Ellenzéki ellentmodások
Egymásnak homlokegyenest ellentmondó stratégiák körvonalazódnak, amelyekhez taktikai oximoronokat társítanak. Íme néhány:
- A tüntetések eszének beállított, rendszeresen túlterheltségre panaszkodó diáktüntetők képtelenek helyesen leírni azt az egyszerű szót, hogy „sztrájk”, majd amikor kijavítják, akkor másodjára is hibát vétenek (SZRTÁJK).
- A Diákblokk nevű szervezet hallgatói jogviszonnyal rendelkező tagjai általános sztrájkot követelnek – a dolgozó emberektől.
- Az ellenzéki pártok legutóbbi tüntetésén a dolgozók nevében szónokló szakszervezeti vezetők kijelentései (általános munkabeszüntetés, „álljon le az ország”, sztrájk) mögött csak egyetlen csoport nem áll – a dolgozók. Sztrájkhangulatnak ugyanis nyoma sincs.
- A parlamentből kivonuló ellenzéki pártok képviselői esküt tesznek a Kossuth téren, amelyet áttörésként értékelnek és az összefogás végső bizonyítékaként kezelik – az LMP jelen lévő képviselői nem mondják az eskü szövegét, szájuk sem mozog, ez az eseményről készült felvételeken is jól látszik.
- Az ellenzék szerint a multinacionális cégek érdekében áll a túlórakeretet bővítő munkatörvénykönyv-módosítást – a Tesco és a Spar bejelenti, hogy ők nem alkalmazzák az új rendelkezést, ami egyébként is csak lehetőség, ráadásul a munkavállalók beleegyezéséhez kötődik.
- Az ellenzéki pártok közösen indulnának az őszi önkormányzati választáson (Nagy Októberi Szocialista Összefogás) – a szerintük a számukra egyértelműen kedvező Budapesten mégsem képesek egyetlen jelöltet állítani, kétfordulós előválasztást tartanak, amelyen a Momentum és a Jobbik egyébként nem indul.
- Idehaza nincs sajtószabadság, halljuk sokszor – decemberben a Mérce.hu többször is drámai olvasottság-bővülésről számolt be, on-line indult újra a Heti Válasz, új ellenzéki értelmiségi folyóirat jelent meg (Ellensúly), megkettőzte magát az ATV, szórakoztató tematikájú második csatornát indítva, Szombathelyen ellenzéki közéleti portál indult, a Szabad Földet tulajdonosa, Puch László önmaga adta el, a Népszava hétvégi mellékletébe szintén ő maga olvasztotta be a Vasárnapi Híreket.
- A függetlennek, objektívnak és elfogulatlannak nevezett Judith Sargentini, a róla elnevezett jelentés befolyás alatt állítólag nem álló szerzője volt a magyarországi ellenzéki pártok brüsszeli tüntetésének vezérszónoka.
- Mirkóczki Ádám szerint a 2006-os rendőrterrortól eltekintve (hiszen attól csak úgy el lehet tekinteni) „a legsötétebb Gyurcsány-időszak is a demokrácia aranykora volt a mostanihoz képest” – 2009-ben Vona Gábort a Magyar Gárda tüntetéséről rendőrök hurcolták el. Vona Gábor annak a pártnak volt az elnöke, amelynek Mikróczki a szóvivője.
- Egy felhevült CEU-s diák Magyar Hangban megjelent cikke felpanaszolja, hogy őket valakik nem tartják magyarnak (erre bizonyítékot nem hoz) – miközben szó szerint azt írja, hogy a hozzá hasonló „kozmopolita értelmiségiek” a „világ elitjébe tartoznak”, „külföldi elit egyetemeken végzik tanulmányaikat” és „ideiglenes magyarországi tartózkodásuk alatt” az itthon adott lehetőségek közül legfeljebb az egyetem könyvtárát használják.
Valaki érti ezt? 
