Tizenhat napkelte és napnyugta, az ISS-ért a kis herceg is odalenne
A világűr meghódítása során az első műhold, az első ember űrbe juttatása és a Holdra szállás után következő állomásként merült fel a hosszú távú űrbéli tartózkodást lehetővé tevő űrállomások építésének terve.
A Szovjetunió 1971-ben a Szaljut-1 űrállomás felbocsátásával indította el programját, amelyben 1980-ban az egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalan is részt vett.
Az orosz kezdeményezésre az amerikaiak 1973-ban a Skylab óriás űrállomás elindításával válaszoltak. A költséges űrversenyt idővel felváltotta az ésszerűbb együttműködés, 1992-től már ennek jegyében működött a Shuttle-Mir program, amelynek keretében amerikai űrsiklók kapcsolódtak a szovjet Mir űrállomáshoz.
Ronald Reagan amerikai elnök 1984-ben adott utasítást az új amerikai űrállomás, a Freedom megépítésére. A csak a tervezési fázisig eljutó programot a 90-es évek elején egyesítették a még szintén csak tervezett orosz Mir-2 és az európai Columbus laboratóriummal, s ez a Nemzetközi Űrállomás (ISS) létesítéséhez vezetett. Az erről szóló szerződést 1998. január 28-án írták alá a részt vevő 15 ország képviselői. Az űrállomást a NASA, a Roszkozmosz, a japán JAXA, az ESA és a Kanadai Űrhivatal üzemelteti. (Kína nem vesz részt az együttműködésben, mert saját űrállomás-programja van.)
A megállapodás aláírása után tíz hónappal, 1998. november 20-án Bajkonurból felbocsátották az ISS első modulját, a Zarját, amelyet a december 4-én Föld körüli pályára állított Unity amerikai kikötőmodul követett. 2000 júliusában csatlakoztatták hozzájuk a Zvezda lakómodult is. Az űrállomás fő tartószerkezeteként szolgáló integrált rácsszerkezet első rácselemét, a Z1-et 2000 októberében kapcsolták a Unity modulhoz. A lakhatóvá vált űrállomásra az amerikai William McMichael Shepherd, valamint az orosz Jurij Gidzenko és Szergej Krikaljov személyében november 2-án érkezett meg az első legénység. Még ebben az évben a Z1 elemhez kapcsolták a P6 rácselemet az energiaellátásra szánt első amerikai napelemmodullal.
Az ISS jelenleg egymáshoz kapcsolt, hermetikus (lakható) modulokból és a hozzájuk csatlakoztatott rácsszerkezetből áll, ameéyhez később hozzákapcsolták a Destiny amerikai labormodult és a Harmony összekötőmodult (a NASA és az ESA közös modulja), a Pirsz orosz dokkolómodult és a Columbus európai, valamint a Kibo japán labormodult, valamint több, az űrállomás működtetéséhez szükséges egységet. 2010-ben az Endeavour felvitte a Tranquility amerikai lakóegységet. Még az idén tervezik csatlakoztatni a Nauka nevű 25 tonnás, többfunkciós orosz labormodult, amely a jelenlegi Pirsz kikötőmodul helyére kerül.
Az alacsony Föld körüli pályán, 408 km-es (278 és 460 km között változtatható) magasságban 27 600 km/óra sebességgel száguldó űrállomás 92 perc alatt kerüli meg bolygónkat, naponta megteszi a Föld és Hold közötti oda-vissza távolságot, fedélzetéről egy nap alatt 16 napkeltét és napnyugtát látni.
Az ISS energiaellátását napelemtáblákkal és akkumulátorokkal biztosítják, a tartós emberi jelenlétet az életfenntartó rendszer teszi lehetővé, amely a levegő összetételének, páratartalmának és nyomásának szabályozásáért, a víz- és hulladékkezelésért, a tűzjelző és tűzoltó rendszer fenntartásáért és működtetéséért felelős. A speciális átalakító és szűrő berendezések, amit csak lehet (még az űrhajósok vizeletét is), újrahasznosítanak, a kivont gázokat az űrbe engedik ki, a többi hulladékot űrhajókkal szállítják el.
Az utánpótlás és a személyzet teher- és személyszállító űrhajókkal jut az űrállomásra. 2011-ig a többször használatos amerikai űrrepülőgépeket is használták, a személyzetszállítás az űrsiklóprogram megszűnése óta orosz Szojuz űrhajókkal, a teherszállítás elsősorban a Progressz-küldetésekkel történik. Az első kereskedelmi teherűrhajó, a SpaceX Dragon 2012 májusában dokkolt az űrállomáson.
Az ISS tizennyolc éve folyamatosan lakott. Kezdetben csak amerikai-orosz legénységekkel működött, első harmadik országbeli űrhajósként 2006 júliusában a német Thomas Reiter csatlakozott az állandó legénységhez, amely általában három vagy hattagú. Az űrállomást 2018 januárjáig 18 ország 230 állampolgára kereste fel, jelenleg az 57. küldetés háromtagú legénysége (a német Alexander Gerst, az amerikai Serena Aunón-Chancellor és az orosz Szergej Prokopjev) dolgozik a fedélzetén. A következő legénység az ezt követő vizsgálatok miatt leghamarabb decemberben indulhat az ISS-re.
Az űrállomásra sok-sok pénzért ma már civilek is feljuthatnak. Az első űrturista, Dennis Tito amerikai üzletember 2001-ben nyitotta meg a sort, a magyar származású Charles Simonyi, az egyedüli kétszeres űrturista 2007-ben és 2009-ben is járt az ISS-en, ahol az űrküldetések állandó magyar berendezésével, a Pille dózismérővel is folytatott kísérleteket.
Az égbolton méltóságteljesen átvonuló ISS szabad szemmel is jól látható, legközelebb november utolsó hetének estéin jelenik majd meg felettünk, pontos menetrend szerint érkezik és hagyja el a látóhatárt.
(MTI)
