Jobban bízunk a rendőrökben, mint korábban

A kutatás eredményeiből úgy tűnik, hogy a rendőrviccek iróniája, a „yardok”-kal szembeni ellenvszenv és a tizenkét évvel ezelőtti Astoria téri rendőrattak miatti bizalomvesztés már a múlté. A Nézőpont Intézet szerint azt sem alaptalan feltételezni, hogy a határvédelem sikere az egyik oka a várakozásoknál jobb rendőrségi imázsnak.

Érdekes módon a különböző korosztályok sem egységesek a rendőrökhöz való viszonyulásban: a kutatás szerint minél idősebb valaki, annál inkább büszke a magyar rendőrök teljesítményére. A 18-29 évesek 49 százaléka, a 30-39 évesek 56 százaléka gondol jó szívvel a rendőrökre, míg az 50 évesek vagy annál idősebbek bő kétharmada van jó véleménnyel róluk.

Mindezt talán a lázadás, a renddel szemben való fellépés népszerűsége is magyarázza a fiatalabb korosztályokban, mindemellett itt sincsenek többségben azok, akik a rendőrökről negatív véleménnyel vannak. Nem büszke a magyar rendőrökre a 18-29 évesek 41 százaléka, a 30-39 évesek 30 százaléka, az idősebb korosztályba tartozóknál pedig még tovább csökken ez az arány.

Átlag feletti arányban azonosulnak a rendőrséggel a megyei jogú városokban élők (68 százalék), valamint a szakmunkások (69 százalék), viszont Budapesten az országos átlag alatt teljesítettek a rend védői (57 százalék) – lehetséges, hogy a tizenkét évvel ezelőtti események élénkebb emlékezete miatt is.

A kutatás szerint abszolút számokra fordítva mindez azt jelenti, hogy ötmillió felnőtt szerint Magyarország büszke lehet a rendőreire; közülük 800 ezren élnek Budapesten, 4,2 millióan vidéken. A pártpreferencia szerinti megoszlás alapján csak a Jobbik-szimpatizánsok között vannak többségben azok, akik a rendőrségről negatív véleménnyel vannak. A párt szimpatizánsainak 43 százaléka büszke csak a magyar rendőrökre, 51 százalékuk nem.

A baloldaliak 58 százaléka, a kormánypárti szimpatizánsoknak pedig 77 százaléka nyilatkozott pozitívan a rendfenntartókról. A jobbikosokon kívül nincs olyan mérhető támogatottságú párt, amelynek szavazói körében ne lennének többségben a rendőrségről pozitív véleménnyel bírók – hangsúlyozták. A Nézőpont Intézet reprezentatív közvélemény-kutatása 2018. szeptember 21-26. között készült ezer felnőtt telefonos megkérdezésével.

Mindezt még egy rendőrfeleség levelével tudjuk kiegészíteni, amely a másik oldal szemszögéből is perspektívát nyújt számunkra. Az október 20-án, a Magyar rendőrök és katonák, Vele-TEK vagyunk közösségi oldalán megjelent nyílt levelet tartalmi módosítás nélkül közüljük:

„A rendőr is él, érez!

Tisztázzunk valamit. A rendőr szolgálatot teljesít. Nem jó kedvéből van jelen a kilakoltatásoknál, nem poénból viszi be a hajléktalanokat, de még csak nem is viccből osztogat közigazgatási bírságokat. Akármilyen hihetetlen, mindezekről nem mesél nevetve otthon. Nem is mesél. Csak a szemében látni, hogy aznap valami történt. Látom, hogy sokszor olyan dolgokat kell megtenniük, amit nem akarnak, de akár tetszik akár nem, a parancs az parancs. A legtöbben hivatást választottak maguknak, nem csak egy egyszerű munkát. Sokan leszerelnek, mert nem bírják, nem tudnak azonosulni a rájuk osztott feladatokkal, vagy csak rájönnek, hogy nem ezt a pályát akarták. De van aki marad, van aki kitart. Van aki dolgozik, mert ott van Család, vagy mert szeretne másokon segíteni. Hihetetlen, de az egyenruha alatt is van egy szív, amiben legtöbb esetben ott van egy feleség vagy egy férj, gyerekek vagy barátnő, barát. Akikért az a rendőr minden reggel felkel és dolgozni megy. Nem, nem csak autókázni és csekket osztogatni. Az a rendőr naponta konfrontálódik, drogosokkal és alkoholistákkal küzd, értelmetlenebbnél értelmetlenebb bejelentések után nyomoz. Hiszen bármilyen hihetetlen akadnak olyanok is, amik gyakorlatilag semmilyen intézkedést nem igényelnének. 
Szolgálatot teljesítenek. Minden egyenruhás azt teszi. Hogy milyen érzés azt olvasni, hallani, hogy milyen megvetően nyilatkoznak néhányan a rendőrökről? 
Nehéz, mert mi vagyunk, akik minden reggel egy egyenruhással kelünk és minden este vele fekszünk, ha éppen nem éjjel teljesít szolgálatot, vagy a határon van. Idegeskedünk, hogy milyen állapotban jön haza. Napról napra mellette vagyunk és támogatjuk, hogy ő segíteni tudjon másokon. Igen, önökön is, akik szerint minden rendőr aljas, és semmirekellő. Önökön, akik ha baj van, szemrebbenés nélkül tárcsázzák a 112-t és mesélik el kétségbeesve, hogy mi történt. Mesélik annak, akit előtte habzó szájjal becsméreltek. Mit tesz ilyenkor a rendőr? A legjobb tudásához mérten segít. 
Van Önöknek fogalma arról, hány emberen megy keresztül egy bejelentés, mire Önökhöz ér a járőr? Ugye nincs!? Na ez a baj. Sokaknak fogalma sincs, hogy működik ez a dolog. Pedig ha tudná, talán elszégyellné magát azokért, amiket eddig mondott vagy egyáltalán gondolt. Kivételek persze mindenhol vannak. De az általánosítás soha nem vezet sehova. Azért mert egy kosár alma között van néhány romlott, a többit még nem kell kidobni!