Kis hawaii-i történelem: Lili’uokalani és a királyság végnapjai

Lydia Liliʻu Loloku Walania Kamakaʻeha, vagyis Lili’uokalani 1838-ban született egy jómódú családban Hawaii-on. A hawaii-i kultúra érdekes szokása az, hogy az újszülötteket egy, a születéshez kapcsolódó eseményről nevezik el.  Lili’uokalani születése idején a király testvére szemgyulladásban szenvedett, s ebből az okból kifolyólag kapta az újszülött a Lili’u (Szúró), Loloku (Könnyes) Walania (Égető Fájdalom) Kamaka’eha (Fájó Szemek) neveket – mindez a hawaii-i kultúrkörben egyébként nem számított „rossz ómennek”, csupán objektív módon utalt vissza a születésének idejére. Levi Chamberlain tisztelendő atya pedig az újszülött megkeresztelésekor a fenti neveket kiegészítette még a Lydia névvel is. 

Családját az éppen regnáló királyhoz, III. Kamehameha-hoz szoros szálak fűzték, édesanyja a király tanácsadója volt. Ennek köszönhetően a Királyi Iskolába járhatott, amelynek diákjai a legjobb oktatást kapták. 

1855-ben már ő maga is a királyi udvarban szolgált Emma királyné udvarhölgyeként. Ekkor elérte azt a kort, amikor a korszakban már házasodtak a fiatal hölgyek, ő maga azonban meglehetősen válogatósnak bizonyult és több udvarlót is elutasított. 

 

 

Lili’uokalani fiatalon

Végül 1862-ben John Owen Dominissel, egy amerikai hajóskapitány fiával házasodott össze, aki Hawaii-on a király titkáraként szolgált. Házasságuk ugyan gyermektelen maradt, de három kicsit örökbe fogadtak, és sajátjukként neveltek (Hawaii-on egyébként az örökbefogadásnak, a hānai-nak jelentős történelmi-kulturális hagyományai voltak). A gyermekek egyike John Dominis törvénytelen gyermeke volt a saját szolgálólányuktól, aki már házasságuk után született. 

Lili’oukalani örökbefogadott fiával, John Aimoku Dominissel.

Lili’uokalani a királyi udvarban számos jótékonysági kezdeményezés megvalósulását segítette elő, többek közt egy kórház és egy idősek otthona alapításában is közreműködött. Emellett tehetséges zeneszerzőként himnuszt is írt Hawaii számára a király felkérésére. 

1874-ben az addig uralkodó Kamehameha dinasztia kihalt és a fennálló törvények értelmében a parlament választhatott új uralkodót. A választás Lili’uokalani testvérére, David Kalākauára esett, aki 1874 és 1891 között uralkodott a szigetországban.

Az új király 1877-ben testvérét jelölte meg örököséül, hivatalosan innen ered a Lili’uokalani név is, amely az egyik keresztnevéből keletkezett. David Kalākauára uralkodása alatt Lili’uokalani régensként már néhány alkalommal rövid időre trónra került, emellett pedig számos társadalmi kezdeményezést segített. Többek közt létrehozott egy bankot, ahonnan kifejezetten csak nők kölcsönözhettek pénzt (akiket akkor még más pénzintézetekben nem nagyon szolgáltak ki), illetve egy leányiskola létrehozása is kötődik a nevéhez.

A XIX. század utolsó fele azonban a fejlődés és pozitív kezdeményezések ellenére is a Hawaii Királyság alkonyát jelentette. Ebben az időben az USA érdekei már nagyon jelentősek voltak Hawaii-on – főként a cukor- és ananásztermesztés tekintetében. Ráadásul Hawaii-on is volt egy olyan tőkés réteg, amely azt látta a saját érdekének, hogy az Egyesült Államok tagállamai közé Hawaii-t is beléptesse. E tőkések többsége főként külföldi származású volt és egytől egyig fehér, tehát a Hawaii-on ezekben az években kibontakozó konfliktus több irányú volt.

Ezek a tőkések – az USA támogatását is magukénak tudva – Hawaii Liga néven létrehoztak egy olyan csoportosulást, amely köztársaságot akart kikiáltani Hawaii-on. A Hawaii Liga többek közt saját milíciákat is felállított, nyíltan megkérdőjelezve ezzel az állam fennhatóságát. 

A helyzet ezáltal Hawaii-on egyre inkább tarthatatlanná vált a király és hívei számára. Ezt elsősorban az 1887-es év mutatta meg, amikor a király kénytelen volt elfogadni az úgynevezett „Bajonettes Alkotmányt„.

Az elnevezés nem véletlen: Kalākua király a milicisták fegyvereinek szuronyaira és csöveibe nézve írta alá a dokumentumot. A rendelkezés a királyt számos jogkörétől megfosztotta, majdhogynem névlegessé tette az uralkodó hatalmát. 

Korabeli karikatúra a Bajonettes alkotmányról 

A honolului milicisták – akikben bizony nem túl sok csörgedezett az őslakosok véréből

Mivel Kalākuának nem született fia, 1891-ben, halála után  Lili’uokalani került a trónra. A királynőt alattvalói, illetve a legnagyobb parlamenti párt képviselői egy petíció révén arra kérték, hogy állítsa vissza az 1887 előtti állapotokat. A Bajonnetes Alkotmányról úgy nyilatkozott, hogy:

„Ez az alkotmány soha, semmilyen módon nem lett ratifikálva, sem a nép, sem annak képviselői által, még azután sem, hogy a király az erőszak fenyegetése miatt aláírta azt”. 

Lili’uokalani el is kezdte kidolgoztatni azt az alkotmányt, amely helyreállította volna a monarchia korábbi állapotát. Azonban mindezt látva a tőkések sem maradtak tétlenek. 1893. január 14-én létrehozták a „Biztonsági Bizottságot”, amely azt állította, hogy a királynő törekvései miatt az „amerikai életek és érdekek” veszélyben forognak. A bizottság két célt tűzött ki maga elé: a királynő trónfosztását, valamint azt, hogy Hawaii-t az USA részévé tegye. 

A bizottság megszervezésében az a John L. Stevens is részt vett, aki akkor az USA „Hawaii Minisztere” volt. Stevens úgy tartotta, hogy a független Hawaii veszélyt jelent az USA számára, mivel ha egy másik nagyhatalom befolyása alá vonja a kis államot, akkor olyan stratégiai pozíciókat szerezhet, ahonnan az Egyesült Államokat is veszélyeztetheti. Emellett pedig azt sem rejtette véka alá, hogy gazdaságilag is hasznos lehetne az USA számára az annexió. Az USA külügyminisztériumának írt levelében úgy fogalmazott, hogy

A hawaii-i körte most már teljesen érett, és ez az arany óra az Egyesült Államok számára, hogy leszüretelje azt. 

Az ő hívására két nappal később,  a közelben állomásozó U. S. S. Boston hadihajó tengerészgyalogosai landoltak Hawaii-on. A katonák az amerikai érdekeltségek védelme és biztosítása helyett azonban – beszédes módon – a királyi palotát, valamint a kormányzati épületeket vették ellenőrzésük alá. A királynő – a vérontás elkerülése végett – saját alattvalóit felszólította, hogy ne álljanak ellen, így harcra nem került sor.

A forradalmat követően ideiglenes kormány jött létre, amelyet Stevens az USA nevében rögtön el is ismert. A királynő másnap, január 17-én egy hivatalos nyilatkozatban összegezte helyzetét, és azt, hogy miben is bízik még: 

„Én, Lili’uokalni, Isten kegyelméből és az alkotmány által Hawaii uralkodója tiltakozom az ellenem és a Hawaii Királyság ellen elkövetett cselekedetekkel szemben, amelyet azok követtek el, akik Ideiglenes Kormányt hoztak létre a királyságban. 

Megadom magam az Egyesült Államok erőinek, amelynek meghatalmazott minisztere, John L. Stevens amerikai katonákat szálított partra Honoluluban és Ideiglenes Kormányt kiáltott ki. 

Most, hogy elkerüljük a fegyveres erők ütközését, és talán emberi életek elvesztését is, ebben a nyilatkozatomban –  a korábban említett erők kényszerítésének engedve – , lemondok a hatalomról, mindaddig, amíg az Egyesült Államok kormánya az ő nevében eljárók cselekedeteit érvényteleníti és engem visszahelyez a Hawaii Királyság élén betöltött alkotmányos uralkodói jogkörömbe”.

A királynő tehát az Egyesült Államok becsületében bízott kizárólag. Február 1-jén azonban a forradalmárok a Hawaii zászlót már az Egyesült Államok lobogójára cserélték a középületeken. A királynő ezen felindulva naplójába azt írta, hogy

„Tekintsen le Isten az mennyből ezekre a „misszionáriusokra”, és büntesse meg őket tetteikért!”.

Mivel a királynő megtiltotta alattvalóinak, hogy harcoljanak, ezért a forradalmárokkal szembeni ellenállás csupán békés módokon jelent meg. Ilyen volt például az, hogy sokan kalapjukon az aloha aina feliratot kezdték el viselni, amely a haza szeretetére utaló kifejezés volt. 

Stevens időközben pedig azt igyekezett elérni, hogy az USA Hawaii-t is felvegye a tagállamai közé. Grover Cleveland amerikai elnök azonban a kezdetekben elzárkózott ettől a felvetéstől. Sőt, az általa kezdeményezett Blount-jelentés 1893 júliusában elítélte Stevens és társai cselekedetét, az amerikai kongresszus későbbi nyomozása azonban 1894 elején felmentette a vádak alól őket. 

1894-ben kikiáltották a Hawaii Köztársaságot, amelynek elnöke a forradalom kirobbantásában résztvevő Sanford B. Dole lett. A forradalmárok azt akarták elérni, hogy Hawaii-t vegyék be az Egyesült Államok tagállamai közé, ettől azonban a nyilvánosság előtt az USA továbbra is elzárkózott.  

Lili’uokalani továbbra is fogságban maradt, s attól tartott, hogy a halál is rabságban fogja őt érni. Fogsága alatt egy egyedi művészeti alkotást hozott létre: egy díszes paplant, amelyen saját uralkodásának történetét is igyekezett megörökíteni.  Az ezen található szöveg így kezdődik:

Lydia Kamaka’eha Lili’uokalani vagyok, aki január 29-én, 1891-ben került trónra, és akit 1893. január 17-én megfosztottak trónjáról, és bebörtönözték az Iolani Palotában. Itt kezdjük el ennek a paplannak a szövését. 

A királynő paplanja, rajta a szöveggel és az ábrázolásokkal

1895-ben hívei még egy ellenforradalom révén megpróbálták visszahelyezni Lili’uokalanit a trónra, azonban a kísérlet kudarcba fulladt. Az ex-királynőt ezután házi őrizetbe is helyezték és hivatalosan is lemondatták a trónra vonatkozó jogáról, arra hivatkozva, hogy az USA erejével szemben úgysem tud ellenállni, és csak polgárháborút hoz országára, ha ellenáll. Lili’uokalani továbbra is bízott abban, hogy az Egyesült Államok végül a helyi forradalmárok döntésével szembemenve visszahelyezi őt tisztségébe, ez azonban nem történt meg. 

Lili’uokalaninak végül száműzetésbe kellett vonulnia és 1898-ban Hawaii is az USA tagállama lett. Lili’uokalani ugyanebben az évben kiadta saját emlékiratait Hawaii története Hawaii királynőjétől címmel. 1917-ig élt, és mindvégig a független Hawaii szószólója maradt. 

Mint említettük, a királynő egyébiránt tehetséges zeneszerző is volt: mintegy 160 dalt írt, ezek közül a legismertebb az Alohe Oe (Viszlát) amelyet sokan feldolgoztak.

„Zenét szerezni olyan természetes volt számomra, mint az, hogy lélegzem; ez a természet ajándéka, amelyet soha nem lehet rossz célokra fordítani és amely mind a mai napig a legnagyobb vigasz forrása marad” – írta.

1993-ban az USA kongresszusa elfogadta az Apology Resolution-t, vagyis a Bocsánatkérési Határozatot, amelyben hivatalosan is elnézést kértek a Hawaii Királyság megdöntéséért. A szigetállam mai lakosainak politikai-kulturális önmeghatározását illetően mindez a mai napig meghatározó mérföldkövet jelent. Ugyanúgy éneklik a helyiek a God Bless America-t, mint bárhol máshol az USA-n belül, de emlékeznek arra a világra is, amely épp az USA érdekeinek következményeképp semmisült meg. 

(Forrás: amazingwomeninhistory.com, képek forrása: Wikimedia Commons)