevándorlók számukra csupán munkás kezek – nyilatkozta George Borjas a Makronómnak. A professzor éppen ezért fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem robotokról beszélünk. Hozzátette, ha bevándorlókat importálunk, az sokkal messzebb mutató következményekkel bír, mintha csak egy termelési tényezőt hoznánk be az országba. Rámutatott arra is, hogy
a bevándorlásnak politikai, társadalmi, kulturális hatásai vannak, sőt a gazdasági infrastruktúrára is hatást gyakorol.
Oláh Dániel kérdésére válaszolva a közgazdász kifejtette, a migráció egyszerre közgazdaságtan, kultúra és társadalom, s míg a közgazdasági vonatkozás számszerűsíthető, a kulturális nem, az asszimiláció pedig nem magától értetődő jelenség. – Amikor a migráció meghatározó tömegjelenség, akkor már lassabb az asszimilálódás – mutatott rá az amerikai bevándorlási hullámokat mélyen elemző tudós.
George Borjas szerint hamis az az érvelés, miszerint vannak olyan munkák, amelyet a társadalom tagjai nem akarnak elvégezni, s a helyzet megoldásához bevándorlásra van szükség. – A megfelelő fizetésért az emberek szinte bármilyen munkát elvégeznek, nem igaz? – tette fel a költői kérdést.
A közgazdász az interjú során példaként említette az Ausztrália által alkalmazott pontrendszert, melynek keretében az ausztrál állam mérlegeli a bevándorló képzettségét, azt, hogy milyen iparágban tud elhelyezkedni, s ezen keresztül megállapítja, hogy inkább befizetője vagy haszonélvezője lesz-e az illető a költségvetésnek. Ezt követően kaphat csak vízumot, aki az országban szeretne munkát vállalni. A számítások pedig egyértelműen azt mutatják, hogy csak a magasan képzett munkaerőt érdemes befogadni. Tisztán közgazdasági szempontból az alacsony képzettségűek bevándorlása szinte sosem térül meg – szögezte le.
Borjas szerint a migrációról gondolkodva újra és újra az alapkérdéshez térünk vissza: mi a célunk a migrációval, azaz hogyan, milyen országban akarunk élni, és ennek elérése érdekében kiket kell beengednünk? Cáfolta azonban azt a tézist, miszerint a folyamatos gazdasági növekedés eléréséhez egyre több emberre van szükség.
A beszélgetés végén a professzor kitért arra is, minden esetben az alapján kell döntenünk, hogy mely csoport érdekeit tartjuk előrébb valónak, azaz – a bevándorlás-problematika nyelvezetére lefordítva – mennyire értékeljük a migránsok érdekeit az őslakók érdekeivel szemben. Tudnunk kell ugyanis, hogy olyan szcenárió, amelyben minden csoport nyertes, nem létezik.
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
Fotó: mandiner.hu, Földházy Árpád
