Az atya, akire mindig számíthatnak az elítéltek
Újmisés jelmondata így hangzott Ézsaiás könyvéből: „Elküldött az Úr, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.” Sosem gondolta volna, hogy az Úr ennyire szó szerint veszi igéjét, de amikor megkapta ezt a feladatot, teljes szívvel vállalta. Sok elő- és utóítélet van a börtönviseltekkel szemben, nehéz a fogvatartottaknak elindulni, ezért szeretne segíteni nekik, hiszen szükségük van a megértésre. Emellett nem mindig érzi igazságosnak az ítéletet – ahogy Krisztusnál sem volt az.
Butsy Lajos atya legfőbb feladatának a meghallgatást tekinti, nem kérdezi, mit követtek el, hány évet kaptak, csak azt, mikor szabadulnak. A remény, jövőkép és az útkeresés a legfontosabbak.
Ha önmagunkat adjuk szerinte, megnyílnak. A meghallgatás után tényleg képesek őszintén beszélgetni, és akkor látható, hogy valójában nagy gyerekek, nagy szeretetigénnyel – de aki nem kapott szeretet, nehezen tud szeretni.
Elmondása szerint öngyilkossági kísérlet több van, néha „csak” a figyelemfelkeltés a cél, de máskor ez maga a végső elkeseredés eredménye. Nem mindenki bírja a bezártságot, ahogy bomlanak fel a családi kapcsolataik, úgy törnek össze, hiszen ők is mind érző emberek.
Minden közösségi tagot, így a fogvatartottakat is imáiban hordozza Lajos atya, de az az élet rendje, hogy egy ponton elválnak útjaik. Téglaként tekint önmagára az emberek életében, amire – reményi szerint – tudnak építeni.
Forrás: magyarkurir.hu
