Újra éledő hagyomány élő vizeink megszentelése

Epifánia, azaz vízkereszt ünnepén Jézus betlehemi születését, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, és a kánai menyegző titkát – mikor Jézus a vizet borrá változtatta – is ünnepeljük. A vizek megáldása az ünnep hagyományainak, szertartásainak fontos részét képezi, hiszen a Jordán folyóba alámerülő Krisztus megszentelte a vizeket. „Ma a vizek természete megszenteltetik, és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartóztatja, látván a vizében keresztelkedő Üdvözítőt.” – szól a liturgikus ének, szemléltetve, hogy az Egyház nem csupán Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is.

A kereszténység vizét áldják meg ma

Két szertartás is ismeretes az egyházban, a kis-és nagy vízszentelés is, míg előbbi az év bármely szakában elvégezhető, utóbbi kizárólag Epifánia ünnepéhez kötődik. A vízkereszti szentelt víz a keresztség vize, az újjászületés fürdője: a pap azt az imát olvassa fölötte, amellyel kereszteléskor a keresztség vizét áldja meg, és a szertartás ugyanúgy az Isteni Liturgia keretébe ágyazódik, mint ahogy a keresztségnek is ott van a helye.

Élő vizeink megszentelése

Az elmúlt években tért vissza Magyarországon a hagyományok közé, hogy a papok az élő vizeket is megáldják és belemártják a keresztet.

Ennek a szertartásnak nincs köze magához a nagy vízszentelési szertartáshoz.

Hazánkban ezzel az egyébként ősi keresztény hagyománnyal a ’40-es évek körül hagytak fel, és a kétezres években elevenítették fel újra. Bár arról pontos információ nincs, hogy a 21. században hol szenteltek ismét élő vizet, de az bizonyos, hogy Veszprémben először 2009-ben tartották meg az egyház ősi szertartását a Séd-pataknál. A Balatont először  Balatonudvarin szentelte meg 2015-ben Gáspár Adalbert bencés atya és azóta is folytatódik a hagyomány. Kocsis Fülöp metropolita atya január 5-én Szolnokon a Tisza, 6-án pedig Budapesten a Duna vizét szokta megszentelni.