Eltemették Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendezőt
Áder János köztársasági elnök búcsúbeszédében hangsúlyozta: sokan tisztelték, becsülték Kósa Ferencet kérlelhetetlen igazságszeretetéért. Ideálja volt egy világ, ahol az ellenvéleménynek helye, építő szerepe van, ahol létezik közös emberi, művészi és nemzeti cél, filmjeiben ezért kereste mindig az igazságot.
Az MMA és a Magyar Filmművész Szövetség nevében Lugossy László filmrendező búcsúzott a művésztől. Kiemelte, hogy Kósa Ferenc aktív szerepet vállalt a Balázs Béla és az Objektív Stúdió műhelymunkájában, a filmművész szövetségben, a Történelmi Filmalapítványban.
Szató Kuni, Japán magyarországi nagykövete arról szólt, hogy Kósa Ferenc parlamenti képviselőként sokat tett a magyar-japán kapcsolatok erősítéséért.
***
Kósa Ferenc a filmkészítőknek ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években kezdte el pályáját, s tehetsége és elhivatottsága révén meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet korabeli megújításában. Főiskolai diplomamunkája, az 1956-os forradalmat forradalomnak nevező, ezért évekig betiltott Tízezer nap a legjobb rendezés díját nyerte el az 1967-es cannes-i nemzetközi filmfesztiválon. Munkásságát a továbbiakban olyan jelentékeny, drámai erejű művek fémjelzik, mint az Ítélet, a Nincs idő, a Hószakadás, a Balczó András próbatételeit felidéző Küldetés, a dr. Béres József pokoljárását bemutató Az utolsó szó jogán, továbbá A mérkőzés vagy A másik ember. Kósa Ferencet a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. 
„…Őrizd az embert. Magadban, hogy jogod legyen a szóhoz, hogy súlya lehessen szavaidnak, hogy méltó maradj a munkádhoz, mert a mű, amit alkotsz, mindig kifejez téged. Őrizd az embert, mert hivatásod nem más, mint elkötelezettség, nem kevesebb, mint szabaddá tenni másokat. Őrizd az embert. A szabadság rendjét soha, egyetlen pillanatra se téveszd össze a rend szabadságával. Őrizd a szabadságot, mert csak addig vagy ember, amíg szabad akarsz lenni. Őrizd az embert. Ha lehet: életeddel, ha lehet: munkáddal, ha nem lehet: haláloddal. S ha reggel újra látod, amint felelősségük elől saját hátuk mögé bújnak az emberek, a szemed se rebbenjen. Végezd a dolgod. Gondolj a Napra. Ő se szól, csak fölkel és járja az útját…” (Kósa Ferenc) 
