Negyven nap alatt a böjt körül

A nagyböjt időtartama negyven nap, ami a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám: Jézus nyilvános életében végzett tevékenységeinek megkezdése előtt negyven napot böjtölt a pusztában; negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a zsidó nép a pusztában, negyven napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot, a próféta negyven napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének, akik aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek.

A teljes böjti időszak egyébként 46 napos, hamvazószerdától nagyszombatig tart, ugyanakkor a nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az egyház nem tekinti böjti napnak, hiszen minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe. Így végső soron negyven nappal számolunk.

Böjtölés régen és most

A korábbi időkben a nagyböjt jóval szigorúbb szabályokon alapult: a II. században kenyéren, száraz főzeléken és vízen kívül semmi egyebet nem vettek magukhoz a böjtölők. Jeruzsálemben a nagyböjti szombatokon azért volt például korábban a Szentmise, hogy az áldozás után a heti böjtölők hamarabb ehessenek. Ők ugyanis vasárnap ebéd utántól kezdve szombat áldozás utánig semmit sem ettek.

Az idők során egyre inkább enyhült ez a szigor: a katolikus egyház mára szigorú böjtöt csak hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő. Ekkor a 18 és 60 év közötti hívek a nap folyamán háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint ezeken a napokon és a nagyböjt többi péntekjén arra kéri a 14 évnél idősebb tagjait, hogy ne fogyasszanak húst.

Jelképek, hagyományok

Az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila. Sok keresztény közösségben – így a katolikus egyházban – az egész időszakban nem hangzik fel az istentiszteleteken az örömöt kifejező alleluja. A templomokat nem díszíti virág. A katolikus egyházban ennek az időszaknak egy sajátos szertartása a keresztúti ájtatosság, Jézus szenvedéstörténetének megjelenítése. Liturgikus hagyomány, hogy nagyböjt ötödik vasárnapjától a feltámadási szertartásig a templomi feszületeket, továbbá a főoltár képét violaszín böjti lepellel eltakarják.
Hamvazószerdán a katolikus templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és keresztet rajzol a hívek homlokára. A hamuszórás, a hamuhintés a bűnbánat ősi jelképe az Ószövetségben is.

A böjti időszakot számos népi hagyomány is díszítette a múltban, melyek manapság már viszonylag ritkának számítanak. Nagyböjt idején tilos volt a lakodalom, bál, mindenféle zenés, hangos mulatság. Nagyböjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni. Böjti ételek a nyers vagy aszalt gyümölcsök, főtt tészták, a legjellegzetesebb az erjesztett korpaleves, a cibere. A nagyböjtben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek.

A nagyhét

A nagyhét a nagyböjt utolsó hete, jeles napjai: nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás: a harangok Rómába mennek a közismert szólás szerint, s legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor a jó termés reményében spenótot, fiatal csalánt főztek. Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje

Nagyszombat jellegzetes szertartása a tűzszentelés. A katolikus templomban a gyertyát – a feltámadó Krisztus jelképét – az előző évi virágvasárnapi szentelt barkáról csiholt, szentelt tűzzel gyújtják meg. A tűzgyújtás egykori hagyománya szerint ugyanis csak évenként egyszer, nagyszombaton volt szokás új tüzet gyújtani. Nagyszombat leglátványosabb vallásos szertartása a feltámadási körmenet, melyet a középkorban húsvét hajnalán tartottak, az újkorban az egyház előre hozta nagyszombat estéjére.

Mit jelent ma a böjt?

Sokan úgy tartják, a modern korban már nincs helye a böjtnek. Ez közel sem igaz. – A mai rohanó világunkban fontos szerepe van a böjtnek, hiszen egyfajta, jó értelemben vett Megállj! tábla az ember, még a nem hívő ember számára is – mondta Toldi Norbert, a Baja-Belvárosi Római Katolikus Plébánia káplánja.

– Szükség van arra, hogy megtanuljunk lemondani, áldozatot hozni, egyrészt, hogy ezzel másokon segítsünk, másrészt, hogy megtanuljunk örülni annak, amink van. A nagyböjt amellett, hogy felkészít húsvétra, ráirányítja a figyelmet arra, hogy

a mai felpörgött világban is tudjunk azokra a dolgokra, amelyeket sokszor nekünk kijárónak értékelünk, Isten ajándékaként, és nem a saját érdemünk gyümölcseként tekinteni.

– mutatott rá Norbert atya. Mint fogalmazott, a böjt sokak szerint idejétmúlt dolog, fontos azonban, hogy a mai fiatalság is közel kerüljön a nagyböjt mibenlétéhez, jelentőségéhez. – Nehéz elvezetni egy mai fiatalt a böjt mikéntjének megértéséhez, mert nagyon sokukban nincs meg a lemondás, az áldozathozatal szelleme – jelentette ki.

–  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy életvidám fiatalnak állandó önsanyargató aszkézisben kellene élnie! Hiszen Isten a boldogságra teremtette az embert, és nagyon sokszor a fiatalok azok, akik ebbe a sokszor savanyú uborka illatú világban a maguk életörömével jelenvalóvá teszik az Isten emberi boldogságot akaró szándékát. Időnként azonban fontos, hogy ők is megtapasztalják a lemondásnak, az áldozatnak az értékét –  hívta fel a figyelmet a káplán.

Az atya úgy látja, ha egy fiatal élete apró áldozatait így tudja értékelni, akkor a böjt nem lesz számára értelmetlen, „öreges, idejétmúlt dolog”, felesleges önkínzás, hanem meglátja annak értékét, és az ünnepet megelőző lemondásaival értékesebbé, örömtelibbé tudja majd tenni húsvéti ünnepét.