Indira Gandhi kegyetlen eszközei a túlnépesedés ellen
Indira Gandhi 1917. november 19-én született. Nagyapja, Motilal Nehru a függetlenségért küzdő Indiai Nemzeti Kongresszus Párt egykori elnöke, apja, Dzsaváharlál Nehru Mahátma Gandhi munkatársa, majd a független India első miniszterelnöke volt.
A kormányfői tisztségre 1966-ban választották meg. Kormányzása alatt államosították a magánbankokat, eltörölték a korábbi uralkodóknak járó kegydíjakat, a harmadik indiai-pakisztáni háborúban pedig India képes volt legyőzni iszlám szomszédját és nukleáris hatalommá válni.
A sikereken túl, politikai pályafutását beárnyékolja miniszterelnöksége alatt bevezetett, népességpolitikában végrehajtott barbár intézkedéssorozata.
India szükségállapotban
Ghandinak megválasztása után, elkezdte megerősíteni hatalmát, azonban az általa bevezetett intézkedések nem arattak osztatlan sikert. 1970 után kisebb elégedetlenségi hullám kezdett végigsöpörni az országon.
1971-ben Raj Narain, ellenzéki képviselőjelöltnek, szoros versenyben majdnem sikerült legyőznie Gandhit a parlamenti választáson.
A szoros eredmény miatt a férfi panasszal élt a választás tisztaságával kapcsolatban, azt állítva, hogy Indira Gandhi csalással szerzett több szavazatot nála.
A bíróság megállapította, hogy a nő tisztességtelen eszközöket vetett be a kampány során (különféle kormányzati forrásokat, pénzeket használt fel kampány célra), emiatt pedig a választóköri eredményt semmisnek nyilvánította.
Mivel az Indiai alkotmány egyértelműen kimondja, hogy csak olyan személy indulhat miniszterelnök-jelöltként, akit korábban képviselőnek választottak, a bírósági ítéletet figyelembe véve Gandhi választás során szerzett győzelme semmis volt, így pedig nem maradhatott a kormányfői pozícióban.
A kialakult helyzet miatt a saját pártjából is többen kérték, hogy mondjon le. A politikusnő azonban az indiai Legfelsőbb Bíróság elé vitte az ügyet, abban reménykedve, hogy a bírák eltérő döntésre jutnak a választás eredményével kapcsolatban.
Nem így történt.
1975 június 24-én a Legfelsőbb Bíróság kihirdette saját döntését, amiben helyben hagyta a korábbi ítéletet, kijelentve, hogy a politikus nem tagja a Parlamentnek, emellett hat évre el is tiltották a választójog gyakorlásától.
Gandhi válaszlépése nem váratott magára, már a következő nap szükségállapotot hirdetett, és még tovább erősítette az így szerzett teljhatalmát.
Első lépésként leszámolt ellenfeleivel: parancsot adott politikai riválisai letartóztatására, Raj Naraint, és több más ellenzéki vezetőt börtönbe záratott.
A túlnépesedés megfékezésére tett elhibázott kísérlet
A szükségállapot által biztosított hatalom óriási politika mozgásteret tett lehetővé Indira Gandhi számára. A sterilizációs program bevezetése azonban nem az ő ötlete volt, hanem legkisebb fiának, Szandzsaj Gandhinak.
Szandzsaj és tanácsadói által kidolgozott program az Indiában egyre nagyobb problémát jelentő túlnépesedésre adott szörnyű válasz volt.
A lehető legolcsóbb és legkönnyebben kivitelezhető megoldást választották: műtéti úton sterilizálták a férfiakat, és nőket.
A felhasznált eszközök tagállamonként eltértek:
volt ahol a meggyőzésre támaszkodtak, pénzbeli adományok, különféle kedvezmények, esetleg ajándékok formájában, sok esetben azonban erőszakot alkalmazva szorították együttműködésre az embereket.
Akadtak olyan terültetek, ahol a kormányzat elzárta a tiszta vizet azokon a településeken, ahol a lakók elmaradtak a sterilizációs kvóták által előírt „számoktól”.
Bihar államban azok a családok ahol kettőnél több gyerek volt, kimaradtak az élelmiszerosztásból. Olyan esetek is előfordultak, amikor kormányzati dolgozók nem kaptak fizetést mindaddig, amíg a sterilizációs kvóták előírásait nem teljesítették. Rádzsasztánban azokat az államigazgatásban dolgozókat, akiknek 3 vagy annál több gyermekük volt, csak abban az esetben nem bocsátották el a munkahelyükről, ha vazektómiának vetették alá magukat.
A legbrutálisabb esetek között olyan is akad ahol a távolsági buszokat feltartva leszállították a férfiakat és mindegyikükön sterilizációs műtétet hajtottak végre.
Uttawar települését pedig az egyik reggelen rendőrök kerítették be. A nőket és férfiakat különválogatták, majd azokat pedig, akik házasságban éltek és 2 vagy több gyermekük volt, elvitték. A nőknek elkötötték a petevezetékét, a férfiakon pedig vazektómiát hajtottak végre.
1975 júniusa és 1977 márciusa között hozzávetőleg 11 millió férfin és nőn hajtottak végre ilyen műtétet.
A hátborzongató „családpolitika” utóélete
Az elképesztő brutalitás végül nem hozott eredményt, India a mai napig küzd a túlnépesedés problémájával. Bár az utóbbi évtizedekben csökkent Indiában a születési ráta, a népesség növekedésének üteme még mindig a világon az egyik leggyorsabb.
A központi kormány ugyan évtizedekkel korábban eltörölte a központi kvótákat, azonban a mai napig akadnak olyan államok, ahol léteznek sterilizációs irányszámok.
A legszembetűnőbb különbség, hogy manapság a nők sterilizációja a jellemzőbb, egyes becslések szerint Indiában a legmagasabb a nőkön végrehajtott petevezeték műtétek száma. A gyógyszeres fogamzásgátlás gyakran nem biztosítható, a szerek rossz minősége, illetve gyakori készlethiány miatt.
Még mindig léteznek ún. sterilizációs központok, ahol sokkoló állapotok uralkodnak. A higiénia és sokszor a szakértelem teljes hiánya jellemzi ezeket a helyeket.
Az operációk szövődményei miatt 2009 és 2012 között több mint 700 halálesetet regisztráltak Indiában.
Az indiai Legfelsőbb Bíróság végül 2016-ban döntött a sterilizációs táborok beszüntetéséről. A döntés indoklásában elhangzott, hogy 2010 és 2013 között 363 nő vesztette életét a beavatkozások következtében.
A döntés – habár előremutató- a helyzetet valószínűleg még sokáig nem tudja megoldani, ugyanis a mai napig léteznek táborok, és gyakran szorítanak rá nőket, hogy alávessék magukat a beavatkozásnak.
