Sztárok, akik nem rejtegetik hitüket
Az Oscar-díjas Hopkinst legtöbben a Bárányok hallgatnak című film Hannibal Lectereként, a lelkiismeret teljes hiányában gyilkoló gonoszaként ismertük meg. A filmes toplisták legelvetemültebb pszichopatájáról, a 777.blog cikkéből kiderül: alázatos, hívő keresztény ember.
De nem volt az életvitele mindig ez a kifogástalan hitvalló élet. Karrierje elején komoly alkoholproblémákkal küzdött, megbízhatatlan volt, akin már a színházi élet se segített: „A színházban mindenki ezt csinálja. Mindenki iszik. De velem különösen nehéz volt dolgozni. Szinte mindig részeg voltam” – ismerte be leplezetlen őszinteséggel a neves színész. Harminchét évesen rájött, hogy az ivással nemcsak önmagát sodorja veszélybe, de azokat is, akik közel állnak hozzá. Ezért belépett az Anonim Alkoholisták körébe. „Olyan volt, mintha egy démon uralkodna felettem. Egy függőség, amitől nem tudtam megszabadulni. És sajnos több millió ember van hozzám hasonló helyzetben”– osztotta meg életnének eme nehéz szakaszát a hallgatóságával.
Az Anonim Alkoholisták gyűlésén tette fel valaki neki a kérdést: Miért nem hisz Istenben? A bonyolult személyiségű színész e banális kérdés egyszerűsége nyomán kezdett el Isten iránt érdeklődni, fokozatosan tűnt el az igénye az alkoholra, és azóta is kitart Isten és a hite mellett.
A megrendítő Rítus című filmben egy ördögűző papot alakított, akit utolért az, aki ellen egész életében küzdött, egy démon. A forgatás utáni interjújában az ateizmust egy börtöncellához hasonlította, aminek nincs ablaka. „Nem tudnék így élni, Isten nélkül. Te tudnál? Mostanában rengeteg híres ember beszél a tévében arról, hogy nem hisz Istenben, és aki hisz, az bolond. … Megkérdezném tőlük, hogy lehetnek ennyire biztosak abban, hogy Isten nem létezik? És hogy tudná egy ember megcáfolni mindazt, amiben olyan sok nagy filozófus hitt, és amiért az évezredek során annyian vállalták a mártírhalált?”
***
Sokan vannak még rajta kívül a Nagy Babilonban, akik hozzá hasonló módon menekültek az Úrhoz, akik megtérésének kiváltó oka a süllyedőben lévő létezésük volt. Sztárok, akik először megjárták a pokol legmélyebb bugyrait, majd eljutottak a teljes kétségbeesés szélére, de még mielőtt belezuhantak volna a semmibe, visszarántotta őket egy Kéz.
Elkötelezett hívő a hollywoodi sztárok közé szinte csak ezen a módon kerül, mert vagy nem hívják, vagy eleve nem is akar menni. Ebből a szempontból párját ritkító kivétel Steve Carell, akiből úgy lett sztár, hogy soha nem is álmodott róla, és nem kellett megjárnia a poklot, hogy hite legyen.
Magáról így vall a Képmás egyik írásában, viccesen számon kérve gyermekkora hiányzó, a művészlét alapjául szolgáló traumáit: „Kiábrándítóan divatjamúlt vagyok, nincs bennem semmi különleges vagy vicces. A szüleim 89 évesen is boldog házasságban élnek és felhőtlen gyermekkort biztosítottak nekem, ami mentes volt minden olyan szörnyűségtől, amit később a drámai szerepekben felhasználhatnék.”
Hitének erősségére jellemző, hogy volt bátorsága elmenni a hírhedt nihilista dj Howard Stern rádiós beszélgető showjába is, aki parttalan botrányokat kavar szinte minden adásával. Ebben a műsorában sem finomkodott sokat a dj, szerette volna jól kifilézni Carellt a szokásos katolikusgyalázó kérdéseivel, ő pedig becsülettel igyekezett megfelelni mindenre úgy, ahogyan tudott, hol magabiztosan, hol kételyeket megfogalmazva. A fültanúk szerint a legmeglepőbb az volt, hogy a műsorvezető egy idő után Carell-lal tisztelet hangján kezdett beszélni.
Az állandó nyomás és megfelelési kényszer miatt a hollywoodi csillagok sokszor meghasonulnak, a hirtelen jött hírnév vagy a negatív kritikák miatt számos színész fordul az alkoholhoz, kábítószerekhez. Azonban vannak olyan sztárok, akik a folyamatos balhék helyett inkább a vallásos hitük, irigylésre méltó lelki békéjük miatt kerülnek az újságok címlapjára.
Mel Gibson A passió című filmjével erőteljesen letette kézjegyét a filmtörténetben az egyik legjelentősebb Jézus-filmmel, amiért is rengeteget kapott a fősodorhoz tartozó médiumok kritikusaitól. A színész-rendező saját elmondása szerint rengetegszer segítette át hite a forgatások nehézségein. Messzemenően nem bűn nélküli ember, élete során sokszor és nagyon csúnyán elbukott, nem egyszer nehéz időszakon kellett keresztülvergődnie, de az elkötelezett színész újra és újra képes volt felállni, a tapasztalatait később mindig arra használta, hogy aktívan segítse kollégáit abban, hogy kiverekedjék magukat a drogfüggőségből.
Jim Caviezel, a Passió Jézusa az a színész, aki talán a legnyíltabban szokott a hit fontosságáról beszélni, egyszerűen nem hajlandó olyan filmben szerepelni, amely a gonosz győzelmét hirdeti.
A gengszter filmek visszatérő negatív hőseit alakító Al Pacino is gyakorló katolikus, az 1970-es évek elején, a vallással való hirtelen szakítása után mégis visszatért a templomba, épp a nem annyira katolikusbarát Keresztapa forgatása közben.
Antonio Banderas, a spanyol színész és rendező egy spanyolországi testvéri közösségben tölt be tisztséget, minden évben részt vesz a város nagyheti felvonulásán. 2011-ben egyszer azt nyilatkozta: „Katolikus vagyok, de 16 vagy 17 évesen, amikor tényleg elkezdtem kétségbe vonni dolgokat, azt mondtam magamnak: nem, ez a sok minden teljesen lehetetlen. Aztán beléptem abba a korba, amikor szükségem lett a spiritualitásra. Mindaz, amit tennem kellett, támaszkodni Jézus szavára, ami nem helyettesíthető mással, megkérdőjelezhetetlen, ez a szeretet.”
Andy Garcia, a kubai-amerikai színész egyszer felfedte: „Katolikus vagyok. A hitemet egyszerű és privát úton gyakorlom. Hiszek azokban az alapelvekben, amiről Jézus beszélt, és próbálok jó példa lenni a családom számára és mások számára is: úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Ez nem túl bonyolult. Fontos, hogy legyenek ilyen tanításaink, hogy jobb társadalommá váljunk.”
Denzel Washington egyszer úgy fogalmazott: „Az egyetlen dolog számomra, hogy megértsem Istent! Csak így tudok alázatos maradni” Az Oscar-díjas amerikai színész többször tart előadást fiatal és feltörekvő színészeknek, ahol szinte mindig felhívja a figyelmet a vallás fontosságára.
Gary Sinise a CSI: New York, a Forrest Gump, az Apollo 13, és a Halálsoron filmek főszereplője házas, három gyermeke van, 2010-ben tért katolikus hitre, azóta rengeteg jótékonysági akcióban vesz részt.
Leah Remini férjével, Angelo Pagén-nal együtt 35 évnyi szcientológia után visszatért a katolikus hitre, s mostanra ő lett a szcientológia egyik legnagyobb kritikusa. A belső békéje megtalálásáról így nyilatkozott: „egyedül, ültem és imádkoztam, mondtam a rózsafüzéremet. Számomra ez az, aminek a vallásnak lennie kell: egy csodálatos dolog”.
Matthew McConaughey Oscar-díjas színész rendszeresen jár templomba, mert fontosnak érzi, hogy átgondolja életét, ott képes csak elmélyülten töprengeni az aktuális munkáin, itt értékeli át mindennapjait annak érdekében, hogy jobb ember legyen. „A hit a lényeg, hogy Jézus Isten fia, és meghalt a bűneinkért. Gyermekkoromban is fontos volt, hogy hacsak egy órát vagy fél órát, de szánjak időt az imádkozásra, még akkor is, ha fáradt vagyok. Észrevettem, mennyire szükség van erre és mennyire hiányzott. Kell idő arra, hogy leltárazzam az elmúlt hetet, köszönetet mondjak, gondolkozzam a jövőn és azon, mit tudnék jobban csinálni” – tette hozzá a színész.
A színész, producer Mark Wahlberg is családapa és minden nap templomba jár, még forgatás alatt is. „Abban a pillanatban, hogy a hitemre kezdtem fókuszálni, csodálatos dolgok kezdtek történni az életemben. És nem csak szakmailag értem. Istent akarom szolgálni és jó ember szeretnék lenni… Az, hogy katolikus vagyok, a legfontosabb szempont az életemben.”
A híres ír színész, Pierce Brosnan is úgy nyilatkozott: „Az, hogy katolikus vagyok, bele van vésve a DNS-embe”. E hite segítette át a felesége elvesztésén és a lánya rákos megbetegedésén, a sztár elmondta: „Az mindig segít, ha van egy kicsi ima a tarsolyodban. Mindent összevetve kell, hogy legyen valamid a legvégén, és ez számomra Isten, Jézus, a katolikus neveltetésem, a hitem.”
Készült a 777blog, a Blikk, a tv24, a Képmás cikkei nyomán
