Emlékezzünk a délvidéki áldozatokra!

Ma Pécsen emlékeznek a délvidéki vérengzésekről.

Délvidéken 1944-45 telén a jugoszláv kommunista partizánalakulatok, a vajdasági szerb lakosság és az általuk létrehozott népőrség brutális kegyetlenséggel követtek el háborús bűncselekményeket a civil vajdasági lakosok, köztük magyarok, németek és szerbek ellen. Ezek több településen népirtásba torkolltak.

Ma Pécsen a délvidéki vérengzésekre emlékeznek. A Remény Útja – megemlékezés a Kosztolányi Dezső Céltársulás szervezésében zajlik, a résztvevők a Kossuth térről sétálnak fel a Kálvária dombra Őri László alpolgármester vezetésével, aki beszédet is mond az áldozatokra emlékezve.

A megtorlásoknak negyvenezernél is többen eshettek áldozatul, köztük többségben magyarok.  Lakóhelyükön vagy gyűjtőtáborokban tömegesen kínozták meg és végezték ki őket, nőket és gyermekeket is.

Teleki Júlia vajdasági író a következőt írja „Hol vannak a megtorlások?” című könyvében.

„Voltak, akiket kettéfűrészeltek vagy karóba húztak, másokat elevenen elégettek vagy eltemettek. Egyeseknek leszaggatták a körmüket, felhasogatták a bőrüket, majd besózták. Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyvelője szét volt loccsanva. Az egyik asszony terhes volt, mikor kitaposták belőle a gyereket. Sok esetben meggyfabotra kötött tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat.  Legtöbbjüknek azonban egyszerűen csak fejszével levágták a fejét. Az asszonyok sírva keresték fiaikat, férjüket a holttestek között. Mindenütt vértócsában feküdtek az emberek. Szörnyű látvány volt.”

Szabadka, In memoriam 1944-1945

­­­Óbecsén az egész magyar lakosságot fehér karszalag viselésére kötelezték, majd kényszermunkára hajtották őket. Újvidéken az akkori lóversenypályánál közel kétezer magyart végeztek ki. Katolikus papok, hadifogoly magyar honvédek, a polgári lakosok mind áldozatul estek a vérengzéseknek. A végtisztességet is megtagadták tőlük, a halottakat tömegsírba temették, vagy csak csatornákba, dögkutakba hajították.

A kivégzettek nevei, esetleges bűnük sosem került hivatalosan nyilvánosságra.  Utólag valamennyiüket háborús bűnösnek nyilvánították, vagyonukat elkobozták és hozzátartozóikat megbélyegezték. Három településen az életben maradt teljes magyar lakosságot mindenüktől megfosztva örökre kitiltották a lakhelyükről.

A vérengzés indoka a későbbi évtizedekben is ugyanaz maradt: háborús bűnök. Hiába maradt el a legtöbb esetben a szabályos eljárás, a népirtást a hivatalos szervek nem tudták másként megmagyarázni. A kommunista politikai vezetés általában válasznak tekintette ezt a magyar csapatok újvidéki vérengzésére, amely három évvel korábban, 1942-ben történt.  A „hideg napok” rémtetteiért felelősségre is vonták a honvéd és csendőr tiszteket Magyarországon.

Hideg napok című film, a magyar lelkiismeret-vizsgálat filmje

A délvidéki vérengzésről a magyar történészek csak a szocializmus után, az 1990-es években kezdtek kutatni. Az alaptalan vádak alól azóta sem mentesítették sem a vádlottakat, sem hozzátartozóikat.

A szerb parlament a magyar kormány kérésére, 2013-ban rendkívüli ülésén elfogadta a délvidéki magyarok ellen 1944-45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot, az eleve ártatlanság kijelentésével.

Hét évtizedet kellett arra várni, hogy hivatalosan is eltöröljék a délvidéki települések magyarjainak kollektív bűnösségéről szóló törvényt. Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök Szabadkán, a Zentai úti temetőben részt vett az 1944-45-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen, ahol bejelentette,  hogy a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt hatályon kívül helyezték.