Lehet-e az egyetemeken politizálni?

„Dermesztő felhívás” , „besúgók kora” – ilyen szalagcímekkel terítették be a liberális újságírók a baloldali médiafelületeket az elmúlt napokban. Karafiáth Orsolya, a 24.hu szerzője már egyenesen a világvégét vizionálta tegnap délután megjelent cikkében. Történt mindez azután, hogy  megjelent egy írás a 888.hu-n, amely arról szólt, egyetemi előadások keretében hogyan politizálnak a balliberális egyetemi oktatók. A cikkben a 888.hu újságírója arról számolt be, milyen agymosás zajlik az egyetemi falak között. A cikk írója néhány konkrét példát is felhozott, úgy mint a „diktatúrázás”, a balliberális körökben elterjedt „rezsim” szó használata, vagy az, hogy egyes oktatók szerint a „mai magyar demokrácia utolsó tartópillére az RTL Klub”. 

Külön pikantériája volt az ügynek, hogy a cikk megjelenése után a szóban forgó egyetemi kar teljes tanszéke közleményt adott ki, amelyben egyenesen cinikusnak és lelketlennek nevezte a 888 szerkesztőségét, amiért egy diák le merte írni a véleményét az ELTE Btk. Média és Kommunikáció Tanszékének működéséről. 

A balliberálisok természetesen kikérték maguknak, hogy ilyen megtörténhetne balos vezetők által vezetett tanszékek falai között. Napok óta megy a merengés, a „meddig kell ezt még eltűrni” posztok tömkelege jön szembe a hírfogyasztóval, izzanak a Facebook csoportok, ahol azt taglalják, a jobboldali véleménydiktatúra hogyan akarja betenni a lábát az egyetemek falai közé. És itt meg is állhatunk egy pillanatra, ezzel ugyanis a balliberálisok rátapintanak a lényegre. 

A helyzet az, hogy bár százalékokban ezt nem lehet lemérni, aki volt már egyetemi hallgató, azt pontosan tudja: óriási a balos túlsúly az egyetemi, főiskolai szakok nagy részén. Természetesen ez egy orvosi, vagy egy mérnöki karnál kevésbé kitapintható, de a társadalomtudományi, jogi, vagy gazdasági karok hemzsegnek az olyan oktatóktól, akik a cikkben leírtak szerint végzik a munkájukat. A helyzet azonban az, hogy annak, hogy a 888.hu arra bátorítja a hallgatókat,  jelezzék, ha direkt politizálás zajlik az egyetemeken, nem az a célja, hogy jó házmester módjára mindenki feljelentgessen mindenkit, hanem éppen az ellenkezője: merjenek hangot adni abbéli véleményüknek, hogy ez így nagyon nincsen rendjén. 

Ehhez pedig bátorság kell. Mert melyik hallgató kockáztatná a tanulmányainak sikerességét, amikor hátra vannak még a vizsgák, szakdolgozatot kell írni, és valahogy le is kellene diplomázni a közeljövőben ahhoz, hogy ki tudjanak lépni a munkaerő-piaci világba pénzt keresni a sok-sok évi tanulás után. Néhány tanár ugyanis – természetesen tisztelet a kivételnek – simán megbuktat egy ilyen „coming out” után. Mert legyünk őszinték, mindannyian tudjuk, hogy itt a vizsgáztatók szabják a feltételeket, és van, hogy bizony a vizsgán kapott elégtelen nem más, mint egy rossz nap, vagy egy szerencsétlen félmondat eredménye. 

Hogy egy személyes példát is említsek (az illetőt megnevezni már nem lenne fair, mivel elbocsátották): volt egy tanárom, akinek azért kellett elhagynia az egyetemi katedrát, mert a félév végi írásbeli vizsgákon voltak olyan kifejtős kérdések, ahol konkrét intézkedésekről, törvényekről kérdezte a hallgatókat. A kérdések a következőképpen néztek ki: „Mi a véleménye a kormány xyz elfogadott törvényéről?” A válaszokban esetlegesen egyetérteni az adott törvény meghozatalával nem lehetett, mert az értelemszerűen pontlevonást eredményezett. Végül ennek az ügynek kirúgás lett a vége, de az oktató hosszú éveken keresztül, több száz diákot vizsgáztatott le ily módon, és adta át politikai tudását az órák keretében, mintegy politikai fogadó óraszerű működést biztosítva ezzel. 

Abban biztosak lehetünk, hogy nem lenne ekkora hiszti, ha az egyetemek nagy részén nem ez lenne a helyzet. A balliberálisok ugyanis azért ilyen hangosak most, mert féltve érzik pozícióikat. Az egyetem egy aranybánya nekik: innen szervezhetik a mozgalmaikat, civil szervezeteket tölthetnek fel lelkes, közélet iránt érdeklődő fiatalokkal, akikből egy idő után párttagok lesznek, vagy „civilként” folytatva munkájukat „függetlenként” politizálnak tovább. 

Arra mindenesetre nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a 888.hu  bátor cikkszerzőjének mi lesz a sorsa mindezek után az ELTE Btk-n. Egy dolog biztos: ez egy olyan jelenség, amelyről beszélni kell, mielőtt a magyar egyetemek is az amerikai kampuszok sorsára jutnak. Onnan már nincs visszaút.