Magyarországon a kilencvenes évekig a fiatalabb nemzedékek legjobbjai a keresztény ikonográfiával szinte nem is találkozhattak, legfeljebb csak egy lehetőleg minél távolabbra tolt művészeti hagyományként, művészettörténeti leckeként, tévesen mintegy azt sugallva, hogy itt csupán egy végtelenül elavult, korszerűtlen, további alkotások létrehozására méltatlan területről van szó. A rendszerváltozás ellenére ez a művészeti terület továbbra is a mesterséges ideológiai elfojtás következményeit nyögte.

A kereszténység azonban sokkal mélyebben gyökerezik Európa kultúrájában, gondolkozásmódjában, művészetének történetében és különösen az emberi lelkekben annál, hogy valaha is teljes egészében elveszítse a mindenkor érvényes aktualitását.

Sebastian Francknak, Bruegel kortársának szavai ma is érvényesek: „Az egész Biblia újból és újból megismétlődik: Ádám bűnbeesése, a tudás fája, a bűnbánat, ugyanígy a halál és az élet… Krisztus szenvedései a maguk módján mindennap végbemennek és az összes története a Bibliának szintén… Bennünk a belsőnkben, innen jön ki minden, és ha úgy alakulna, hogy Krisztus külsőleg visszatérne, mint ahogy tagjaiban mindennap jön és szenved, úgy ismét újra és újra megfeszítjük őt, apáink mértékét betöltve”.

Amikor Kecskeméten elindultak a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálék, akkor a kurátorok tudatosan az európai művészet egyik legfőbb nyomvonalán haladva a hazai keresztény tematikájú művek gyűjtésébe kezdtek és kiállításokat szerveztek.

hirdetés

Az elmúlt majd két évtized során a Kecskeméti Képtár (jelenlegi nevén a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteménye) a 2000. évi „próbatárlatot” követően, 2002-ben, az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a kereszténység legfontosabb szimbólumát, a keresztet választotta tematikus kiállításának központi tárgyává, majd 2005 tavaszán a Teremtés könyvének őstörténeti részeit megelevenítő munkákat mutattak be.

A harmadik biennálén, 2006-ban az oltár volt a téma, míg a negyediken Krisztus példázatait jelenítették meg az alkotások. 2009/2010-ben az Apokalipszis, a Jelenések könyve volt az ábrázolandó ikonográfiai téma, 2013 tavaszán az angyalok, 2015-ben, a hetediken a gyermekek, a gyermekség, 2016-ban pedig a magyar és a magyarországi szentek megjelenési formái kerültek sorra. Végül múlt év tavaszán a kilencedik biennálén, Hieronymus Bosch nyomán A hét főbűn volt a kiállított anyagok vezérfonala.

A kilenc Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé során 1105 alkotást mutattak be a kiállításokon, e nagy szám is pontosan jelzi, mennyire hiányzott egy ilyen sorozat a magyarországi kiállítási palettáról.

A keresztény biennálékhoz kapcsolódik az a szintén bő másfél évtizede folyó módszeres gyűjtői tevékenység, melynek eredményeként a Kecskeméti Katona József Múzeum képző- és iparművészeti gyűjteményén belül létrehoztak egy, a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, már 440 tételes speciális egységet, amely folyamatosan gyarapodik.

Az Erdős Renée Házban megrendezendő kiállítás – tematikus megfontolásokból, a közeledő húsvét tiszteletére – Balanyi Károly Ferenczy Noémi-díjas zománcművész alkotásától kölcsönözte a címét, amely Pilinszky János híres versére utal:

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

ifj. Gyergyádesz László

***

Az illusztrációink a kiállításról:

Balanyi Károly – Harmadnapra (2015)
Katona Katalin – Patrona Hungariae I (2000)
Kun Éva – Piros vérrel virágozik (2015)
Lencsés Ida – Áldozat (2000)
Vásárhelyi Kata – Hiszen a lelket nem tudjátok megölni (Mt 10,28)