Szent Cirill és Metód – Európa társvédőszentjei

A nyugati szláv törzsek a 9. század elején készen álltak a kereszténység befogadására, de a politika kikerülhetetlen volt a vallás kérdésében. Ha a germán területről érkező misszionáriusok térítik meg őket, az politikai függőséget jelentett volna, és veszélybe sodorta volna az önállóságukat. Ennek következtében a bizánci kormányzat egy csoport keresztény térítőt küldött közéjük, akik közül egy testvérpár kitűnt: Cirill és Metód.

A fiatalabb Cirill ígéretes politikai karrier előtt állt, az egyik határvidéki terület elöljárója lett, de visszautasította a politikai lehetőségeket, és kolostorba vonult. Az egyházi pályán is kitűnt a tehetséges és jó képességű fiatalember, hamar elkezdett felmászni a ranglétrán. De Cirill innen is szabadulni akart a tisztségektől, és titokban egy Fekete-tenger melletti kolostorba menekült. Mikor rátaláltak, elvállalta a konstantinápolyi főiskolán a filozófia oktatását, majd ezt követően indult a szaracénokhoz missziós küldetésre.

Metód már korábban kolostorba vonult, és Cirill – hogy teljesíthesse feladatát – követte bátyját a szerzetesi életbe.

Szerzetesi nevük jelentése kifejezi hivatásuk lényegét: a Cirill név a görög Kürioszból ered, amelyből a Krisztus, Úr név is származik. Jelentése: Istennek odaajándékozott személy. Metód: olyan személy, aki valakit elkísér az úton, útitárs.

Igazán különlegessé tette őket, hogy gyermekkoruk óta beszélték a szláv nyelvet, de képzésük szerint görögök voltak. Az a meggyőződés határozta meg missziós tevékenységüket, hogy minden nép hivatalos az üdvösségre, és Krisztus minden emberért meghalt. Cirill ezt az egyetemes szemléletmódot saját filozófiai és teológiai elveiből vezette le. Számára a filozófia az isteni és emberi dolgokban eligazító bölcsességet jelentette, amely Istenhez tesz hasonlóvá minket, embereket.

Cirill és Metód egyik célja az volt, hogy a keresztény dogmákat és liturgikus könyveket szláv nyelven írt könyvekben gyűjtsék össze, azonban szembesültek vele, hogy az ószláv nyelvet nem tudják a görög, illetve a latin betűkészlettel lejegyezni. Így született meg a 43 betűt tartalmazó glagolita ábécé, a legkorábbi szláv ábécé, mely egyes elméletek szerint a Szent Cirillről elnevezett, neki és fivérének tulajdonított cirill írás alapját képezte.

Cirill és Metód lefordították szláv nyelvre a Szentírást; a szertartások nyelvéül is a szlávot használták.

A missziójuk során komoly politikai döntésekben is helyt kellett állniuk, mert a szlávok egy saját egyháztartomány kívántak maguknak, amely független a birodalmi egyháztól. Rómában megvédték missziós módszereiket a pápa előtt, és a szláv nyelvű istentisztelet jóváhagyást nyert.

Metódot kinevezték Pannónia és Morvaország érsekévé, de hiába, ez nem oldotta meg a belső ellentéteket a kelet-frank és a szláv egyház között.

Metód azt hozta föl saját védelmére, hogy neki Szent Péter utóda osztotta ki ezt a missziós területet, ezért ő nem avatkozik bele a birodalmi egyház ügyeibe. A salzburgi püspök ösztönzésére egy bajor zsinat elfogatta, elítélte, s két és fél éven át fogva tartotta Ellwangen kolostori börtönében.

Cirill vonzó és művelt személyiség volt, aki szelíden állt a misszióhoz, de kész volt felvenni a harcot, hogy megnyerje az embereket Krisztusnak.

Fordításai is figyelemreméltóak, az akkori felfogás szerint költőnek számított. Öccse haláláig Metód ritkán lépett előtérbe. Tizenhat éven keresztül kellett védelmeznie ellenségeivel szemben pannon-morva egyháztartományát. Mindig is a kolostor csendjére és nyugodt környezetre vágyott.

Február 14-én emlékezünk rájuk, Cirill halálának napján.