Így méltatta a nőket II. János Pál pápa

Akadnak olyanok, akik a nemzetközi nőnap kapcsán a kezdeményezés tagadhatatlan munkásmozgalmi, kommunista múltját emelik ki, és ebből kifolyólag kategorikusan elutasítják, hogy bármi módon részt vegyenek a hagyomány átélésében. Akadnak olyanok, akik szerint ez az ünnep idejétmúlt, és egy felettébb káros mondanivalót közvetít: a nőknek ez az egy nap jut az egész évben, miközben a férfiaké a maradék 364 nap. Végül vannak azok, akik egy egyszerű, ugyanakkor szívmelengető gesztusként értékelik csupán ezt az ünnepnapot, ahol a férjek, apák, munkatársak egy csokor virággal megköszönik a nőknek, hogy mindig ott állnak mellettük: azt, hogy a szebbik nem képviselői empátiájukkal, gondoskodásukkal és sajátos szemléletmódjukkal lehetővé teszik azt, hogy a férfiak férfiak maradhassanak. Talán idehaza ezek az emberek vannak túlnyomó többségben. Bízzunk benne, hogy így van, és abban is, hogy még sokáig tudjuk némi odafigyeléssel megköszönni a hölgyeknek azt a sok törődést, sok izgalmat, amit  tőlük kapunk nap mint nap, és kérem férfitársaimat, hogy a hálánkat ne csak az év egyetlen napján, hanem máskor is, holnap, a jövő héten és 3 hónap múlva is igyekezzünk kifejezni, ha nem is feltétlenül csak virággal, akkor más módon.

Ha akadnak olyanok akik még mindig csak legyintenek a mai ünnepre, és nem értik, miért kell megemlékezni erről az egészről, azoknak ajánlom figyelmébe azt a kiváló és mindannyiunkra nézve tanulságos levelet, amit  az egyház nőkkel és nőiséggel kapcsolatos véleményéről kaphatunk, ha elolvassuk II. János Pál nőkhöz intézett levelének átolvasásával, amelyet 1995-ben, a Pekingben megrendezett Nők IV. Világkongresszusa alkalmából írt. Hiszen a nőnapról, a nők állhatatos munkájáról az egyház is megemlékezik évtizedek óta.

• Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet.
• Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet.
• Hála neked, nő, aki leány és nővér vagy, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel, állhatatosságoddal gazdagítod a szűkebb családot, s általa a társadalom egész életét.

• Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy – azért, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárulsz az értelmet és az érzelmet összekapcsoló kultúra fölépítéséhez, az életnek a „misztériumra” mindig fogékony értelmezéséhez, az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához.
• Hála neked, nő, aki szerzetesnő vagy, aki Krisztus, a megtestesült Ige édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel nyílsz meg az isteni szeretet számára, így segítvén az Egyházat és az egész emberiséget, hogy élete Istennek adott „jegyesi” válasz legyen, mely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, melyet ő teremtményeivel meg akar valósítani.
• Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését, és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.

A teljes levél ide kattintva olvasható.

Ferenc pápa tavalyi és idei nőnapi köszöntője pedig így szól:

„Köszönet minden nőnek, aki nap mint nap igyekszik egy emberségesebb és befogadóbb társadalmat építeni.”

„A nők azok, akik ezt a világot csodaszéppé varázsolják, ők azok, akik megvédik és életben tartják. Nekik köszönhetjük a megújulás kegyelmét, az ölelést, ami befogad és a bátorságot, hogy odaajándékozzuk önmagunkat.„

Végül álljanak itt Márai Sándor nőkhöz intézett szavai, amit a Panaszkönyv című alkotásában olvashatunk:

„Te vagy a nő! Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény!” 

A szerkesztőség nevében kívánunk minden kedves hölgynek virágokban gazdag nőnapot!