Az őrület határán

A Netflix 2018 végén egy új sorozattal állt elő, a „You”-val, ami most mindenkit lázban tart.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=3&v=uHgbv1sy8UU

A történet klasszikus románcként indul, a fiú meglátja a szép, de mégis titokzatos lányt a könyvesboltban. Első látásra megfogja a lány, és még a nevét is megtudja, ugyan nem bemutatkozás révén, hanem a bankkártyájáról, amivel kifizeti a könyvet.

Ezzel el is indul a lavina, hiszen innentől minden a fiú kezében van ahhoz, hogy többet megtudjon az ismeretlen lányról. A lakcímétől elkezdve a család tragikus történetéig mindent kiderít róla, és ezzel a tudással a birtokában ő maga is elhiszi, hogy teljes mértékben ismeri azt a lányt, akivel egy másodperc töredékéig találkoztak.

Joe-val csak egy gond van: pszichopata.

Egy idő után aztán kezd elszabadulni a pokol, az őrület átveszi a hatalmat. Ugyanakkor az elején, amikor a lány követése még gyerekcipőben jár, a hétköznapi embernek is ismerősek a cselekedetei. Habár radikális a végkifejlete a történetnek, tagadhatatlan, hogy a kezdetekben még csak kutakodó Joe bármelyikünk lehetne. 

Szinte kényszeredetten tudni akarunk mindent a körülöttünk zajló világról. Ha belép egy ismeretlen az életünkbe, azonnali késztetést érzünk, hogy megnézzük az interneten, pontosan kivel is állunk szemben, és ehhez még csak nem is kell első látásra beleszeretnünk. Nem várjuk meg, amíg magától elmondja a másik, hova járt iskolába, mik a hobbijai, mert már tudnunk kell azt is, hol töltötte a tavaszi szünetet hat évvel ezelőtt. Esélyt sem hagyunk az első benyomásra, majd mi kialakítjuk azt a Facebook-profilja alapján.

Egyre több applikáció áll a rendelkezésünkre, hogy magánnyomozót játszhassunk otthon: Facebook, Instagram, Twitter, Snapchat és Findmyfriends, a lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk. Nem elég, hogy a Messengeren látjuk, kinek mikor van a kezében a telefon, azt is tudnunk kell, mikor nézte meg az üzenetünket. Sok alkalmazás azt is meg tudja mondani nekünk, merre jár a másik.

Egy állandó tudni akarás kezd úrrá lenni rajtunk, türelmetlenül veszünk birtokba minden információt, amit az Internet felkínál nekünk. És miért ne tennénk? Nem sokkal egyszerűbb előbb megbizonyosodni a dolgokról, mint még a legapróbb kockázatot is vállalni, hogy akiről éppen információt gyűjtünk, mégsem olyan, mint ahogy az Internet lefesti?

Sokan nyitott könyvként tüntetik fel önmagukat a közösségi médián, ezt használja ki Joe is a sorozatban.

Igazán nem kell nagy erőfeszítéseket tennie annak érdekében, hogy megtudjon mindent Beckről.

Nem csak Joe egy finoman szólva elborult karakter, hanem Beckkel az élen mindenki a „You”-ban. Beck folyamatosan kényszert érez arra, hogy közvetítsen egy mézes-mázos képet az életéről. Meg kell mutatnia, milyen fantasztikusak a mindennapjai, milyen csodásak a barátai, és annyira belemerült az új könyvébe, hogy arra a fotóra is alig volt ideje a friss olvasmánnyal a kezében. Barátnői mind ennek a virtuális világnak a kivetülései, csak a kétdimenziós képet látják meg egymásról, senki nem néz a képernyő mögé. Ez a virtuális valóságban való folyamatos bizonyítási vágy hozza rá Beckre a teljes őrületet.

„Azt akarod, hogy megtaláljanak.” – Gondolja Joe, miközben végiggörgeti Beck oldalait, amik mind nyilvánosra vannak állítva. És mennyire igaza van. Hiszen épp ezért tesszük ki, hogy hol tanulunk, dolgozunk, mik a hobbijaink és hol ettük a legjobb dobostortát idén.

Minden fórumon megpróbáljuk eladni magunkat, hogy ha egyszer valaki arra téved, megvegyen. Élőben már nem sok értelme van elmondani, kik vagyunk, azt már megtettük vagy hat közösségi oldalon.

Tettethetünk felháborodást, hogy főhősünk „csalással” szerzi meg magának a lány szerelmét, hiszen minden információt, amit róla talál, gátlástalanul felhasznál. A kedvenc könyveitől elkezdve azokig a helyekig, ahova járni szokott. De mennyire számít ez csalásnak, amikor mindezeket tálcán kínálta fel Beck?

Félelmetes, hogy a sorozatban a többség nem az áldozattal, hanem folyamatosan követő elmebeteggel tud azonosulni. Az eredetileg ártalmatlannak tűnő „utánanézés” egy teljesen hamis valóságban élő elmebeteget szült. Habár radikális a végkifejlete a történetnek, tagadhatatlan, hogy az elején Joe bármelyikünk lehetne.

Kérdés, hogy akarunk-e ezen változtatni, vagy kell-e egyáltalán?