Bagdy Emőke: Kommunikációs kultúránk süllyedő hajója
Érdemes arról elmélkedni, hová süllyedtünk emberi minőségben, amikor alapjában szeretnénk egymással szót érteni – írta a Magyar Időkben megjelent eszmefuttatásában Bagdy Emőke. A méltán népszerű klinikai szakpszichológus a Bősz-ügy apropóján hívta fel az olvasók figyelmét arra, hogy „a stílusba csomagolt harag valójában a tartalomnak szólna, azaz a másik nézetére, véleményére irányul, de öngól lesz végül belőle. Azt alázza, akié az alpári nyelv”.
Rá kell ébrednünk, hogy alapvető sérüléssel küzdünk a hazai véleménynyilvánítás és vitastílus területén,
írta Bagdy, s ha őszinték akarunk lenni, mélyen egyet kell értenünk vele. Egyúttal figyelmeztet, nem szabad a szabadságot szabadossággal felváltani, s ez a véleménynyilvánítás szabadságára is igaz. „A mélyre süllyedt stílus haragot, indulatokat szállít, amire hasonló a reagálás”, a kör bezárul, miközben egyre több a seb és egyre alacsonyabb a színvonal.
Feltette a fődíjat érő kérdést:
„Ki állítja meg a durva, támadó, kritikus, elítélő, primitív, alpári, sértegető stílust?”,
majd a szomorú tapasztalatok alapján megfogalmazta a választ is, miszerint senki, mert aki szót mer emelni, azt azonnal megbélyegzik, s a véleménynyilvánítás szabadságának esküdt ellenségét láttatják benne.
Emlékeztetett, a viták során minden esetben szét kell választani a megszólaló személyét és az általa elmondottat. „Aki mondja, az emberi lény, akit akkor is feltétlen tisztelet illet meg emberi méltóságában, ha másként látja a világot, mint partnere”.
Jó, ha a választásokkal tarkított esztendőben sem feledjük, hogy „a mondanivaló vagy tárgy értelme, lényege helyett az embert gyalázó kommunikáció pszichológiai vétség, súlyos hiba. A nézettel, vélekedéssel lehet vitázni, az embert kötelező tisztelet illeti.”
Bagdy Emőke kiváló írása itt olvasható.
