Vonaton menekítették Nyugatra a nemzeti kincseinket
A XX. században egy-egy politikai rezsim vagy kormány bukásának gyakori velejárója volt, hogy a bukott elit a felhalmozott vagyont biztonságosabb helyre próbálta menekíteni, gyakran abból a célból, hogy később saját maguk tudják felhasználni azt. Ezek a vagyonok általában vasúti szerelvényekre kerültek és kihordták az országból.
Ezeknek a szerelvényeknek a sorsára több esetben nem derült fény, mondhatni elnyelte őket a föld, így sokszor szövevényes történetek és izgalmasabbnál izgalmasabb legendák keringenek róluk, miközben kincsvadászok a busás haszon reményében kutatják a hollétüket. Ki ne hallott volna legalább egy olyan sztoriról, amikor kincsvadászok náci aranyvonatok nyomába indultak? 
Magyarországon is több olyan szerelvény indult útjára a múltban, ami később megkapta az „aranyvonat” nevet. Az egyik leghíresebb az 1938-ban országjáró utazásra induló, a Szent Jobbot is szállító vonat volt. A kezdeményezés onnan eredt, hogy 1938-ban Budapesten rendezték meg a katolikus egyház 34. eucharisztikus világkongresszusát, valamint István király halálának 900. évfordulóját ünnepelték ekkor, amelynek alkalmából országjárásra vitték vasúton az Istvánnak tulajdonított kezet, hogy azt minél többen megcsodálhassák.
A nyugat felé guruló nemzeti kincsek
Az ország leghíresebb aranyvonata azonban II. világháború végén indult útjára. Magyarországon már 1944-ben megkezdődött az állami vagyonnak az ország nyugati felébe szállítása, 1945 januárjára azonban a szovjet csapatok már közvetlenül is veszélyeztették a fővárost, így nem volt választás, külföldre kellett menekíteni a nemzeti kincseket.
A szerelvények két részletben hagyták el az országot, az első január 17-én, míg a második január 23-án, melyek a magyar államtól és a holokauszt áldozataitól összerabolt kincseket szállították. A vonatra elképesztő mennyiségű kincset halmoztak, a mai napig nehéz megmondani, mekkora értéket szállítottak rajtuk. Egyes becslések szerint, akár az 5 milliárd dollárt is meghaladhatja ez az összeg. 
Kipucolták a jegybank közel 30 tonnás aranytartalékait, ami az akkori magyar fizetőeszköznek, a pengőnek a teljes aranyfedezete volt. Jelentős devizatartalékokat szállítottak, ezen felül felbecsülhetetlen eszmei értékkel bíró dokumentumokat rejtettek a vagonok. Itt utaztak Mátyás király Corvinái, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia közgyűjteménye is. Óriási összegeket érő bélyeggyűjtemény és a magyar méteretalon két, platinából készült mintája is köztük volt. A vonatokon közel hétszáz ember utazott, a jegybank 230 tisztviselője és családjaik. A második szerelvény Fertőbozt elhagyva két nap alatt érkezett a célállomásra: a Salzburg mellett fekvő kisvárosba, Spital am Pyhrn-be. Rögtön megkezdődött a vagyontárgyak kipakolása. A helyi lakosság segítségével a vasútállomásról szánkókon a helyi kolostor kriptájába szállították a 600 ládányi, majdnem 33 tonna aranykészletet, a Nemzeti Bank bankjegyeit, valamint fontos iratokat.
A települést végül 1945. május 7-én felszabadította az amerikai hadsereg, a megtalált magyar értékeket pedig Frankfurt am Mainba szállították.
A háborút követően 1946. júniusában Nagy Ferenc miniszterelnök Washingtonban tudott alkura jutni az amerikaiakkal. A megállapodás értelmében az Egyesült Államok garanciát vállalt arra, hogy a nemzeti vagyonunkat visszaszállítják. A 33 tonna arany három vagonban érkezett Budapestre 1946. augusztus 6-án. Ez képezte aztán az 1946. augusztus 1-én bevezetett forint fedezetét. Végül aztán a múzeumi kincsek is szerencsésen hazakerültek.
Az elbukott „menekítés”
Volt azonban még egy harmadik aranyvonat is, ami a magyar hatóságok által deportált zsidók vagyontárgyait próbálta elszállítani. Az arannyal, drágakövekkel, ékszerekkel, műkincsekkel megrakott szerelvények felügyeletét Toldy Árpád nyilas kormánybiztos kapta feladatul, ő azonban a Brennberbányánal állomásozó vonatról az ékszereket és drágaköveket embereivel teherautóra rakatta, majd Svájcnak vette az irányt abban a reményben, hogy az így szerzett kincsekből egy gazdag életet tud majd biztosítani magának. Ez a terve végül dugába dőlt, ugyanis a francia hadsereg Ausztriában elfogta, az elkobzott vagyontárgyakat pedig visszajuttatták Magyarországra. 
A vonaton maradt értékek sorsa azonban nem alakult ilyen szerencsésen. A harmadik aranyvonat 1945 júliusában már amerikai fennhatóság alatt érkezett Salzburgba, ahol a szövetséges tisztek sajátjukként kezelték a „rakományt”. Habár tudták, hogy honnan származik mindez, a tárgyakat azonosítatlan eredetűnek nyilvánították, és rengeteg dolgot eltulajdonítottak. A helyzetet tovább tetézte, hogy a magyar kormány és több zsidó szervezet egyértelmű kérésére sem volt hajlandó az Egyesült Államok kormánya visszajuttatni a vagyont a jogos tulajdonosoknak.
Az évtizedekig húzódó diplomáciai és jogi huzavona végül azzal zárult, hogy 2001-ben a holokauszt túlélők pert indítottak az amerikai kormány által visszatartott vagyonrész ügyében. Ezt megnyerték, így 2005-ben létrejött egy alapítvány, ami 25,5 millió dollárt kapott az amerikai költségvetésből. Az összeget végül magyar holokauszt túlélőkről gondoskodó szervezetek között osztották szét.
