Az év legsötétebb napja után mindig fény következik – De kié?

A téli napforduló egyben a legsötétebb napot is jelenti az évben: ma éjfélkor érkezik el az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugarától. Ezt a jelenséget már az ókorban is ismerték, nem véletlen, hogy számos vallásban nagy hangsúly kapott egy olyan nap, amely után tulajdonképpen több fény ér minket.

Krisztus születésének napja hivatalosan a IV. században került december 25—ére, egészen pontosan 325-ben a niceai zsinat során. Érdekes, hogy ekkor már a kereszténység leélte első évszázadait, előtte mégsem tulajdonítottak nagy jelentőséget Jézus születésnapjának, Krisztus egyszerűen csak megszületett és eljött közénk.

Bár a kereszténység a zsinat idejére már terjeszkedésnek indult, a Római Birodalomban még javában fénykorát élte a perzsa napisten, Mithrász kultusza. A mithraizmus ekkora a Birodalom hivatalos vallásává nőtte ki magát, így a december 25-i ünnep kötelező jellegűvé vált szerte ezen a területen.

Azzal, hogy a zsinaton december 25-ére tették Krisztus születésének napját, szó szerint megversenyeztették a két vallást és ezzel a mithraizmus hanyatlásnak is indult, míg a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe felülkerekedett a pogány valláshoz kapcsolódó kultuszon.

A keresztény ünnep minden nyelven saját nevet kapott, a magyar karácsony például szláv eredetű, a „korcsun”, azaz „átlépő” szóból ered, és az új évbe való átlépést jelenti, míg az angol Christmas egyértelműen magára Krisztusra utal.

Mire a kedves olvasók elé kerül e cikk, már bőven sötét lesz kint az égbolt, de ne feledjük: nemsokára érkezik a fényesség!