Exkluzív interjú a Szíriából hazatért Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolitával

Nemrég tért haza  második  szíriai útjáról Kocsis Fülöp a Magyar Görögkatolikus Egyház vezetője, aki nem csak adományokat vitt a háború sújtotta országba, hanem keresztény és muszlim egyházi vezetőkkel is találkozott és kétezer éves keresztény templomokat is felkeresett. Az igen elfoglalt Fülöp atyával egy liturgia és egy keresztelő között tudtam beszélgetni a Rózsák terei görögkatolikus templom árnyékos kertjében.

Először, szeretném megköszönni szír keresztényként, hogy ilyen sokat foglalkozik és törődik a szíriai testvérekkel. Az első kérdésem is az lenne, hogyan kezdődött ez a misszió Szíria felé?

Az első gondolat a tanácspüspök atyában fogalmazódott meg jó pár évvel ezelőtt, amikor a legelső fájdalmas hírek érkeztek Szíriából, a Közel-keletről, hogy oda nekünk el kell menni. Bevallom akkor idegenkedtem a gondolattól, hogy van értelme vagy nincs. Amikor Rómában találkoztam néhány egyházi vezetővel és beszélgettem velük. Akkor nyílt fel a szemem, szinte egészen más a helyzet Szíriában, mint ahogyan a közmédia a nemzetközi sajtó közreadd. Illetve az ottani emberek úgy érzik, magukra vannak hagyva. Attól kezdve bennem is megerősödött gondolat, ezt nem elég csak távoli együtt érzéssel szemléznünk.

Egy gyűjtést hirdettünk meg tavaly, Viszonylag szép summa összejött. Nem csak görögkatolikusok hanem mások is hozzájárultak ehhez gyűjtéshez. Akkor ez a kettő összeállt. Van is mit odaadnunk. Akkor a háborús helyzet sokkal élesebb volt. Sőt akkor újból kiélezett helyzet volt épp az amerikai bombázások miatt.

Speild Bianka orientalista arab szakértő nagyon sokat segített ebben. Neki már megvoltak a személyes kapcsolatai. Egy kinti melkita faluval, lakosaival, papjával vettük fel a kapcsolatot. Így indult ez az egész. Akkor az amerikai bombázások miatt nem kaptam beutazási engedélyt, de mégis az utolsó pillanatban a szír pátriárka elintézte nekem, hogy el tudjak menni Damaszkuszba először, utána abba a szír faluba Almejnehbe amelynek megsegítésére ezt a gyűjtést megszervezettük. Ez volt az első kapcsolat felvétel. Egy évvel ezelőtt akkor kijutottam pátriárkákkal találkoztam, nem csak a melkitával, hanem a szírrel, katolikussal és az ortodoxszal. Ugyan ebben erősödtem meg, hogy nagyon fontos nekik a személyes kapcsolattartás. Fontos látniuk azt tapasztalniuk azt, hogy igenis Európával valaki törődik velük.

A mi adományunk töredéke a nemzetközi nagy segélyadományoknak, de mégis kéz a kézbe, tekintetből a tekintetbe jut el az a segítő szándék, amely Magyarországon elég széleskörű. Akkor tudtam meg én is, milyen sok mindent megtesz a magyar állam az ottaniak megsegítésére. A találkozásom megerősített, hogy ezt is kell terjeszteni, tudatni az emberekkel, hogy magukra vannak hagyva Az a legfontosabb, hogy onnan ne menjenek, el az emberek illetve vissza tudjanak menni. Hiszen a kereszténység bölcsőjében már attól kellett félni, hogy teljesen kipusztul a kereszténység. ezek az indokok, motivációk játszottak szerepet abban, hogy vállaltam a személyes látogatást.

Térjük vissza egy kicsit az első útra. Mik voltak a benyomások? Hogyan fogadták metropolita atyát a helyi emberek? Milyenek voltak a visszajelzések?

Az egyik személyes élmény a háborúnak borzalma. A rombolás, a lepusztult épületek, városok. Homsz városban jártam, ahol nem is a dzsihadisták hanem a Nuszra Front katonái végeztek szörnyű pusztítást. Ott ki is végeztek egy jezsuita atyát, akinek a sírját is meglátogattam. Ott testközelből látni a gyilkosság gépezetét és annak nyomait. Illetve az újrakezdés élni akarás erejét. Ezek nagyon nagy hatásukat voltak.

Nem csak egyházi vezetők, hanem falubeliek is fogadtak, tudtam velük találkozni ez mind nagyon megerősítő volt. Ők csodálkoztak, hogyan jut eszébe egy távoli kis ország püspökének, hogy elmenjen pont hozzájuk. Én mondtam nekik ezt a Jó Isten rendezte így, én csak szemlélője vagyok ennek az egésznek.

A kötelék erősödött. Miután hazajöttem arról beszéltem, hogy az ottaniaknak szüksége van a mi megerősítésünkre. Mi pedig nagyon nagy megerősítést nyerünk az ottaniak kitartásából, hitéből. Döbbenetes az életszeretetük, hazaszeretetük, a földjüknek a szeretete, és a hitük, a Jézus szeretete az megszégyenít bennünket. Sok előadást tartottam, amink keresztül próbáltam itthon is elhinteni az a megerősítő élményt, amit kaptam, minél több emberhez eljusson.

Egy év után ismét kiment Szíriába. A napokban tért haza. Hogyan alakult a mostani útja?

Most egészen rövid volt útra volt lehetőségem. Célirányosan Damaszkuszba mentem. A korábbi kapcsolataim sokat segítettek. A beutazási engedélyt ők intézték, nem is volt vele gond. Múltévben főleg Libanonban találkoztam az egyházi vezetőkkel. Most pedig Damaszkuszban találkoztam a melkita pátriárkán kívül, X. János antiochiai ortodox pátriárkával és találkoztam a nagymuftival.

Tudtuk róla, hogy egy nyitott ember, nem zárkózik el ettől a találkozástól. Azt éreztem, hogy ezt ő is nagyra értékelte. Kérte tőlem, hogy a helyi tévé is jelen lehessen és közvetíthesse a találkozásunkat. Ennek én is örültem, hogy súlyt ad a látogatásom.

Jelentős különbséget érzetem a két látogatás között. Tavaly Damaszkusznak egy jó része még mindig megszállás alatt van. Most már felszabadult teljesen a város. Hála az Istennek. Jártam azokon a városrészeken, utcákon, ahol annak idején a dzsihadisták voltak jelen. Szörnyű volt a látvány. Az elhagyott területeken iszonyú a pusztítás. A városban élők, már nem a háborútól és a megszállóktól szenvednek, hanem örömben élnek. Kitörő öröm van a emberekben ezt nagyon jó látni. Hatalmas élet van kint.

Viszont még mindig vannak Szíriában elfoglalt területek. A nyugati hatalmak mikor találnak, újabb ürügyet a háború újra felszítására ezt nem tudhatjuk. De nagyon bíznak abban, én is és mindnyájan hogy ez a záró akkordok és végre elkezdődhet az építkezés. Még nem kezdődött el teljesen az újjáépítkezést. Én meglátogattam egy lerombolt iskolát. Nagyon kért a pátriárka ebben segítsünk, hogy újra lehessen építeni. A magyar kormány is nyújt, építési segélyeket azokon a területeken ahol lehet tudni, hogy fél év múlva újra bombázni. Úgy érzékeltem egy várakozási állapot van.

Számunkra nem is lehet felfogni mit jelent ez. A nagyszüleink még éltek a háborúba, és amikor véget ért akkor ők megtudhatták mit jelent ez. Nekem meglepő és döbbenetes élmény volt ebben részesülni, osztozni velük.

Visszatérve a főmuftihoz Dr. Ahmed Badrdeen Hassounnnal találkozott az atya, hogy egy kicsit betekinthessük a kulisszák mögé. Milyen volt a főmuftival való beszélgetés?

Kézbe veszem és megmutatom ezt az imafüzért. Ezt tőle kaptam. Én egy Máriapócsi ikont ajándékoztam neki. Amit nagy becsben vett át.

Mondta is, hogy melyik szúrák szólnak a Koránban Máriáról. Végül akkor adta oda ezt az imafüzért, amit megköszöntem, és mondtam neki, hogy nálunk is van ilyen a csotki amit a Jézus imát imádkozzuk.

Mondtam neki, hogy a Jézus imát fogom mondani, aminek nagyon örült és ők is Allah nevét szokták morzsolni. Persze ezt a fűzért az oltárnál megszenteltem. Ez most már egy keresztény imafüzér lett.

Kevesen tudnak arról , ön biztos tudja de ezt szeretném elmondani, hogy a Szíria főmuftija a béke, a megbékélés, az egyházak között a nemzetek közötti megbékélés embere. Ez nem csak politikai szólam a részéről. Tudni kell, hogy a terroristák elrabolták az egyik fiát és megölték. Kézre kerítették a gyilkosokat és ő meg is látogatta ezeket a terroristákat, akik a fiát megölték, beszélgetett velük, és kérte a bíróságot, hogy mentsék fel, nem büntessék meg őket. Ezzel kifejezve a megbékélésnek az üzenetét. Ez sok keresztény számára is nagyon megdöbbentő. Ő szeretné tudatni, hogy van békés muszlim ember. A Koránban a megbékélés a békesség is kiolvasható. Ezzel üzenni akart a világnak, hogy nem minden muszlim terrorista.

Nem szabad ellenségnek, potenciális terroristának tekinteni a muszlim embert. Ebből a szempontból is fontos volt a vele való beszélgetés, találkozás.

Én is lemondtam, hogy a magyar állam, főként az üldözött keresztényeken próbál segíteni, de a keresztény-muszlim együttélésnek a támogatói vagyunk mi is.

Egy nagyon fontos dolgot mondott, még amit sokszor el fogok mondani. A főmufti azt mondja, hogy Európa nagyon rosszul áll ehhez a kérdéshez. Válogatás nélkül terroristákat és nem terroristákat nagy tömegben fogad be Szíriából vagy a Közel-keletről embereket. Mert azt mondja, ha itt Szíriában kezelhetetlenné vált a muszlim- keresztény együttélés a nyugatiak hatására, akkor ez a háborús tűzfészek gyakorlatilag áttelepül Európára is. Ha Szírián belül kirobbantották a keresztény-muszlim és a muszlimok közötti szunnita-siíta ellentéteket, akkor a szíriai helyzetet át fogják deportálni Európára. Azért ez egy félelmetes figyelmezetés egy muszlim vezető szájából.

Hogyan látja Szíriában ezt az együttélést? Hét év háború után sok ember meghalt muszlimok keresztények. Mik a tapasztalatok? Hogyan élnek ott egymás mellett a felekezetek?

Nagyon megdöbbentő volt látnom a keresztény testvéreket, akikben nincs bosszú, nincs gyűlölet. Nincs az a harag, amely büntetés vagy bosszúállásért kiállt. Ez is nagyon sokat jelentett számomra. De én úgy gondolom túl azon, hogy ez keresztény erény, talán az ottani emberek, a szírek sajátos magatartása. A főmufti is ugyan ezt hirdette.

Muszlim emberekkel, muszlim katonákkal is találkoztam, akik nagy tisztelettel közelítenek bármelyik egyházi vezető felé. Ott az a békesség szigete és az is volt. erről beszél minden egyházi vezető a főmufti is és a pátriárkák is. Szíria pont az a föld volt ahol a muszlimok és keresztények békességben éltek egymás mellett. A keresztény felekezetek ortodoxok, katolikus és nagy békességben tudtak élni.

Maloulában találkoztam szerzetes nővérrel, akit elraboltak a terroristák. Ő mesélte nekem, hogy nem bántották csak váltságdíj kértek cserébe. Érdekes, hogy a muszlim terroristák között is vannak olyanok, akik tisztelik az egyházi személyeket. Persze ezzel nem akarom felmenteni az ő tetteiket.

 Ez a nyugati hatalmak anyagi és katonai érdekeinek a szüleménye volt ez a háború. Ez nagyon világosan látni kell. Az újraépítés egyelőre kérdéses. Nagyon félek attól, a mostani teljesen szétrombolt országot a nyugati hatalmak a saját képükre, a saját elképzeléseik alapján akarják majd segíteni, támogatni és felépíteni.

 Gyakorlatilag a szíriai háborús helyzetet ide hozták Európába, és a nyugati liberális kereszténytől független, vallástalan gondolkodású szemléletet pedig oda fogják átplántálni. Ezzel megint nem jár jól senki se.

Említette Maloulát és úgy tudom járt Sednayaban is. Több száz éves templomokat látogatott meg. Milyen érzés volt az apostolok nyomdokain járni?

Szeretném megemlíteni Szent Szergiusz és Bakhusz monostort, ami régi pogányszentélyre épült fel. Ugyan úgy van az a kis templom épület, amit annak idején kereszténnyé tettek. Kétezer éves cédrusfa ajtón keresztül lehet bemenni abba a kis templomba. Amit persze a terroristák kiraboltak ősi ikonokat elloptak. Bizonyos dolgokat visszavásároltak tőlük, amik most a múzeumban található. Ezt a kétezer éves cédrus ajtót láttam. Ezek nagyon megdöbbentő dolgok.

Sednayara visszatérve nagyon sok felekezetnek van temploma és búcsújáró helye. Ott őrzik Szent Lukács által festett Istenszülő ikont. Ott egy nagyon meghökkentő élményem volt. Bementem én is abba a kis kápolnába ahol az ikont őrzik, és lehet imádkozni. De az ikont lakat alatt van, be van zárva, nem lehet látni. Ilyent még nem láttam, hogy ikontiszteletre megyünk, és nem lehet látni az ikont. De teljesen megértem, mert például Maloulába a Szent Tekla monostorba az összes ikon arca tönkre volt téve, kalapáccsal szét volt verve. Úgy hogy ebben az állapotban nem csodálom, hogy ennyire őrizni kell.

Mar Toma monostor is nagyon különleges emlék számomra. Az is egy régi pogány szentélyből átalakított keresztény templom. Nagyion régi kétezer éves épületekről van szó. Ott is láttam az élő hitet. Éppen az egyik melkita templomban búcsúra készültek, ahol egy gyerek sereggel találkoztam akik a másnapi búcsúra készültek zenével, tánccal. Itt is ugyanerről van szó, a háború fenyegetettsége a hitélet az élni akarás ennek a kettőssége ért mindenhol Szíriába.

Nagyon köszönöm, hogy fogadott minket. Remélem, mihamarabb találkozunk, lehetőleg Szíriában.

Adja az Isten, hogy így legyen.

S4C.news – Kassab Adonis

Külön köszönet Dr. Tarek Maiyalehnak aki Magyarországon élő szír melkita származású mérnök egyetemi tanár, és a Fórum Szíriáért Egyesület elnöke, Kruppa Leventének a Rózsák terei görögkatolikus templom papjának és Balogh Gellértnek, hogy közreműködtek az interjú megvalósításában.

Képek: Görögkatolikus Szemlélet Magazin, Orientalista.hu, Magyar Kurír

https://s4c.news/2018/08/09/a-keresztenyseg-legregebbi-templomait-latogatta-meg-kocsis-fulop-sziriaban/