Mikor megmenekül egy halálraítélt

Az S4C.News azért jött létre, hogy beszámoljon az keresztény értékek és az életvédelem területén, így az abortusz kapcsán történt sikerekről is. A nemzetközi viszonyok vizsgálatában, a népszavazások és a kérdéskört érintő törvénykezések között sokszor eltűnnek a szemünk elől azok az apró események, amelyekért tulajdonképpen küzdünk. Álljon hát itt egy történet, mely a maga egyszerűségében és rövidségében megerősített minket a szolgálatban.

Egyik kedves orvostanhallgató ismerősöm épp a szülészet-nőgyógyászaton végzi a gyakorlatát. Nagyon sok kedves és szép, de legalább annyi, hétköznapi emberek számára kevésbé fogyasztható sztorija van a „benti” eseményekről, de ez talán rendjén is van így. Nincs még egy ehhez hasonló, megrendítően nemes szakma. 

Történt egyik nap, mikor a gyakorlata végeztével találkoztunk egy közös ebéd reményében, hogy közölte: „Van egy jó hírem!” Nem vártam túl sokat, elég sokszor számolt már be olyanokról, hogy aznap mennyi gyerek született az osztályon, ezt így, azt meg úgy kellett vizsgálni, az apáknak eltört-e a keze, míg anya szorította a szülés közben, az anyák meg általában hogyan reagáltak stb. A sokadik ilyen történetnél a happy end – ami a mai orvostudománynak hála egyre gyakrabban előfordul – lényegében mindig ugyanaz: születik egy életképes ember. A magam távolságából ezek a történetek – bár fejben tudom, hogy egy újabb élet megszületése a teremtés csodáját hozza közelebb hozzánk, hogy Isten személyesen ezt az új életet is ugyanúgy szereti, mint engem – nem sokat mozgatnak meg bennem. Az Isten nagy titka az is, hogy egy szülészorvos hogyan tudja az ezredik, általa világra segített életet is ugyanannyira értékesnek és szeretetreméltónak látni, mint az elsőket, mikor még nem szokott hozzá ehhez a tapasztalathoz. Vártam tehát a következő „jó hírt”. 

„Ma bejött egy apuka és közölte, hogy megtartják a babát. Ma egyel kevesebb abortuszt végeztek. Vagyis interrupciót. Ma már ilyen szépen hívják az abortuszt: megszakítás.”

És én padlóra kerültem. Ma megmenekült egy élet, amit már halálra ítéletek. A szülők, biztos, hogy hatalmas harcok és küzdelmek – legyenek azok külsők vagy belsők – árán, de képesek voltak a szeretet mellett dönteni. Az Isten terve mellett döntöttek és egy olyan igent mondtak ki, mellyel várhatóan az egész életük meg fog változni.

Ez a kedves ismerősöm is pontosan tudja rólam, hogy lassan már a végére érek a lelki adoptálás kilenc hónapig tartó imasorozatának, melyben ő is, én is, egy még meg nem született, de az abortusz által fenyegetett életet fogadtunk imáinkba.

Ezért volt ez nekem különösen is meghatározó élmény, hiszen ki tudja, lehet, hogy éppen ezért a kis életért imádkozom már több hónapja. Mindenesetre hálás vagyok az Istennek, hogy bár csak nagyon közvetett módon, de részese lehettem ennek az örömhírnek. Őszintén merem hinni, hogy még sok olyan élmény várja a szülőpárt a jövőben, mikor azt fogják érezni, 2019 januárjában életük legjobb döntését hozták meg.

Varga Gergő Zoltán