Hét új név került be a Magyar Örökség Aranykönyvébe

Kilencvenharmadik alkalommal ítélte oda a Magyar Örökség és Európa Egyesület a Magyar Örökség Díjakat jelenünk legmeghatározóbb szellemi kultúráját képviselő személyeinek – számolt be az eseményről a felvidek.ma egyik legfrissebb írásában. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ceremónián összesen hét remek magyar ember és szellemi műhely nevét írták be a Magyar Örökség Aranykönyvébe.

A Himnuszt követően az egyesület kuratóriumának elnöke, Klinghammer István földrajztudós, akadémikus köszöntőjét a nemzeti örökség ezúttal is egyik időszerű kérdésének szentelte, most az oktatás, az iskola, a tanári hivatás jelentőségéről beszélt az egyetemalapító Pázmány Pétertől Eötvös Lorándig.

Az elnök úr szavai után Juhász Judit alelnök köszöntötte a vendégeket, köztük a korábbi Magyar Örökség-díjasokat: Korniss Péter fotóművészt és Sótonyi Péter patológus professzort, akit épp egy hete Prima Primissima díjjal is kitüntettek.

Ezek után sorra szólították a díjazottakat és méltatták a munkásságukat.

Délvidéki Tanyaszínház
Kiemelték a laudációban, hogy rendíthetetlen küldetése van a Tanyaszínháznak, a legnemesebb célokért dolgoznak,

„nem másért, mint a dűlőutak évszázados csöndje ellen, a mulattatásért, a falu ünnepéért, a játékért, a színházért, az alkotás öröméért, az emberekért, a magyarságért – az életért magáért.”

Takács András felvidéki néptánckutató, koreográfus, „néptáncfejedelem”
Nevéhez publikációk sora köthető, – s mint méltatója mondta – halk szavú, mokány kis emberként egyenes derékkal viseli a két nyolcast a vállán. Takács András múlhatatlan érdeme: 

„Hűséges maradni a nemzethez, valamint újból és újból visszatérni a népi hagyományok megannyi emberöltő alatt felhalmozott kincséhez…”.

Országos Tudományos Diákköri Konferencia
Az OTDK immár az egész Kárpát-medencére kiterjedően a felsőoktatási tehetséggondozás, az értelmiségi elitképzés leghatékonyabb formája, igazi Hungarikum.

Matl Péter
Munkácsi (kárpátaljai) keramikus, festő- és szobrászművész, számos magyar honalapítási emlékmű alkotója. Rieger Tibor szobrászművész így méltatta: „Az őrült trianoni diktátum óta egy lehetőség még mindig van:

felépíteni egy gyönyörű, szép szellemi Magyarországot, melyet nem tudnak elvenni tőlünk, mely nem függ fizikai határoktól. Ezt azonban csak hittel lehet.”

Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi református lelkipásztor kultúraszervező és honismereti munkássága
A tavaly elhunyt lelkész életművével érdemelte ki az elismerést. Élete nagy kiváltsága volt, hogy lelkipásztorként szolgálhatott saját gyülekezeteiben – Fugyivásárhely, Nagyvárad-Olaszi, Adelaide (Ausztrália), Lorain (USA) – és megszámlálhatatlanul sok másban, ahol rendíthetetlen hittel hirdette az evangéliumot. Ha valaki, akkor ő megharcolta a hit nemes harcát! 

Kozák Danuta kajakozó
A győzelmei tiszteletére rengetegszer csendült már fel a magyar Himnusz, ezzel sokszor könnyeket csalva a sportbarátok szemébe. Az ünnepsége Novák Miklós sportújságíró, a Magyar Idők rovatvezetője, a „Lapáton” c. sportregény szerzője méltatta Kozák Danuta kajakozó világraszóló teljesítményét: ötszörös olimpiai-, tizenhatszoros Európa- és tizennégyszeres Világbajnokságát.

Kátai Zoltán históriás énekmondó
Művészetét dr. Freund Tamás agykutató, az MTA alelnöke méltatta. Kátai Zoltán Mosonmagyaróváron született, Szombathelyen tanult, ma gitáron, kobzon, dudán, lanton, fidulán, pánsípon játszik. Olyan műsorokat készít és ad elő, amelyekben megszólalnak a magyar kultúra, a magyar népzene-, és régi zene, a históriás énekek, valamint a magyar irodalom legszebb művei. Nemzetközi és országos népzenei és történelmi fesztiválokon, irodalmi esteken, katonai hagyományőrző rendezvényeken, nemzeti és szakrális ünnepeinken hallhatják az emberek szakavatott interpretációit, korhű hangszeres játékával kísért, egyedülálló énekhangját.

Isten éltesse e kiváló magyarokat, akik a csodálatra méltó életművüket csendben, minden hivalkodás nélkül alkották meg, ahogy Kátai Zoltán szépséges hangján szólnak ezek az estvéli énekek.

Kátai Zoltán énekmondó előadása Ungváron

Estvéli énekek

A fényes nap immár elnyugodott A föld szintén sötétben maradott Nappali fény éjjelre változott Fáradtaknak nyugodalmat hozott Minden állat megy nyugodalomra Az Istentől kirendelt álomra De én Uram úgy menek ágyamba Mintha mennék gyászos koporsómba Midőn ágynak adom a testemet Deszka közé zárhatom éltemet Hosszas álom érheti szememet A kakasszó hozhatja végemet Vessünk számot hát, édes Istenem Hogy lelkemet ne kelljen féltenem Hogy lehessen bátrabban szólanom Midőn meg kell előtted állanom Színed előtt mindennap elesem De te lettél atyádnál kezesem De megbocsáss, mert szívemből szánom Könnyek miatt szememben nincs álom Az ágyamba zokogva költözöm Vánkosomat könyvemmel öntözöm Ha megtartasz holnapi napodra Nem fordítom azt megbántásodra Ne szólíts ki, Uram, készületlen Vezess előbb az enyhítő kútra Hogy juthassak a mennyei jussra Úgy bocsáss el engem a nagy útra Moldva és Bukovina

Mivel már béestvéledett Kérünk Teremtőnk tégedet Hozzánk kegyelmességedet Mutasd szokott őrzésedet Gaz álmok távol essenek Rút látásink elvesszenek Sátánok megköttessenek Hogy testünk ne fertezzenek Istennek hív szent angyala Engem kit őrzésed alá Az Úr kegyelmességéből Bízattam anyám méhéből Fényeddel éjjel látogass Őrizz vezérelj támogass Hogy ördögnek álnoksága Ne árthasson s tsalárdsága Engedd ezt nékünk kegyesen Atya Fiú fennségesen Szentlélekkel egyetemben Élvén örök ditsőségben KÁJONI JÁNOS: Cantionale Catholicum, Csíksomlyó,1676.

Forrás: felvidek.ma

A Híradó beszámolója az eseményről