A cserkészet kiváló alapot adott a katonai kiképzéshez
A cserkészmozgalom alapjai a 19-20. század fordulójára, illetve az ekkor vívott angol-búr háborúra vezethetőek vissza. A brit sereg egyik tisztje, Lord Robert Baden-Powell a háború során futárszolgálatot szervezett azokból a fiatal fiúkból, akik önkéntesként jelentkeztek a hadseregbe. Baden-Powell később könyvet írt az ekkor szerzett tapasztalatiról, amelyek elsősorban még arra vonatkoztak, hogy miként lehet az említett fiatalokat megtanítani arra, hogy megfelelően eligazodjanak a természetben és teljesíthessék feladataikat.
Az ebben a könyvben foglaltak alapján nőtt ki lassan a cserkészmozgalom, amely a korszakban a gyermeknevelés terén új alternatívát vezetett be azáltal, hogy a nevelést a természet közelében, a szabadban igyekezett megvalósítani. Az iskolapad egyhangúságával szemben mindez szintén komoly vonzerőt biztosított a mozgalomnak.
A serdülők számára összetartó, baráti közösséget teremtett, ahol mindenki megtalálhatta a maga helyét. Az egyes államoknak és kormányzatoknak pedig azért állt érdekükben támogatni a cserkészmozgalmat, mert az ott szerzett ismeretek és fegyelem a katonai kiképzésnek is alapjául szolgálhattak.
Badon-Powell az elkövetkező években meghatározta a cserkészek nevelésének főbb irányvonalait, és 1907-ben az első cserkésztáborra megrendezésére is sor került Angliában. A brit katona eredetileg úgy képzelte el, hogy a már korábban létező ifjúsági egyesületek keretei közt lenne érdemes megvalósítani a cserkészek nevelését. A mozgalom azonban elszakadt az eredeti elképzelésétől és az elkövetkező években sorra jöttek létre a más kluboktól független cserkészegyletek.
Cserkésznek eleinte csak a fiatal fiúk jelentkezhettek, azonban rövid idő alatt a lányok körében is megjelent az érdeklődés a cserkészet iránt. Rövid idő után létrejöttek az első lánycserkész-egyletek, ezek szervezésében Baden-Powell húga, Agnes is komoly szerepet vállalt.
Magyar cserkészlány 1929-ből. Forrás: Fortepan
A cserkészetnek később világszerte számos, egymástól eltérő helyi formája alakult ki. Egy-egy kultúra helyi hatásai mindig valamelyest módosították-kiegészítették azokat a szabályokat, amelyek általánosságban véve a cserkészeket jellemezték.
Magyar cserkészcsapat táborozása 1924-ből. Forrás: Fortepan
Az általánosan elfogadott szabályok közül az egyik legfontosabb az „Isten iránti kötelesség” elve volt, amelynek jegyében a cserkészektől a legtöbb esetben elvárták azt, hogy gyakorolják vallásukat és a hitük szellemében cselekedjenek.
Így volt ez Magyarországon is, ahol a cserkészet kifejezetten a vallásos erkölcsi nevelés eszközének számított.
Magyar kiscserkészek Budapesten 1925-ben. Forrás: Wikimedia Commons
A cserkészet Magyarországon 1910-től kezdve volt jelen, a Magyar Cserkésszövetség 1912-ben alakult meg. Az elkövetkező években a mozgalom egyre népszerűbb lett idehaza, ennek köszönhetően a 4. Cserkész Világdzsemborit 1933-ban Gödöllőn rendezték meg. A magyar cserkészet egyik vezető alakja Teleki Pál miniszterelnök volt a két világháború közti korszakban.
Cserkészek vigyázzállásban. Forrás: Fortepan
A hazai cserkészmozgalmat az 1944-ben hatalomra került nyilasok feloszlatták. A háború után a mozgalom újjáalakult, majd 1948-ban a kommunisták beolvasztották azt az általuk hasonló célokkal, de eltérő ideológiai háttérrel létrehozott úttörő-mozgalomba. A cserkészet idehaza végül 1989-ben jöhetett létre újra ismét.
(Kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons)
