Hétfőn Áder János köztársasági elnök Budapesten a diplomáciai testületnek adott fogadáson elmondta, hogy 2019 a fordulat éve lehet a klímaváltozás elleni harcban. Az államfő szerint vétek lenne elszalasztani ezt az esélyt.
A köztársasági elnök kiemelte, hogy az év újabb riasztó hírrel indult. Havanna óvárosát elöntötte a tenger, a cunami után heves esőzés sújtja Indonéziát, brutális a hőhullám Ausztráliában, rekordméretűre csökkent a jégtakaró az Északi-sarkon és Grönlandon, és már a korábban stabilnak látszó Antarktiszon is jelentős a jégolvadás.
Úgy fogalmazott, „mázsás súlyú kérdések nehezednek ránk”, és a megválaszolásukhoz, megoldásukhoz szükséges idő vészesen fogy.
A párizsi klímakonferencia óta több mint három év telt el, és az elmúlt évek tárgyalásai „sovány eredményt” hoztak. Katowicéről is jó hírként legfeljebb annyi mondható el, hogy a párizsi megállapodás összeomlását elkerültük – vélekedett, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 24. ülésére utalva.
„Ma távolabb vagyunk a kétfokos céltól, mint három éve Párizsban voltunk”. Ugyan van már szabálykönyvünk ahhoz, hogy 2021-ben megkezdődhessen a párizsi megállapodás végrehajtása, de nincs elég bátorságunk, hogy az elszabaduló klímaváltozás megállításához szükséges döntéseket meghozzuk – közölte Áder János.
A 2015-ös párizsi éghajlatvédelmi egyezmény egyik célja a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 2 Celsius-fok alatt tartása.
hirdetésAz államfő hangsúlyozta: „korábbi gondolkodásmódunkkal” sem a népességrobbanás, sem a termőföldpusztulás, sem a biodiverzitás hanyatlásának problémáját nem fogjuk megoldani, mint ahogy a társadalmi, szociális, egészségügyi, gazdasági gondjainkat szaporító vízválságét sem. Az az út, amelyet az utóbbi 200 évben követtünk, már több környezeti és társadalmi adósságot halmoz fel, mint amennyi értéket teremt.
A köztársasági elnök szerint az igazi tét nem a légkör állapota, hanem társadalmaink, az emberi civilizáció jövője. A legfontosabb, hogy megváltoztassuk szemléletmódunkat. Nem elég tudni, mi számít értéknek a társadalmaink jóléte és túlélése szempontjából, látnunk kell azt is, hogy cselekedeteink miként gyarapítják vagy apasztják társadalmaink fenntartható jólétének és túlélésének esélyeit.
„Mai problémáink többségét mi magunk hoztuk létre, ki mástól várhatnánk hát a megoldást?” – tette fel a kérdést.
(MTI)
