Szilágyi Csenge: „Igazi ajándék Julika szerepe”
Molnár Ferenc Liliomját december 15-én mutatták be a Vígszínházban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. A történet két főszerepét Szilágyi Csenge és Hajduk Károly játssza. Orosz Ákos Ficsurt, Waskovics Andrea Marikát és Zoltán Áron Hugót alakítja.
A csirkefogó Liliom szerelmét alakító Szilágyi Csengével beszélgettünk az előadásról, a próbafolyamatról és a karácsonyról. A fiatal színésznő 2013-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és 2015-ben szerződött a Vígszínházhoz. 2016-ban Junior Prima Díjjal tüntették ki, 2017-ben pedig elnyerte a Varsányi Irén-emlékgyűrűt. 2018. december 30-án a Diktátor és a Liliom című előadásokban nyújtott alakítását a Ruttkai Éva-emlékgyűrűvel ismerte el a színház társulata.
Vasárnap.hu: Véget ért a főpróbahét. Hogy érzed magad?
Szilágyi Csenge: A szombati bemutató után vagyunk, van az emberben egyfajta üresség, hiszen két hónapig minden pillanat erről szólt, minden délelőtt a próbákkal telt, és egy idő után már az esték is. Olyan, mintha egy bomba robbant volna az emberben. Ráadásul a Liliom különösen nagyon fontos volt nekem, ezért is érzem magamban ezt a nihilt.
Vasárnap.hu: Mit jelentett neked Julika szerepe?
Szilágyi Csenge: Juli számomra nagyon meghatározó az eddigi szerepeim közül, szerintem minden színésznő vágyik erre a szerepre, mert annyira gyönyörűen van megírva ez a tiszta és csodálatos figura. Én is vágytam rá titkon, de sohasem ismertem be magamnak. Nekem nincsenek szerepálmaim, mindig abból próbálok meg táplálkozni, amilyen szerep épp az életembe kerül. Az, hogy ezt én most eljátszhattam, igazi ajándék volt, ugyanakkor különösen nagy lelki felkészülést igényelt. 
Vasárnap.hu: Miért éppen téged talált meg ez a szerep?
Szilágyi Csenge: Fogalmam sincs, és valahol mégis nagyon tudom. Azt a tisztességet, őszinteséget, tisztaságot, ami a Juliban van, én elképesztően becsülöm. Ő egy áldozat, a legnagyobb szívű nő. Ha magamról ilyen szép tulajdonságokat persze nem is mondhatok, de az valóban közös bennünk, hogy mindketten nagyon tudunk szeretni.
Vasárnap.hu: Liliom egy csirkefogó, ez a tiszta lelkű Julika mégis beleszeret. Mit látott meg benne?
Szilágyi Csenge: Szerintem ez egy nőtípus, aki csak az érzései után megy. Aki tudja az eszével, hogy mibe vág bele, és az észérvek ellenére őt választja, mert a szíve azt diktálja. Nem érdeklik a biztonsági körök, a Hugók, hanem beleszeret az általa legférfiasabbnak látott személybe, és az sem érdekli, hogy ő esetleg megveri, megcsalja, nincs pénze, nem dolgozik. Mondjuk ki, egy gazember, egy tróger, de ez neki nem számít, mert ő letette mellé a voksát ott a padon, és abban a jelenetben eldőlt minden. Hozzá köti az életét, és bármi lesz, mindig szeretni fogja. Ez a feltétel nélküli szeretet.
Ezt nagyon ritkának találom meg az életben, amikor ez a valódi feltétel nélküli szeretet ki tud alakulni, mint akár egy szülő és a gyermeke között. Tulajdonképpen a gyermek bármit csinálhat, bármilyen bűnt elkövethet, ugyanúgy fogom szeretni, mert ő a gyerekem. Szerintem nagyon ritka, amikor férfi és nő között alakul ki ilyen dolog. Mert mindig az a fontos, hogy én hogy vagyok ebben a kapcsolatban, elnyomja a másikat az ego és az önzőség. Sohasem a másik fontos. Julikának az a fontos, hogy Liliom boldog legyen. És ha mindketten a másik boldogságát akarjuk, akkor kialakul valami igazi.
Vasárnap.hu: Liliom miért Julikát választotta?
Szilágyi Csenge: Én azt érzem, hogy ennek azért volt előzménye, hiszen Julika már volt többször a körhintánál. A mi előadásunkban nagyon ki van élezve az a pillanat, hogy melyik lány marad ott a padon, ez jó hosszan megy. De azt érzem, hogy Liliom meglátta Juli szemében, hogy ő más, mint az eddigiek. Ha létezik első látásra szerelem, akkor szerintem köztük ez az volt. Liliom részéről ez bonyolultabb, Juliéról tisztább. Liliom önmagával sincs rendben, nem akar egy tiszta lényt megrontani az ő életével. Julika a darab végén is éppúgy szereti Liliomot, mint a kezdetekkor, de ez csak rá tartozik, ezért sem akar beszélni róla. 
Vasárnap.hu: Milyen nehézségekkel néztetek szembe a próbákon?
Szilágyi Csenge: Attila egy nagyon precíz rendező, és természetesen voltak nehézségek. Juli monológjánál volt egy különösen nehéz folyamat, mire megtaláltuk a közös utat az ő és az én elképzelésem között. Én elég ösztönösen játszom, és ő rendezőként hagyta, hogy kibontakozzak, elmondjam úgy, ahogyan én érzem Julit magamban. Kellett idő hozzá, hogy megértsem, mit szeretne ebben a jelenetben, és végül egy nagyon szép, valódi közös munka eredménye lett ez a monológ. Az egész próbafolyamat nagyon koncentrált és ihletett volt, mindenki érezte a darab súlyát, és azt, hogy mennyire zseniálisan van megírva. Mind átszellemültünk, és valóban ez egy közös üggyé vált.
Vasárnap.hu: Ebben a forgatagban mikor tudsz Szilágyi Csengeként létezni?
Szilágyi Csenge: A Julika alatt annyira félretettem magamat ebben a két hónapban, hogy úgy érzem, kissé a személyiségem is átformálódott. Sok mindenben hasonultam Julihoz az életben, és most ez az egész még feldolgozás alatt van bennem. Van, akire a filmek vannak hatással, rám a szerepeim. Igyekszem több időt szánni magamra, például kevesebb szinkront vállalok, így már van időm edzeni is elmenni, vagy találkozni a barátaimmal. Hetente egyszer elmegyek színházba, megnézem a kollégáimat, barátaimat a színpadon. Mi egy nagy közösség vagyunk, nem csak a saját színházunkon belül létezünk, és nagyon fontosnak tartom, hogy megnézzük egymás munkáját.
Vasárnap.hu: A darabban Muskátné azt mondja Liliomnak, hogy ő művész, nem pedig tisztességes ember. Mennyi valóság van ebben a mondatban?
Szilágyi Csenge: Ez az egyik kedvenc mondatom a darabban. Természetesen nekünk művészeknek vannak bohémabb és normálisabb korszakaink, de szerintem ez a legtöbb emberre igaz. Én tisztességes embernek tartom magamat, de ezek a periódusok az én életemben is jelen vannak. 
Vasárnap.hu: Kinek a véleménye számít neked a legjobban?
Szilágyi Csenge: Édesapám és a bátyám véleménye, ők nagyon sok mindent átlátnak. Még Novák Eszternek, a volt mesteremnek is nagyon fontosnak tartom a véleményét, csak sajnos ő elég kevésszer tud megnézni a színházban. A családom minden premieren ott van, nagyon sok támogatást kapok otthonról. Ha bármi bajom van, hazautazom hozzájuk, és valahogy mindig visszatalálok a gyökerekhez, ahhoz, ami miatt én önmagam vagyok. Ha a pesti nagyvárosi egyensúly kezd felborulni, akkor hazamegyek, és minden a helyére billen.
Vasárnap.hu: Nehéz lehetett készülni a karácsonyra a sok próba mellett. Hogy telt az adventi időszak?
Szilágyi Csenge: A kemény próbafolyamat mellett vasárnap mindig volt időm a gyertyagyújtásra, még saját koszorúm is van idén. Vagy a családom jött fel hozzám, és gyújtottuk meg együtt a gyertyát, vagy a barátaimhoz mentem át. Idén nem játszottam karácsonykor, eddig minden évben műsoron volt az Óz, 25-én vagy 26-án volt előadás. Most 23-án játszottam utoljára, és másnap már utaztam is Nagyváradra a családomhoz, 27-ig velük is tudtam maradni.
Az előadásról készült fotók kattintással elérhetők a galériában:
