A demokrácia bölcsője egy kisladikban hánykolódik a viharos tengeren és nem tudja, hol kössön ki
Szokták mondani, hogy a demokrácia bölcsője Anglia. Azt már nem szokták hozzátenni, hogy – most – a felnőttkoruk derekán ők mit is jelentenek pontosan a demokráciának? Mert jelen állás szerint leginkább egy Monty Python jelenetre emlékeztetnek. Egy bázisdemokratikus, egyetemi klubra, ami a hatékonyságot feláldozza a döntésképtelenség és az egyet nem értés oltárán. Erről valahogy John Cleese jut eszembe.
https://www.youtube.com/watch?v=ocsMIVG34RY
„Harcoljon ő a realitások ellen.”
Jelenleg épp ez történik. London a realitások ellen harcol. Egy népszavazáson kinyilváníttatják az emberek akaratát egy olyan dologról, amiről nem is kellett volna: Legyen e ingyen a sör, vagy legyen e a péntek is munkaszüneti nap? A világ valaha volt egyik legnagyobb birodalma el akarja-e fogadni a jövőben a brüsszeli (német-francia) dallamokat? Nem, nyílván nem. És erre az EU legtöbb országában szintén nemmel felelnének, akárcsak a halálbüntetés eltörlésére. Ezeket a kérdéseket épp ezért nem szabad feltenni.
Mert a népszavazás nem azt jelenti, hogy feltétlen használni is kell mindenre, ami eszünkbe jut.
Felelőtlen dolog volt kiírni a BREXIT-ként elhíresült, az Egyesült Királyság EU-s tagságát megszüntető népszavazást, de az még nagyobb felelőtlenség, hogy a mostani helyzetbe navigálta magát a brit politika. Jelen állás szerint a demokrácia bölcsője egy kisladikban hánykolódik a viharos tengeren és nem tudja, hol kössön ki.
Pedig március 29. gyorsan közeledik.
Január 15-én a kormányzó Konzervatív Párt 316 fős frakciójából 118 képviselő szavazott az ellenzékkel az 585 oldalas Brexit-megállapodás ellen. Ez a modern brit parlamentarizmus történetének legnagyobb arányú kormányzati veresége. Ráadásul mindezt alig két hónappal március 29. előtt történik, amikor is el kell hagynia Londonnak az Unió kötelékét.
Két és egy halovány fél megoldás maradt.
Kormányválság ide vagy oda, „nincs már sok idő arra, hogy megoldást találjanak Nagy-Britannia kilépésére az Európai Unióból.” Ezt Heiko Maas német külügyminiszter mondta, hozzátéve: „a játszadozások ideje most már lejárt”. A brit alsóház képviselőinek el kell dönteniük, hogy maradni szeretnének és egy új népszavazás kiírását kezdeményezik, amely valószínűleg a teljes brit politikát is újra rajzolná, szétszakítva ezzel a Konzervatív Pártot; vagy egy megegyezés nélküli távozásba hajszolnák az országot (hiszen ha semmit se tesznek, végeredményben ez is megtörténhet). Végső megoldásként pedig, az EU beleegyezésével, talán megtoldhatják a márciusi időpontot – pár hónappal.
Egy biztos: a Theresa May által kiharcolt egyezséget már nem fogja ugyanez a brit parlament elfogadni.
