A korábban bevándorlásellenes, szélsőjobbos finnek is fintorognak
Azóta, hogy a 2015-ös parlamenti választásokon elért 17,7 százalékos támogatottsággal megszerezték a második helyet, azt követően pedig a szokásos nyugat-európai liberális kormánykoalícióba is beléptek, jelentősen csökkentették a tempót. “Pálfordulásuk” hasonló a görög kormánypárt baloldali célkitűzéseinek megváltoztatásához: a Finnek Pártja is arculatot váltott.
Korábbi nevüket (Igaz Finnek) opportunista jellegűre cserélték, és a klasszikus európai politika fősodrában helyezkedtek el. Elrakták télire az eredeti elveket. Ezzel csak az volt a baj, hogy szavazókat veszítettek – mégpedig sokat!
Ekkor elnökükké választották a megmentőt, Jussi Halla-aho-t, a „finn Sneider Tamást”.
Sokan azt hitték, hogy a korábban gyűlöletkeltésért elítélt 48 éves politikus kinevezése a 2015 óta fennálló koalíció végét jelenti majd. Talán már meg sem lepődünk: természetesen nem így lett.
Ha valaki esetleg elbizonytalanodna a kérdés helyes értelmezésében, ne csüggedjen, nincsen egyedül. Hiszen a korábbi “fekete bárány”ma már olyan előkelően “populistáz le” más pártokat, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Holott retorikában és témaválasztásban az Igazi Finnek akár korábbi önmagukra is ismerhetnének – annyira azért nem volt régen 2015. Ehhez képest a Politicoban megjelenő Mujtaba Rahman írását úgy szemlézik, ahogy csak kevesen tudnák.
„A jelen állás szerint a populista pártok három biztost is adhatnak, akik Lengyelországból, Magyarországról és Olaszországból kerülhetnek ki.”
– állítja a párt.
Ám a csattanót a végére hagyták, amelynek a lényege: az Európai Unió egyre széttagoltabbá válik, és legrosszabb esetben az uniós integráció is visszafordulhat.
Úgy tűnik tehát megkezdték az EP választásokra való ráhangolódást Finnországban is. Rettegéssel és rettegtetéssel. Ebben semmi új sincs. A meglepő csak az, hogy ezt az igazi belgák, bocsánat finnek teszik.
A szemlézett cikkünk itt érhető el.
