Akinek a kommunista hatalom nem bocsátott meg – Boldog Meszlényi Zoltán

Kétség kívül a kommunizmus mérte a legnagyobb csapásokat a magyar egyházra. A legnagyobb szenvedés azonban az egyház egyik képviselőjének, az akkori püspöknek, Meszlényi Zoltánnak jutott.

Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban; egy sokgyermekes családba másodikként érkezett testvérei közül. A békés családi légkört a hit jelenléte lengte be, így nem meglepő, hogy középiskolai tanulmányainak utolsó két évét kisszeminaristaként az esztergomi bencés gimnáziumban végezte el.

Pannonhalma korábbi főpapja, Vaszary Kolos vette szárnyai alá, ugyanis már akkor felfigyelt a fiatal Zoltán különleges szorgalmára és eltökéltségére. Egy ösztöndíj és Vaszary bíboros segítségének köszönhetően Meszlényi Zoltán a Pápai Német-Magyar Kollégium növendéke lett Rómában. Tanulmányait ragyogó módon végezte el: 1910-ben filozófia diplomát szerzett, rá egy évre ugyanezen tárgyból elnyerte a licenciátust is. Doktora a filozófiának végül 1912-ben lett. 1913-ban diplomázott teológiából, majd két év múlva, 1915-ben hivatalos levélben kérte a diakónussá és a pappá szentelést egyházi elöljáróitól; ugyanebben az évben szerzett diplomát egyházjogi területen is.

Az első világháború idején a Német-Magyar kollégium az osztrák Innsbruckba költözött át, ahol Meszlényi megkapta hivatalos szentelési engedélyét, 1915-ben Bressanone püspöke először diakónussá, majd rá egy napra pappá szentelte.

Miután visszatért Magyarországra, hihetetlen gyorsasággal kezdett el felfelé haladni az egyházi hierarchia lépcsőin. Először komáromi káplánként kezdte, azonban nemsokára Esztergomba hívták, ahol a prímási kancellárián végzett egyre fontosabb feladatokat. 1926-ban hercegprímási és érseki titkár, majd 1931-ben a főkáptalan tagja nógrádi és honti főesperes, később a káptalan helynöke lett. Serédi Jusztinián bíboros 1929-ben az „érseki ház önálló és felelős vezetőjévé” nevezte ki, később irodaigazgató volt.

1937-ben XI. Piusz pápa kinevezése nyomán Serédi bíboros-hercegprímás Sinope címzetes püspökévé szentelte, ettől kezdve a mindenkori esztergomi érsek segédpüspökeként szolgálta az egyházat.

Serédi halála után Mindszenty József lett a soron következő esztergomi érsek, azonban 1948-as letartóztatása, majd koncepciós perben való elítélése után Drahos János érseki helynök kezébe kerültek az egyházmegye ügyei – egészen 1950-ben bekövetkezett haláláig.

Az új helynök választásába az akkor rendkívül kemény kommunista rezsim vezetői is bele kívántak szólni. A kormány Beresztóczy Miklós kanonok megválasztását látta volna szívesen, mindent megkísérelt, hogy a saját jelöltje nyerje meg a választást. A szavazás során Meszlényire adta le a többség a voksát, azonban ő először vonakodott a tisztség elfogadásától: kijelentette, hogy ő nem találja magát alkalmasnak erre a beosztásra, különösen a kor politikai helyzetében. Miután szembesült vele, hogy a többség őt választotta, mégis elfogadta a megbízást. Ez az életébe került.

Mindössze tizenkét nappal megválasztása után 1950 június 29-én letartóztatták Meszlényi Zoltán püspököt. Ettől kezdve senki sem látta, tárgyalásra soha nem is került sor. A kommunista államvezetés egyértelműen félt attól, hogy – főleg Meszlényi Zoltán személyét belengő szeretetet és tiszteletet tekintve – mártírt ad az egyháznak.

Meszlényit rövid ideig a fővárosi gyűjtőfogházban tartották rácsok mögött, majd később a kistarcsai internáló táborba szállították át. A borzalmas körülmények, valamint a tisztességes orvosi ellátás tejes hiányának következtében Meszlényi nemsokkal később elhunyt. Halálának pontos idejét a mai napig nem tudjuk: az első vizsgálatok az 1951-es évre teszik, azonban mások úgy tartják, 1953-ban hunyt el.

A kommunista rezsim még halálában is megalázta áldozatait: nem adtak hírt Meszlényi haláláról, nem biztosítottak számára méltó temetést. A nehéz politikai nyomás és eltussolás okánál fogva csak 1966. június 22-én kerülhetett sor Meszlényi Zoltán püspök földi maradványainak exhumálására és Esztergomba való átvitelére, ahol végső nyugalomra helyezték.

Meszlényi Zoltánra az egyház egyértelműen vértanúként tekint. Mártíromsága jelzi, hivatásának hűséges teljesítése vezetett szabadsága, később élete elvesztéséhez is. Hitét sosem tagadta meg, még azért sem, hogy saját életét megmentse.

2004-ben Erdő Péter bíboros kezdeményezte Meszlényi boldoggá avatását. XVI. Benedek pápa 2009-ben hagyta jóvá azon dokumentumot, mely Meszlényi Zoltánt mint vértanút kanonizálja a boldogok sorában. Még ebben az évben boldoggá avatták az esztergomi bazilikában, mellyel ő volt az első a sorban Magyarországon.

Meszlényi életét egyértelműen hite és Isten iránti szeretete lengte be. Még a rendkívül erős politikai nyomás sem talált rajta fogást: élete végéig büszkén és elkötelezetten viselte hitét, ezt jelzi püspöki jelmondata is:

Fidenter ac fideliter – Bizalommal és hűséggel

Kiemelt kép forrása: Esztergomi Érsekség

Iratkozzon fel hírlevelünkre!