Jézus születése ma durva gyámhivatali eset lenne
Karácsony felé közeledve kigyulladnak a fények. Gyönyörű világításokkal díszítjük a házainkat. Minden ragyog.
Nagyon ritkán gondolunk csak abba bele, hogy Mária kisfia valójában nem ilyen körülmények között született. Ha ma ugyanez megtörténne, bizony fogná a fejét a szociális ellátórendszer, hogy mihamarabb elhárítsa a súlyos veszélyeztetettséget. Vegyük csak sorba!
Kezdjük ott, hogy egy 12-13 éves lányt eljegyez a falu ácsa. József igaz ember volt – írja róla az evangélium –, komolyan vette a házasság intézményét jegyesével, a hajadon Máriával. Ma ugyanebben az esetben Mária szüleinek beleegyezésüket kellene adni a frigyhez.
Aztán jön az égi gondolat, és a tiszta, istenfélő lány előtt megjelenik Gábriel arkangyal, hogy beleegyezését kérje az isteni terv megvalósításához. Mária igent mond – akkor talán még ő sem tudta, hogy ez mivel fog járni. A méhében a Szentlélek erejéből fejlődésnek indul a kívülről még nem látható élet.
Az első három hónapot Mária távoli rokonánál, Erzsébetnél tölti. Mire hazaér, szépen látszik már a gömbölyödő poci. József a jegyese iránti tiszteletből titokban válna el jegyesétől, megvédve őt a halálos ítélettől. Ekkor az angyali álom más cselekedetre indítja az ácsot, és magához veszi Máriát. Ma ugyanebben a helyzetben Józsefnek apai elismerő nyilatkozatot kellene tennie, elismerve, hogy az övé a születendő gyermek.
A népszámlálás miatt a születés környékén József és felesége Betlehembe kell, hogy menjenek. Nem tudják, milyen körülmények között tud majd a kisded megszületni. Ma a gyermekjóléti szolgálat, a védőnőkkel azonnal felmérnék a születés helyét, hogy megfelelő-e az arra. Amennyiben nem, születés után azonnal kiemelnék a gyermeket a családból.
A védőnő szemét minden bizonnyal kiverte volna, ha látja, hogy a gyermek végül egy istállóban születik meg. Karácsony környékén számunkra az istálló és a betlehemi jászol különös jelentőségű szimbólum – persze nem mindenkinek. De abba már bele sem gondolunk, hogy milyen egy valódi istálló. Milyen ott a levegő illata, az állatok szaga, a huzatossága. A Megváltó ilyen helyen született meg végül.
Jönnek a pásztorok és a napkeleti bölcsek. Ajándékokat hoznak. A pásztorok kisebb értékűeket, ellenben a bölcsek olyan értékű adományokat, amelyeket, ha történne ugyanez, a gyermek érdekében be kellene jegyezni a gyámhivatalnál, hiszen ezek őt illetik, nem a szüleit.
A születést követően, szintén angyali sugallatra, József összeszedi övéit és külföldre menekül velük.
A szent család migráns családdá válik.
Évek múltán, Heródes király halálát követően térnek csak vissza Egyiptomból, és telepednek le végül Názáretben.
A sor még folytatódik gyámi szempontból is, hiszen a tizenkét éves Jézust elveszítik szülei Jeruzsálemben. Ez a helyzet ma felvetné akár a szülői alkalmatlanság gyanúját is.
A felnőtt Jézus, egyik tanítása közben kapja a hírt, hogy édesanyja és rokonai keresik őt, amire ő csak úgy válaszol, hogy mindenki az ő anyjának és rokonának számít, ha hallgatja az ő tanítását. Egy ilyen kijelentésnél bizony ma szintén a fejét csóválná a szociális háló, helytelenítve a szülők iránti gondoskodás elhanyagolását.
A kereszt alatt pedig Jézus végrendelkezik. Édesanyját a szeretett tanítvány, János apostol gondnoksága alá helyezi.
Ha ma Jézus újra megszületne, hamar elveszne a tengernyi szociális megfelelés között. Persze tudjuk, hogy Isten terve erősebb mindennél.
Ő az idei karácsonykor is ugyanazt akarja, mint annak idején: az emberrel lenni!
