Öt éve halt meg a hosszú snittek mestere, Jancsó Miklós
A kétszeres Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas Jancsó Miklós családja Erdélyből származott, annak egyik fele románnak, a másik fele magyarnak vallotta magát. A Monarchia összeomlása után kerültek Magyarországra, Jancsó Miklós már Vácott született meg 1921-ben.
Kolozsvárott jogi végzettséget szerzett, majd besorozták katonának. Nem sokkal ezután orosz hadifogságba esett, ahonnan viszonylag hamar szabadult. Budapestre költözött, és Filmművészeti Főiskolán rendezőként diplomázott 1951-ben. Évekig tanított a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Harvardon is.
Az ötvenes években a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, itt ismerkedett meg Hernádi Gyula íróval, akivel annak haláláig alkotótársak maradtak. 
Kezdetben rövidfilmeket készített, első nagyjátékfilmjét, A harangok Rómába mentek című alkotást 37 évesen rendezte. 
Első jelentős játékfilmje az Oldás és kötés volt Latinovits Zoltán főszereplésével 1963-ban. A következő, ’64-es mozija, a Kozák Andrással készült Így jöttem című filmben már felismerhetők a jellegzetes Jancsó-vonások: a hosszú beállításoktól a nagy tért befogó vízszintes kameramozgáson át a megkomponált képekig. A rendező munkáira jellemző volt a szokatlan hosszú snitt, azaz a vágás nélküli, folyamatos felvétel. A hatvanas években forgatott további filmjeiben, mint a Csend és kiáltás, a Fényes szelek és az Égi bárány című művekben a magyar történelem egy bizonyos korszakára koncentrált. 
A külföldi kritikusok is felfigyeltek munkáira a Szegénylegények után, amelyben szintén Latinovits játszott. A színész összesen három filmjében dolgozott együtt Jancsóval, de utolsó után annyira elmélyültek a köztük lévő viták, hogy kapcsoltuk megszakadt.
https://vimeo.com/252147095
Jancsó filmjeit a legnevesebb nemzetközi fesztiválon, Cannes-ban ötször jelölték díjra a fő kategóriában. 1966-ban szerepelt a Croisette-n először a ’65-ös Szegénylegényekkel. A nemzetközi kritika az egyén és a hatalom, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolását emelte ki, hangsúlyozta az ’56-os párhuzamot. 1972-ben díjazták először Cannes-ban, a Még kér a nép című film a legjobb rendezés díját kapta, de ebben szerepet játszhatott az is, hogy a Szegénylegények elmaradt díjáért kárpótolták. 
Jancsó Miklós személye és alkotóereje sokáig gazdagította a magyar filmipart, 93 évesen, 2014. január 31-én halt meg.
