A csillag, amely vezérelte a Háromkirályokat
E betlehemi csillag kérdésével többek között egy magyar jezsuita matematikus és fizikus, Teres Ágoston is foglalkozott már, aki 1984 óta a Vatikáni Csillagvizsgáló társasztronómusaként, a Biblia és asztronómia című könyvében foglalta össze e csillaggal kapcsolatos ismereteket.
A jezsuita atya Máté evangéliumának legrégibb szövegét és az ókori csillagászati szakkifejezéseket összevetve azt vette észre, hogy Máté olyan szakszerű szavak használatával közölt meglepően pontos adatokat, amelyek tudományosan is jól értelmezhetőek. Vagyis az evangélista valóságos eseményt írt le, pontos tudományos nyelvezettel, amit azonban a későbbi fordítók a mélyebb csillagászati ismeretek hiányában már nem értettek meg pontosan.
Teres egy részletes vizsgálat során arra jutott, hogy az evangéliumi szöveg tulajdonképpen nem egy csillag, hanem bolygók együttállását írja le. „Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki” – erről a szövegrészről azt írja a szerző, hogy a görög eredetijében a csillagra utaló szó („asztér”) ebben az összefüggésben nemcsak egyetlen csillagot jelent, hanem egy meghatározott csillagállást vagy konstellációt, és még azt is, amikor egy vándorcsillag (bolygó) felkeltét látjuk egy meghatározott csillagképben.
Mi keletről jött magyarok a népi kultúránkkal, hagyományainkkal ezer szállal kötődünk a csillagos égbolthoz, a „szépen ragyogó” csillagokhoz, e kétperces filmrészlet azok számára is talán érthetővé teszi ezt a kötődést, akiket még nem ragadott magával a kozmosz minden éjjel feltáruló látványa.
K. Ferrari d’Occhieppo osztrák asztronómus álláspontja értelmében Kr.e. 7-ben bekövetkező Jupiter és Szaturnusz bolygók konjunkciói (együttállásai) a Halak csillagképben már jó előre jelezték az erre fogékonyságot mutató korabeli tudósoknak a várva várt Megváltó születésének idejét, akit aztán később Názáreti Jézusként ismert meg az emberi történelem. 
Ennek az eseménynek a bekövetkeztére a babiloni csillagász-asztrológusok számítottak már évszázadokkal előtte és a későbbiekben fel is jegyezték tudós utódaik e látványos együttállást. Hogy e megsejtést hasonlóan angyali üdvözlet formájában kapták-e meg, s hogy a Teremtő tervében egyáltalán szerepelt-e, hogy e sajátos bolygóállással is jelezze Jézus születésének időpontját, ez talán örökre rejtve marad előttünk, mindenesetre az esemény ma is számításokkal is igazolható módon megtörtént Jézus megszületése körüli időkben.
A számítások szerinti hármas konjunkció legjobban megfigyelhető pillanata Kr.e. 7. november 12-re esett, amit K. Ferrari d’Occhieppo a „bölcsek” Betlehembe való megérkezésének az időpontjának is tart.
A csillag által jelzett születés minden kor művészét immár kétezer esztendeje felemelő alkotásokra késztette, s újra megfogalmaztatta általuk e szent eseményt. Ajánljuk ezúton is ezen a szép ünnepnapon minden olvasónk figyelmébe az orosz Mikhail Aldashin „A Születés” (Рождество) című 1996-ban készült 14 perces animációs csodáját, amely e szívtelen korban is képes tiszta szívvel újra elmesélni ezt az ősi történetet.
E kis ékszerben szinte benne van az egész keresztény civilizáció képekben megrajzolt összes kincse. Hosszú művészettörténeti előadások foglalkozhatnának azzal, hogy melyek azok a gótikából, pravoszláv hagyományból újraalkotott képi elemek, amelyeket a film rendezője úgy sűrített bele e kisfilmjébe, hogy közben a világ legegyszerűbb nyelvén megszóló alkotásként képes elmesélni Isten e világba való belépésnek szédítő pillanatát.
Áldott ünnepet kívánva, Szentestére ajánljuk e gyermeklelkű munkát olvasóink, gyermekeik és unokáik figyelmébe!
https://www.youtube.com/watch?v=kgCsnHfgp2c
