Két súlyos tévhit a kései abortusszal kapcsolatban
Első tévhit: csak akkor végeznek beavatkozást, ha a magzat egyébként is meghalna, vagy az édesanya élete veszélyben van.
Az érvet, mely szerint a kései abortuszt csak akkor végzik el, ha az anya, vagy a születendő baba élete veszélyben van, vagy amikor világossá válik, hogy a magzatnak élettel összeegyeztethetetlen genetikai hibája, betegsége van, pont az abortuszt végző orvosok cáfolták meg, akik beismerték, hogy egészséges babákon is ugyanúgy elvégezték, elvégzik a beavatkozást.
A Live Action múlt héten tudósított Warren Hern kolorádói orvosról, aki nem egészségügyi okokra hivatkozva végzett abortuszt, írja a The Christian Post.
Az After Tiller című dokumentumfilm a kései abortuszt végző egészségügyi dolgozók munkáját mutatja be.
A film rávilágít arra, hogy Dr. Tiller bizonyos esetekben mentális betegségek hamis diagnózisát állította fel a 24. hét után jelentkező nőknél, akik valójában csak egy bálba, vagy egy rock koncertre akartak eljutni – baba nélkül.
Abby Johnson – a Planned Parenthood klinika volt igazgatója, aki otthagyta az abortusz-üzletágat – történetét az Unplanned című film fogja bemutatni. Johnson nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy „hamis kijelentés, ha azt mondjuk, a nők egészségügyi okokból döntenek a kései abortusz mellett.”
„Több száz nőt tudunk említeni, akik a 24. hét után mondtak le a babáikról… egyikük sem egészségügyi okok miatt tette” – mondta a volt igazgató.
Egy 2013-as tanulmány szerint az abortusz mellett döntő nők mindegyike rendelkezik az alábbi öt tulajdonság közül legalább egyel:
- Egyedül nevelik gyermekeiket;
- depressziósak voltak, vagy tiltott szereket használtak;
- konfliktusuk volt partnerükkel, vagy a családon belüli erőszak áldozatai;
- döntésképtelenek voltak;
- túl fiatalok, vagy még nem szültek korábban.
Jellemzően olyan körülmények, amelyek segítő közegben enyhülnek és könnyebb megbirkózni a kihívásokkal, azaz a baba mellett dönteni.
Második tévhit: csak szélsőséges esetekben engedélyezi a törvény a kései abortusz elvégzését.
Sokszor érvelnek az abortuszpártiak amellett, hogy a harmadik trimeszterben történő beavatkozást a törvény csupán extrém esetekben hagyja jóvá. Ez pedig nagyon ritkán fordul elő, ha az összes művi terhességmegszakítást figyelembe vesszük.
Az 1973-as Roe v. Wade törvénykezés tette legálissá az Egyesült Államok egész területén az abortuszt, és valóban ez a leghíresebb döntéshozatal, mely a téma kapcsán született. Azonban a Legfelsőbb Bíróság ezen döntését mindig együtt kell nézni – ebben a bírók is egyetértenek – a Doe v. Bolton esettel. A Doe-féle törvénykezés engedélyezte, hogy akkor is végezhessenek abortuszt, mikor a baba egyébként már képes lenne életben maradni a méhen kívül.
Az édesanya egészségének megítélése így minden esetben a mindenkori orvos személyére hárul, az „egészség” fogalma alatt pedig érthetünk fizikai, érzelmi, pszichés, familiáris egészséget is, sőt még a nő korát is figyelembe vehetik, ugyanis ezek mind hatással vannak a páciens jóllétére.
Ilyen laza definíciók mellett gyakorlatilag bármilyen indokkal, törvényesen elvégezhető az abortusz.
Az USA ezzel a törvényével olyan országok nyomdokaiba lépett, mint Észak-Korea és Kína. A világon összesen – Amerikával együtt – öt olyan ország van, ahol a terhességet a 9 hónap bármelyik szakaszában megszakítják. (Több helyen hét országról beszélnek. Ezeken a helyeken a listához írják még Hollandiát és Szingapúrt is, ahol a 20 hetes limitet emelték 24 hétre.)
Varga Gergő Zoltán
Kép forrása: The Federalist
