Hatszázhét esztendővel ezelőtt, 1412. január 6-án született az orléans-i szűz, aki a százéves háború idején vezette a francia nép felszabadító harcát az angolok ellen. Jeanne d’Arc egyszerű parasztlányként látta meg a napvilágot Domremyben. Sorsát meghatározó, egész életét végigkísérő látomásai 12 éves korában kezdődtek.
Jeanne látomásában egyedül állt egy mezőn, Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit szólították meg és kérték arra, hogy űzze ki az angolokat és vezesse el a dauphint Reimsbe a koronázásig.
Tizenhat esztendős volt, amikor rávette a francia seregek egyik parancsnokát, Robert de Baudricourtot, hogy adjon neki ajánlólevelet a királyhoz. Férfiruhát öltött és hat társa kíséretében elment Chinonba, Károlynak a Loire partján emelkedő várkastélyába, ahol kiállta a teológiai vizsgát, és hamar meggyőzte a reménytelen hangulatú királyt: Isten küldte őt hozzá, hogy megmentse Franciaországot, és segítségével a király érvényesítse jogát a trónra.
Károly katonaságot adott mellé, és Jeanne d’Arc szembeszállt a francia vezetést jellemző óvatos stratégiával, elszántságával és bátorságával olyan lelkesítően hatott a küzdőkre, hogy Orléans városát sikerült felszabadítani az angolok ostroma alól. A korabeliek az elkötelezettség hősnőjének tartották, miután a nyakán eltalálta egy nyílvessző akkor is visszatért, hogy győzelemre vigye az utolsó rohamot.
Jeanne ezek után rábeszélte Károlyt, hogy haladéktalanul menjen Reimsbe, a francia királyok hagyományos koronázó városába.
hirdetésJúliusban végre Károly fejére került a korona, és az orléans-i szűz a szertartás egész ideje alatt szorosan a király mellett állt. Ugyan küldetését ezzel teljesítette, mégsem tért vissza szerény életéhez és munkájához, a pásztorkodáshoz.
Mint beosztás nélküli kapitány a harctéren maradt, és 1430 májusában Campiégne-nél az angolokkal szövetséges burgundiaiak fogságába esett. Minthogy akkorra már Jeanne, az orléans-i szűz a nemzeti újjászületés jelképévé vált, az angolok hajlandók voltak 10 ezer aranykorona váltságdíjat fizetni azért, hogy a kezükre adják őt. Jeanne d’Arc sorsa ezzel megpecsételődött.
Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták be az egyházi hatóságnál. A Pierre Cauchon beauvais-i püspök, párizsi egyetemi doktor vezetésével ülésező egyházi törvényszék visszaeső eretnekség miatt halálra ítélte.
Az orléans-i szüzet 1431. május 30-án a roueni Vieux-Marche-on egy magas oszlophoz kötözték. Jeanne megkért két papot, hogy tartsanak egy feszületet előtte. Egy paraszt szintén felállított egy keresztet, amelyet a ruhája elé tartott, miközben már meggyújtották a máglyát. Az angolok, hogy megakadályozzanak bármiféle ereklye begyűjtését, átgereblyézték a hamut, miután a tűz kialudt, hogy kiszedjék az elszenesedett testet, majd még kétszer megégették, hogy a test teljesen hamuvá váljék. A maradványokat egy kerítőhálóba szórták. A hóhér később állította,„nagyon féltem, hogy elkárhozok.”
„Jézus! Jézus!” – hangzottak el a máglyáról Jeanne d’Arc utolsó szavai.
