Befejezés előtt Mel Gibson feltámadásról szóló filmje

„Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” (Károli)
„Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Új fordítású Biblia)
„Inkább mondjatok igent, ha igenre gondoltok, és nemet, ha nemre gondoltok! Ezen a két szón kívül már minden a gonosztól van!” (Egyszerű fordítás)

„Kemény beszéd…. Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.” (Jn 6,60-66) – hangzik el ehhez hasonló mondat több helyen is, mert bizony gyakran mondott Jézus tanítványainak olyat, amit aztán az eddig őt követők személyes életükben vállalni már képtelenek voltak, vagy nem mertek. Sejtésünk az, hogy a mellette mindvégig kitartó barátai, követői, a későbbi apostolok is hiába kuporodtak Jézus mellé hosszú estéken át, amíg mindegyikük végig nem járta a mártíriumig tartó zarándokútját, addig talán ők maguk sem értették meg mindig pontosan, miről tanított nekik Mesterük.

Annyi Jézus szavaiból bizonyosra vehető, hogy az igen-igen és a nem-nem végtelen egyszerűségű, burjánzó élettel patakzó tájain túl a Kísértő tarkaságokkal csábító, de élettelen szikes birodalma terül el… Nekünk, kései követőknek csak sejtéseink vannak arról, hogy e szavaival pontosan mire utalt Jézus, és tán egy teljes élet is kevés ahhoz, hogy végre az általa üdvösnek tartott igen-igen-nem-nem-életre szánjuk el magunkat, s merjük hátrahagyni mentségeinket, kifogásainkat, önfelmentéseinket.

A szószékekről is ritkán mondanak erről irányadót lelki vezetőink, könyvekben sem túl gyakran próbálják közelebb hozni e tanítást, és csak nagyon kevés emberi műalkotás bátorkodik kibontani ennek az igehelynek belső igazságát, valós üzenetét. Igazán a művészetek sem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de még a filmművészetben is alig találkozunk olyan alkotással, amelyik lenne olyan bátor, hogy mondjon valami közelebbit ezekről a jézusi igenekről, nemekről.

Ez alól szinte egyedüli kivétel Mel Gibson filmje, a Passió.

A Názáreti szavai miatt tanítványaivá lett egyszerű halászok odaadóan választották akár a halált is, másokban pedig ugyanezen szavak gyilkos indulatokat keltettek, s a vesztére és követői életére törtek miattuk.

A Passió senkit sem hagy hidegen. Nem is tudunk olyanról, aki a film megtekintése után valamelyik táborba, a rajongók vagy a mű ellenségeinek valamelyikéhez ne csatlakozott volna. Van, aki már sokadszorra zarándokol vissza a film varázslatos világába, és van, akinek az egyszeri megtekintés is már szinte fizikai fájdalmat okozott.

Rengeteg igaztalan vád érte a filmalkotást már jóval a film megjelenése előtt is. Az ügy híre még II. János Pál pápáig is eljutott, aki akkoriban egy hétvégét rászánt, félrevonult, és legjobb barátjával, Stanislaw Dziwisz tiszteletessel végignézte az alkotást. Miután az utolsó képkockák is leperegtek előtte, csak ennyit mondott: „Pont így történt.” (Persze aztán ezt a történetet is ízekre szedte a kufárok sajtója, mi mindenesetre nem kételkedünk, főleg e képek tanúbizonysága szerint e hír hitelességében.)

Hogy miért ez a megosztó vélekedés azóta is e műről, annak számos oka lehet. Állhat e mögött esztétikai, teológiai, filozófiai megfontolások különbözősége, de talán a legerősebb kihívást épp ebben az igen-igen-nem-nem kérdésében kapja a néző, s úgy tűnik, vannak olyanok, akik hajlandóak elfogadni e film – végső soron Jézus – szabta koordinátarendszert, vannak, akik feszengve érzik magukat benne.

A Passió nem ismeri a félrebeszélést ezen a téren, Jézus és egyben az összemberi „nem”  örök kísértőjét határozottan nevén nevezi e filmben, azt, aki mindannyiunknak örök időktől fogva ellenlábasa, aki mindvégig ott settenkedik a film szinte minden jelenetében. Minél kétségbeejtőbb Jézus helyzete, annál inkább igyekszik a közelébe férkőzni, állandó jelenléte sokkal nyomasztóbb, mint azok a tagadhatatlanul brutális képsorok, amelyek csak a test megtöretéséről szóltak, de

aki ott settenkedik mindvégig a háttérben, az az ember legbensőbb isteni magjának elpusztítására vágyik …

De van ezen csodálkozni valónk, nekünk ne lennének szinte minden pillanatunkban igennel és nemmel eldöntendő válaszútjaink…?

Úton vagyunk. Mindenki ott tart ezen az Úton, ahol tart. Vagyunk sokan, akik türelmetlenkedünk magunkkal, másokkal, irigykedünk, megvetünk, lenézünk, rajongunk, elcsüggedünk, eltévedünk, visszatalálunk, újra rossz ösvényre fordulunk, elbukunk, fölállunk, újra indulunk… Konfliktusaink oka zömében az „útonlevéseink” tempójának, irányának különbözőségében keresendő… Mindezek közben sokan viszont nem is hisznek az Útban, így számukra nincs töprengeni való a saját egyszeri és megismételhetetlen, sohasem megtanítható és alig megtanulható igen-igen-nem-nemjeikről.

Sok tekintetben e kétféle emberi alapállás a feltámadás valóságába vetett hit körüli vitában teljesedik ki.

Vannak, akik életüket egy Útnak tekintik, s vallják, hogy igen-igen-nem-nem útválasztások jelölik ki azt az ösvényt, amelynek a végén feltámadás és örök élet várhat a zarándokra, s vannak mások, akik nem úgy tekintenek életükre, amelynek bármiféle iránya lenne, a kezdettől, az anyagi végességig tartónak vélik csupán a létezést, az is-is-vagy-vagy világából számukra nem vezet semmi sehová sem.

Immár filmtörténeti tény, hogy a 2004-es Passió (The Passion of the Christ) című amerikai filmdráma nem csak a Jézus életét megelevenítő filmek egyik legerősebbje, hanem a Máté 5:37 alatt olvasható igének talán egyik legszebb, legemberibb, legelgondolkodtatóbb elbeszélése.

Az arámi, héber és latin nyelven forgatott mozi alapját a négy evangélium mellett az Ágoston-rendi nővér, Anna Katharina Emmerick (1774–1824) A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése című, Clemens Brentano (1778–1842) tollából származó irodalmi feldolgozása adta, és természetesen Mel Gibson személyes értelmezése, egyben legbensőbb ügye is. A rendező, aki anyagi támogatás híján saját vagyonából forgatta le a filmet, így nyilatkozott indíttatásáról:

„Nincs fantasztikusabb hőstörténet, mint a Passió!”

Mindezeket csak azért mondtuk most el, mert jó hírt kaptunk arról, hogy talán már idén, de legkésőbb 2020 húsvétja előtt a mozikba kerül a Passió folytatása, amely majd a feltámadásról szól, legalábbis ezt adta hírül spanyol filmes portálokra hivatkozva az osztrák katolikus hírügynökség, a Kathpress, mi pedig az evangelikus.hu-ról értesültünk róla.

Befejezés előtt áll Mel Gibson feltámadásról szóló filmje, amelyet Izraelben, Marokkóban és több európai helyszínen forgattak. A mű középpontjában pedig a Jézus halálát követő három nap áll, amelyet eddig még nem igen emelt ki egy film sem – nyilatkozta Alfonso Mendiz, az UIC, a barcelonai egyetem kommunikációtudomány-professzora. A beszámolók szerint a film a sírbatétellel kezdődik, és arra a három napra koncentrál, amely a feltámadásig eltelik és amelyet Jézus tanítványai félelemben éltek meg. Az alkotás aztán ezt az utat bejárva a feltámadásban csúcsosodik ki.

Mendiz szerint a film foglalkozik azokkal az intrikákkal is, amelyek Jézus halála után Heródes környezetében alakultak ki, hangsúlyt kap Poncius Pilátus, Kaifás zsidó főpap és Júdás apostol alakja, illetve a hatalomvágy és a hatalom megszerzése is.

Ahogy a Passióban, úgy a készülő filmben is Jim Caviezel játssza Jézust, Mária szerepében Maia Morgenstern, János apostoléban Christo Schiwkow, Péterében pedig Francesco De Vito lesz látható.

Bízhatunk talán újra a szereplőválasztásban, hiszen Jim Caviezel, a Passió címszereplőjének Jézus-alakítása örökre szóló élménye volt a film nézőinek. Számára nem csak egy szerep volt mindez, hanem élő hitének a filmvásznon való megélése is.

A J.C. monogramú Jim Caviezel éppen 33 éves korában kapta meg e főszerepet, éppen annyi idősen, mint ahány éves Jézus volt a történtek idején. A mélyen hívő katolikus színész számos tanúságtételt is tett azóta a film kapcsán, ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb ez a videó, érdemes a megtekintésére szánni egy félórát:

Gibson szerint a feltámadás nagy, ha nem a legnagyobb téma, amivel egy ember, egy filmes foglalkozhat. „Ezt úgy igyekszünk bemutatni, hogy ösztönző és felvilágosító film legyen, és ha lehetséges, anélkül vessen új fényt, hogy valami furcsa dolog jönne ki belőle” – fogalmazott a színész-rendező.

A „Krisztus Passiója” legszebb, utolsó képsora, ahonnan talán majd a Feltámadás című új alkotás folytatódni fog:

Hogy valóban nagy film lesz-e Mel Gibson új alkotása, azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy az emberiség legsarkalatosabb eseményét állítja majd újra az érdeklődés középpontjába, ennél pedig fontosabb nem is történhetne velünk ezekben az XXI. század eleji is-is-vagy-vagy időkben.

(Forrás: evangelikus.hu)

***

Aki nem látta még a Passiót, annak a Gloria.tv erre lehetőséget ad.