A Pilvaxból a történelemkönyvekbe
Ha Bécsben nem tör ki a forradalom, talán ma nem is március 15-ét, hanem március 19-ét ünnepelnénk. A pesti Ellenzéki Kör ugyanis 1848. március 19-én, a József-napi vásárt követő rákosi reformlakomán kívánta ismertetni a Kossuth Lajos által benyújtott felirati javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő Tizenkét pontjukat is. Március 14-én este azonban megérkezett Pest-Budára az előző napi bécsi forradalom híre; ekkor kezdődött el minden.
Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula módosította eredetileg megfogalmazott Tizenkét pont tartalmát és politikai fellépésüket indokoló kiáltványt fogalmazott meg. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írott, a március 19-i reformlakomára szánt költeményét, a Nemzeti dalt.
Ezután Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre, ahol több helyszínen is elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, valamint a Nemzeti dal. A körülbelül kétszerezre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, ahol az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalták a gépeket, és cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt, illetve a Tizenkét pontot.
Irinyi József, aki a Tizenkét pontot saját maga öntötte formába, személyesen osztotta szét a röplapokat, a szabad sajtó első példányait. A Tizenkét pont szövegén később kisebb változtatásokat hajtottak végre, az utolsó pontot így egészítették ki: „Unió Erdéllyel.”
Az időközben tízezresre duzzadt tömeg később a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta annak tagjait, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta börtönéből a sajtóvétség és izgatás vádjával 1847-ben elítélt Táncsics Mihályt, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
Ugyanezen a napon Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását is. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott V. Ferdinánd királyhoz.
Az 1848. március 15-vel útjára induló szabadságharcot a kemény küzdelmek ellenére is leverték; az utolsó Görgei Artúr által vezetett jelentősebb harcképes sereg, feltétel nélküli fegyverletételére 1849. augusztus 13-án került sor Világosnál. Ezt a példát követte a többi mozgó seregrész is. A véres megtorlás nem maradt el: 1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar forradalom 12 tábornokát és egy ezredesét, az aradi vértanúkat. Ugyanezen a napon Pesten az Újépületnél sortűzzel kivégezték Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt is.
A március 15-én zajlott események a magyar történelem egyik legismertebb ünnepévé elemelték a mai napot. Világszerte megünneplik a magyar szervezetek és közösségek március 15-ét. A megemlékezésnek Európától Ausztráliáig közösségformáló szerepe is van, sok település együtt ünnepel, és sok helyre érkeznek vendégek Magyarországról vagy más magyarlakta régióból.
A Kőrösi Csoma Sándor és Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai a világ minden táján aktívan részt vesznek az ünnepségek szervezésében. Rendhagyó történelemórákkal, előadásokkal, ünnepségekkel készültek a magyar közösségek; nem egy helyen az ösztöndíjasok munkálkodásuk eredményeképpen kezd meghonosodni, vagy felelevenedni az ünnep.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc valamennyi fontos helyszínén, és a forradalmárokhoz köthető helyszíneken is szerveznek ünnepi programokat, így például Medgyesen, Segesváron, Petőfi feltételezett elestének helyén, a 2005-ben újjáépített Ispánkúti Petőfi-emlékműnél, a győztes piski csata helyszínén vagy Székelykeresztúron, ahol két éve újra elültették Petőfi körtefáját.
A kárpátaljai Beregszászon zászlót bont a Kárpátalja Baranta, egy közel 100 fős magyar harcművészettel foglalkozó közösség, és azon belül a Rákóczi Légió, amely a kárpátaljai kötődésű, de szülőföldjüket ideiglenesen elhagyó barantásokat, harcművészeket, hagyományőrzőket gyűjti össze.
A mai napon a márciusi ifjak bátorsága és elszántsága hatja át a magyar közösségeket világszerte. A közös múlt összeköt bennünket, bármerre is éljünk a világban.
