Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy életem egyik legmeglepőbb programját szerveztem meg Rovaniemiben, a finn sarkkörön. A meglepődés az emberek kérdéséből sugárzik: De hát hogy kerül ez a kiállítás Lappföldre? Hiszen nem is voltak áldozatok északon. A válasz hosszas, és ebből szeretnék megosztani néhány gondolatot.
A hosszabb válasz előtt azonban szeretném megidézni az egyik találkozásomat a kiállítás vendégei közül eggyel. Számos izraeli turista is látogatást tett a Lappföld legnagyobb könyvtárának alagsorában kiállított Soah – hogyan volt lehetséges emberileg című kiállításon, melyet a FONS Nordic Egyesület szervezett ökumenikus keresztény munkacsoport által.
Az egyik izraeli családdal, miután megszólítottam őket, röviden beszélgettem. Elmondták, hogy véletlenül találtak a kiállításra, és igazából az épületet szerették volna megnézni belülről. Miután hangot adtak meglepetésüknek, ők is ugyanazt a kérdést tették fel a miértekről.
Elmondtam nekik, hogy célunk keresztényként kifejezni szolidaritásunkat Európa egyik legnagyobb tömeggyilkosságának áldozataival és túlélőivel szemben. Másrészt szeretnénk a fiatal generációnak megmutatni a történelmi tényeket, és a békés együttélés lehetőségét felmutatni. Az izraeli családtagok szemei könnybe lábadtak, és megköszönték a munkánkat. Ezután kérték, hogy hadd készítsenek velem fotót. Mint megtudtam, ők is holokauszttúlélők leszármazottai voltak Litvániából.
A vándorkiállítás ötletét egy közép-finn város, Kokkola keresztény közössége kezdeményezte és hívta életre, akik részt vettek a Jeruzsálemi Jad Vashem Múzeum kurzusán évekkel ezelőtt.
hirdetés
Összefogással elkészítették a készen kapott kiállítás anyagának finn és svéd fordítását, elkészíttették a vásznakat és a tartóállványokat, és azóta tőlük kölcsönözhető a mozgó múzeum.
A kiállítás több helyszínen megfordult már, és idén február 11-24-e között Lappföld fővárosában is bemutattuk. A kéthetes program keretében iskolai csoportoknak óránként tárlatvezetést ajánl a munkacsoport, valamint a mindenki számára nyitott programon igény esetén rövid bemutatást lehet kérni a váltásban ott lévő önkéntesektől.
A kiállítás megnyitóján, a rovaniemi városháza dísztermében a városvezetés fogadta a díszvendégeinket és a szervezőket, majd egy beszélgetőfórum és szeminárium vette kezdetét Antiszemitzmus a mai Európában címmel.
Elfogadta meghívásunkat a holokauszt-kutatás neves finn szakértője, dr. Susanna Kokkonen, aki felvezette a fórum témáját. Őt követte dr. Urkuti György, Finnország magyarországi nagykövete, aki a zsidó élet magyar reneszánszáról tartott előadást. A FONS Egyesület elnöke, dr. Illyés Szabolcs az üldözött kisebbségekről beszélt.
Nagy örömünkre szolgált, hogy a kiállítás megnyitóján, számos politikai szereplő is képviseltette magát. Sari Essayah, a finn kereszténydemokrata párt elnöke felhívta a figyelmet a vészkorszak keresztény felelősségére. Kimmo Sasi egykori finn külügyminiszter a jogi keretekről beszélt a náci Németország működése kapcsán. A hivatalos nyitóceremóniát Chaya Votkin, a Helsinki Zsidó Hitközség elnökségi tagja vezette.
A nyitóünnepség és a kiállítás látogatói létszáma is jól mutatta, hogy aktuális témáról beszéltünk és kérdeztünk a sarkkörön, és sok látogató könnyeivel küzdve vallotta be, hogy a témáról szinte egyáltalán nem hallott még, vagy nem értette korábban.
A látogató turisták közül a kedvenc találkozásom mégis egy fiatal japán házaspárral történt, akik bár alig értették az angolomat, mégis érdeklődve hallgatták, ahogy kézzel lábbal magyaráztam nekik a miértjükre adott válaszomat:
Európának újra szüksége van a béke és a megbékélés üzenetére.
Egyetértően, örömmel bólogattak.
Tari Zoltán,
FONS Nordic Egyesület elnöke, a Rovaniemi Holokauszt kiállítás előadója
