Ne a fogyatékosok ügyéből csináljon politikát az ellenzék!
– Mi pontosan az ápolási díj, és milyen formái vannak az új módosítások fényében?
– Ápolási díjra a fogyatékkal élő közeli hozzátartozója jogosult, aki otthon tartózkodik vele, és ápolja őt. Ők ugyanis az otthoni feladataik miatt nem tudnak munkát vállalni, s ennek a jövedelemnek a pótlásaként jár az ápolási díj.
Ez a rendszer korábban, 2019 januárja előtt is létezett már. Az ápolási díjak emelésének célja az volt, hogy azok, akik az otthoni gondozás fizikai-lelki terheit viszik, nagyobb megbecsülést és több pénzt kapjanak az államtól. Eddig három kategória volt:
az alap, az emelt és a kiemelt ápolási díj.
Hogy a gondozó e kategóriák közül melyikbe kerül, az attól függ, hogy a gondozott személy milyen fogyatékossági kategóriába esik.
Ami újdonság ehhez képest, az az, hogy bevezettünk egy negyedik kategóriát, ezt nevezzük a gyermekek otthongondozási díjának, vagyis gyod-nak. A gyod esetében viszont van egy plusz kritérium, amely a többitől megkülönbözteti: itt a gondozó és a gondozott személy közt szülő-gyermek viszonynak kell fennállnia.
A gyermek ebben az esetben egyébként lehet nagykorú is, ha önellátásra képtelen, abban az esetben a szülő részesül a gyod-ban. Illetve azt is fontos hangsúlyozni, hogy a szülő halála, vagy felügyeleti jogának szünetelése vagy megszűnése esetén az a személy válik jogosulttá az ápolási díjra, aki a szülő szerepkörét átveszi.
A fent említett szülő-gyermek kritérium viszont azt jelenti, hogy gyod-ra bárki jogosult lehet, aki korábban ápolási díjban részesült – attól függetlenül, hogy melyik kategóriába esett korábban az illető.
– A számok tekintetében mit jelent az ápolási díjak emelése és a gyod bevezetése?
– Az ápolási díjak ebben az évben a korábbihoz képest 15 százalékkal emelkedtek, 2020 és 2022 közt pedig további 5-5 százalékkal nőnek majd.
A gyod bevezetése pedig ettől az emeléstől függetlenül történt meg, az a 100 ezer forintnyi támogatás sokaknak óriási különbséget jelenthet. Különösen azoknak, akik a korábbi 33 ezer forintos alaptámogatás helyett most ennyit kapnak majd – mindez körülbelül nyolcezer családot érint.
Számításaink szerint 50 ezer család érintett az ápolási díjak emelésében és a gyod bevezetésében, ezek a családok évente plusz 15 milliárd forintnyi támogatást kapnak ezáltal.
– Mely fogyatékkal élő személyek hozzátartozói jogosultak ápolási díjra? Hány embert érinthet ez a kérdés?
– Ápolási díjban azoknak a fogyatékkal élő személyeknek a hozzátartozói részesülnek, akik képtelenek az önellátásra. Hangsúlyozni kell, hogy az ellenzéki kritikákban ugyan az autisták kerültek előtérbe, de nemcsak az őket gondozók részesülnek ápolási díjban.
Másrészről pedig azt is tudnunk kell, hogy nem minden fogyatékkal élő személy esetében részesül a hozzátartozó ápolási díjban, sőt, valójában ők alkotnak kisebbséget.
Magyarországon a KSH önbevallás alapján készülő adatai szerint 500 ezer fogyatékkal élő személy van – bár hazai és nemzetközi szakértők szerint a valós számok 10 százalék körülire tehetőek, tehát körülbelül egymillió emberrel számolhatunk. De ha csak 500 ezer fogyatékos emberrel számolunk is, és összevetjük ezt a korábban említett 50 ezer családdal, akkor látjuk, hogy a fogyatékossággal élőkön belül is csupán egy kisebb csoport az, aki gondozásra szorul. Az ápolási díj célja az, hogy ennek a rétegnek nyújtson támogatást. 
– Miért került az ellenzéki politika célkeresztjébe a gyod és az ápolási díjak témája?
– A fogyatékos emberek helyzete olyan témát jelent, amelyre érzékenyek az emberek, vélhetően ezért találta meg magának ezt a témát az ellenzék.
Én annyit hangsúlyoznék, hogy azok a politikusok, akik most a leghangosabban kritizálják az intézkedéseket, korábban maguk is tehettek volna a fogyatékkal élők megsegítéséért, de nem tettek.
Az ápolási díjak emelését és a gyod létrehozását tartalmazó törvényt ugyanis december 12-én fogadták el. Emlékszünk rá, ez volt az a nap, amikor az ellenzék színházat csinált a parlamentben. Akkor azok a képviselők, akik most hőzöngenek, még arra sem vették a fáradságot, hogy az Országgyűlésben véleményt mondjanak a javaslatról, és szavazzanak róla.
Az pedig, hogy ezek után fölállnak és szót emelnek az intézkedés ellen, véleményem szerint képmutatás.
Szomorúnak és elítélendőnek tartom azt, hogy egyesek a fogyatékkal élőket és az ő egyéni helyzetüket használják fel arra, hogy hisztériát keltsenek a politikában.
– A kritikák egy része a korábban említett kategóriák megállapítására vonatkozó szempontrendszert érte. A díjak emelésével párhuzamosan történt változás ebben a tekintetben is?
– Azt, hogy pontosan kik jogosultak ápolási díjra, korábban is egy bizonyos szempontrendszer szerint határozták meg, ez tehát önmagában véve nem újdonság. Eddig is orvosok vizsgálták meg, és nem a minisztérium vagy az államtitkárság döntötte el önkényesen azt, hogy ki milyen díjra jogosult. A korábbiakhoz képest most annyi változás lesz, hogy ezeket a vizsgálatokat a háziorvosok helyett szakorvosok végezik.
A vizsgálat már korábban is egy orvosi protokoll alapján történt. Ezt a protokollt foglalták most jogszabályba. Ennek az volt a célja, hogy egyszerű, objektív és átlátható legyen az elbírálás. A megalkotott kereteket az Állami Egészségügyi Ellátóközpont hagyta jóvá, tehát abszolút mértékben a szakorvosi véleményeket tükrözi az új szabályozás.
Mindezzel követhető és ellenőrizhető lett az, hogy az orvosok milyen szempontok és okok mentén határozzák meg azt, hogy milyen mértékű ápolási díjra jogosult egy-egy érintett személy.
– Idén megváltozott az állapotvizsgálati rendszer is. Ennek kapcsán várható még egy felülvizsgálat is az év során. Mire számíthatunk?
– Valóban lesz egy ilyen folyamat, ez az év második felére fejeződik be. Januárban mindenkit áthelyeztek a korábbi kategóriáknak megfelelően, de idén nyárig történik meg az a felülvizsgálat, amelyben meghatározzák, hogy mindenki jogosult-e arra az ápolási díjra, amelyet kap. Ezt a felülvizsgálatok egyébként korábban is érintették, tehát ez sem újdonság.
Fontos, hogy ha valaki június után egy másik kategóriába kerül, 2019 végéig még ugyanazt az ápolási díjösszeget kapja, amelyre az év elején besorolták. Illetve az is vitán felüli, hogy minden jogosult jóval többet kap idén annál, mint amennyit tavaly kapott, és a díjak összege az elkövetkező években is emelkedik majd.
– Az LMP szerint egyesek azt állították: korábban részesültek ápolási díjban, de most „kiestek az ellátási rendszerből”. Előfordulhatott ilyesmi?
– Nem lehetséges az, hogy valaki kiesett az ápolási rendszerből, hiszen – mint említettem – nem is volt még felülvizsgálat. Ha valaki egy olyan élettörténettel áll elő, hogy ő elvesztette az ápolási díjat, akkor az az illető korábban sem részesült ápolási díjban.
Fontos, hogy a gyod-ra nem kellett pályázni, hanem a meglévő adatok alapján automatikusan átsorolták ebbe a kategóriába mindazokat, akik erre jogosultak. Ennek fényében pedig elképzelhetetlen az, hogy bárki is kiessen a rendszerből.
– Az ellenzék azt is kritizálta, hogy az otthoni gondozást végzőket nem helyezik foglalkoztatási jogviszonyba.
– Azt viszont elfelejtették megemlíteni, hogy Európa-szerte sehol sincs erre példa, és ez nem véletlen.
A foglalkoztatási jogviszonyhoz kötődnek bizonyos feltételek is, és ha ebbe a jogviszonyba helyeznénk a gondozókat, akkor ezeket a feltételeket az államnak be kellene hajtania rajtuk.
Meg lehet kérdezni az érdek-képviseleti szervezeteket is: ők sem támogatják azt, hogy bevezessék a foglalkoztatási jogviszonyt. Illetve azt is kiemelném, hogy a foglalkoztatási jogviszonyhoz kapcsolódó biztosítások már (nyugdíj, társadalombiztosítás) garantáltak.
Egyébként, ha már kitekintettünk külföldre, akkor érdemes megjegyezni, hogy a környező országokban is többé-kevésbé hasonlóan épül fel az ápolási díjak rendszere, amiből talán szintén arra következtethetünk, hogy e téren mi is jó úton járunk.
– Az LMP által megfogalmazott és a sajtóban is megjelent kritika szerint nem világos az, hogy „milyen jogorvoslattal élhetnek a szülők, ha kedvezőtlenül pontoznák a gyermeküket”. Van-e ennek alapja?
– Nincs. Ha valakinek az ápolási díjra vagy gyod-ra vonatkozó kérelmét elutasítják vagy megszűnik a korábban kapott támogatás folyósítása, akkor az illető 15 napon belül fellebbezési kérelmet nyújthat be a döntés iránt a járási hivatalnál. Ezt követően másodfokon a fővárosi vagy megyei kormányhivatal bírálja el a fellebbezést, és ha az ügyfél ennek eredményével sem elégedett, akkor közigazgatási pert indíthat. Vagyis a jogorvoslati lehetőségek is teljes mértékig biztosítottak.
– Említette, hogy a sajtóban gyakran az autisták helyzetét hozzák fel példaként. Lehet alapja annak a felvetések, hogy az autista gyermekek gondozói a rangsorolásnál nem abba a kategóriába kerülnek, amely őket joggal megilletné?
– Elöljáróban le kell szögezni azt, hogy az autizmus egy olyan betegség, amelynek súlyossága minden esetben eltér.
Amikor autistákról beszélünk, akkor ez az egyének, családok szintjén egytől-egyig eltérő élethelyzetű embereket jelent.
Annyi biztos, hogy náluk a legnehezebb megítélni azt, hogy pontosan melyik kategóriába lenne érdemes őket sorolni.
Mint minden fogyatékossággal élő csoportnak, az autistáknak is van egy országos érdekvédelmi szervezete, ez az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ). Velük napi kapcsolatban vagyunk és minden fontos kérdésben egyeztetünk. A fenti helyzetben is az ő véleményüket kértük ki annak kapcsán, hogy miként lenne érdemes rangsorolnunk az autistákat a fenti kategóriák tekintetében.
A kérdés összetettségét bizonyítja az, hogy a szervezeten belül is jelentősen eltérő vélemények ütköztek ebben a kérdésben, azonban végül sikerült egy konszenzust kialakítaniuk, és mi ezt az álláspontot vettük figyelembe. Az AOSZ-szal egyébként továbbra is kapcsolatban maradunk, és ha ők a jövőben azt javasolják számunkra, hogy módosítsuk a jelenlegi elbírálási rendszert, akkor azt mi figyelembe fogjuk venni.
Azt le kell szögezni, hogy nem minden autistát gondozó személy kapott eddig ápolási díjat, és ez a jövőben sem lesz így. Sokan vannak köztük például olyanok, akik napi 8 órában dolgoznak, és ez kizárja őket az ápolási díjra jogosultak köréből, hiszen ez azoknak jár, akik nem tudnak munkát vállalni amiatt, hogy otthon kell maradniuk.
– Milyen visszajelzések érkeztek eddig az ápolási díj emelése kapcsán?
– A törvény elfogadása idején és most is sok visszajelzés érkezik. A családok és az érdekképviseleti szervek szintjén egyaránt pozitívan fogadták a változásokat. Bár a pénz még önmagában nem jelent megoldást az ő összes problémájukra, annyi biztos, hogy mégiscsak könnyebbséget biztosít nekik a támogatás növelése.
Természetesen az is célunk, hogy a pénzbeli támogatás mellett másképp is segítsünk e családok helyzetén. Fontos lenne például az, hogy a gyermekét a nap egészében otthon gondozó édesanyának tegyük lehetővé azt, hogy kéthetente legalább egyszer ő is el tudjon menni otthonról pár órája. Az AOSZ-szal tavaly volt egy olyan kísérletünk, amelynek során ezekhez a családokhoz olyan „szülősegítők” érkeztek, akik néhány órára „leváltották” a fogyatékkal élőket gondozó szülőket.
Az utóbbi évek azt mutatják, hogy a fogyatékos emberek ügyéről több szó esik, és sok előremutató döntés születik. Ha visszatekintünk a múltba, akkor azt látjuk, hogy 1990 előtt például nagyon kevés olyan intézkedés volt, amely a fogyatékos embereket segítette. Azok az intézmények is, amelyek velük foglalkoztak, mindig a város szélén, a társadalomtól elzárva voltak.
Ennek következtében kiveszett belőlünk az, hogy a természetesség hangján tudjunk beszélni a fogyatékos emberekről.
Éppen ezért az egyik legnagyobb kihívásunk az, hogy a fogyatékosok ügyét a társadalmi beszéd részévé tegyük ismét, anélkül, hogy a politika eszközévé tennénk.
