Friss! Újabb Jobbikos képviselő adta vissza mandátumát!

Újabb levél látott napvilágot, ezúttal Fügedi Richárd, mezőkövesdi országgyűlési képviselő tollából. A képviselő neve ismert lehet, ő is a Jobbik radikálisabb vonalához tartozott, több olyan hír is szólt róla az elmúlt években, amiben „rendtevőt” játszott: utoljára például tavaly, Mezőkövesden fényes nappal az utcán kapcsoltak le szipus fiatalokat.

Fügedi most Számvetés címmel írt egy hosszas levelet, amelyet Facebook oldalán jelentetett meg, itt most teljes terjedelmében közöljük. Fügedi, bár már a választások előtt kilépett a Jobbikból, a mandátumát meghagyta… Egészen eddig, levelében ugyanis azt is közli: független önkormányzati képviselőként folytatja tovább az útját, ami egy sor egészen érdekes kérdést vethet fel.

„Sokan nem tudjátok, de én már a választások előtt kiléptem a jobbikból, mert a médiának és bizonyos erőknek való megfelelés miatt a valódi eszmei igazságot parkoló pályára állították. Gondolok itt elsősorban az általam nagyra tartott Attila Király Akadémiára, és az ott megismert azon nagyszerű személyekre, akiknek a tanácsuk, a munkájuk szebb időkben még valamelyest el volt ismerve a párt egykori vezetője és még néhány eszmélni képes személy által. Amint ez eltűnt, ezt félretették, és az eszmei igazság elhalványult, úgy lett főleg belül (hiába kommunikál mást) olyan a párt ami most, amiről tanúbizonyságot tettek már rengetegen, főleg az elmúlt időben. Ezért lelkiismereti válságba kerültem, hiszen az általam legjobban tisztelt emberek félre lettek állítva, így úgy döntöttem hogy kilépek. Az ezután még bent maradt barátaim iránti szeretetből és szolidaritásból azonban a mandátumomat meghagytam jobbikosként, mert bíztam benne, ahogy ők is bíztak benne, hogy meg tudják változtatni azt, ami elromlott. Toroczkai László tett egy kísérletet, és majdnem sikerült is neki, de nyilván a rendszer haszonélvezői foggal, körömmel igyekeztek őt ebben akadályozni. Majd Volner János maradt utolsó végvári vitézként, akit hosszas lelki őrlődés kínzott a történtek és a tehetetlensége kapcsán, míg néhány nappal ezelőttig mindent fel nem tett egy lapra, vállalva ezzel az igazságot, és mint Zrínyi, kitört a hallgatás börtönéből. De a történet ismert, már a tárgyalás előtt meg volt az ítélet, így ő is elhagyta a Jobbikot, mint ahogy Jámbor Márk barátom, aki Jánossal együtt az utolsó pillanatig hitt abban, hogy lehet változást elérni, illetve elkerülhető az elkerülhetetlen. De úgy tűnik olyan világot élünk, hogy aki az igazságot kimondja annak betörik a fejét. Erre én azt mondom, hogy élni mindazonáltal csak így érdemes, és hát jöjjenek csak és próbálják meg, ehhez nekünk is lesz egy két szavunk. Tehát az elmúlt idők eseményei és a legutóbbi idők történései miatt magam is független önkormányzati képviselőként folytatom utamat, barátaimmal, akikkel még 2006-ban a HVIM-ben léptünk a nemzetszolgálat közös útjára. A jobbikban maradóknak további jó munkát kívánok, és bízok benne, hogy a személyes barátságok ugyanúgy megmaradnak. A világ sodorhat embereket ide-oda, mi akkor is maradunk a megismert igazság útján, az azt eláruló kompromisszumok nélkül, míg földi életünk véget nem ér.