Nagy baj lesz, ha továbbra is ilyen eszetlenül pazarlunk az ételeinkkel
Habár az ünnepek alatt valamivel nagyobb mennyiségben, azért nemcsak ilyenkor, hanem egész évben rengeteg étel végzi a szemétben.
Az élelmiszer-pazarlás globális jelenség, azonban a fejlett nyugati országokban sokkal nagyobb mértékű, mint a világ más részében. A Földön 820 millió ember nem jut elég táplálékhoz, ez azt jelenti, hogy minden kilencedik ember éhezik vagy kórosan alultáplált.
Európában közel 60 millió embernek jelent kihívást megfelelő mennyiségű élelmiszerhez jutni, miközben az Európai Unióban a megtermelt élelem 20 százaléka, világszerte közel harmada a kukában végzi.
Megdöbbentően hangzik, hogy miközben korunk egyik legsúlyosabb humanitárius válsága az éhezés, közben a teljes élelmiszer-termelés globális szinten elméletileg elég táplálékot állít elő minden ember szükségleteink fedezésére. De a javak egyenlőtlen elosztása miatt a világot a pazarlás és a szűkösség egyidejűleg jellemzi. Az előrejelzések pedig semmi jóval nem kecsegtetnek, becslések szerint a bőségben élők térfelén 2030-ra a kidobott élelmiszer mennyisége harmadával tovább nőhet.
A fejlett világban egy év alatt szemétbe kerülő élelmiszer-mennyiség elég volna ahhoz, hogy a világ összes éhező embere jól lakjon.
A mértéktelen pocsékolásnak nagyon komoly gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai vannak.
Túlfogyasztás a gazda(g)ságban
Sajnos az élelmiszer-pazarlás sokkal súlyosabb probléma, mint azt elsőre gondolnánk. A jelenség egy sor olyan következménnyel jár, ami a hosszútávú fenntarthatóságot veszélyezteti, mindeközben rengeteg pénzbe kerül.
Az ételpazarlás és hulladék évente globálisan 940 milliárd dollárnyi gazdasági kárt okoz.
Könnyen belátható, hogy a kidobott élelmiszerekre fordított pénzt egyszerűen megspórolhatnánk, vagy másra fordíthatnánk abban az esetben ha önmérsékletet tanúsítva csak annyit vásárolnánk amennyit valóban elfogyasztunk.
Ha valamit a kidobunk valójában minden ráfordítás, az előállítástól, a csomagoláson, a szállításon, az értékesítésig a termékkel együtt repül a szemétbe.
Egyes becslések szerint, egy átlagos négy tagú magyar család évente akár 50 ezer forintot is megspórolhatna, ha jobban odafigyelne a bevásárláskor.
A szakértők úgy saccolják, ha a fejlett országokban a fogyasztás során 30 százalékkal csökkenteni tudnánk az ételhulladék mennyiségét, azzal 2030-ra mintegy 400 ezer négyzetkilométer termőföldet szabadíthatnánk fel.
Segítség a rászorulóknak
Az élelmezésben ma a keresletnövekedésre adott válasz nem más, mint a termelés volumenének növelésével a kínálat szintjének fenntartása. A témával foglalkozó kutatók szerint a legjobb megoldás annak biztosítására, hogy az élelmiszerek minél szélesebb körben a tényleges fogyasztókhoz kerüljön az volna, ha az előállított élelmiszerek pazarlását nagymértékben visszafognánk. Mindez azt eredményezné, hogy a visszaeső kereslet miatt a termelés üteme is csökkenne, ez pedig kevesebb nyersanyag- felhasználás, alacsonyabb fogyasztó ár mellett, lényegesen kisebb káros anyag kibocsátással járna.
A globálisan szerveződő élelmiszer-ellátás miatt, egy európai keresletnövekedés sok esetben olyan rendkívüli módon felhajtja az exportélelmiszerek árát, hogy azok a fejlődő országokban élők többségének megfizethetetlenné válnak, és mind kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy jó minőségű és megfelelő mennyiségű élelemhez jussanak. Minél nagyobb a fogyasztás, annál nagyobb a hiány, annál magasabb az ár, ami egyre több országban okoz problémát.
Hazánkban hozzávetőleg 300 ezer főre tehető azok száma, akik nem tudnak elégséges mennyiségű és minőségű ételt magukhoz venni, 50 ezren pedig rendszeresen éheznek.
Habár az ünnepek körül az emberek „jótékonykodási” hajlandósága megnő, a helyzeten hosszútávon változtatni csak úgy tudnánk, ha a saját fogyasztásunkat meghaladó élelmiszert vagy annak árát eljuttatnánk a hiányt szenvedőkhöz.
A pazarlás is környezetszennyezés
A megvásárolt ételek esetében a csomagolás jelenti az egyik legnagyobb veszélyt. A különféle le nem bomló anyagok súlyosan szennyezik a környezetet, hiszen jó néhány csomagolóanyagnak évszázadokra van szüksége, hogy teljesen eltűnjön.
Óriási terhet jelent környezetünknek a szerves anyagok lebomlása során keletkező gázok növekedése is, ezek ugyanis az üvegházhatást fokozzák.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete becslése szerint az üvegházhatású gázok 8 százaléka az élelmiszer-pazarlás miatt kerül a légkörbe.
A felesleges élelmiszer megtermelésének és kidobásának visszaszorítása rengeteg előnnyel járna. Amíg azonban az emberek nem hajlandóak a tudatos fogyasztásra, addig a visszafordíthatatlan folyamatokat generáló pazarlással a maguk, gyermekeik, unokáik jövőjét élik fel.
