Tévhitekről az iszlámban és a kereszténységben

Lelkünk legmélyéig le tud hatolni a fájdalom, amit akkor érzünk, ha folyamatosan blődségeket, félinformációkat, kiragadott és kiforgatott mondatok intelligensnek tűnő megmagyarázását kell hallgatni hitünkkel kapcsolatban. Most tegyük félre önmagunkat és csak vegyük kicsit szemügyre a másik oldalt is, mert elég sok köztünk a párhuzam.

Semmilyen vallástörténeti értekezésbe nem kívánok belemenni, de nem is érdemes, hiszen meggyőződésem, hogy a mi egy igaz Istenbe vetett hitünk magját az iszlám a legkevésbé sem veszélyezteti (csupán azt a közeget, amelyben ezt a leggyümölcsözőbben gyakorolhatjuk, ennek problematikáját a legkevésbé sem kívánom lekicsinyleni). Nincs szükség itt annak fejtegetésére, hogy mi az igaz és mi az elvetendő esetleg a Koránban, és hogy mennyire indokoltak a muszlimok cselekedetei napjainkban.

Szeretném viszont, ha egy pillanatig egy olyan gondolati térbe helyeznénk el a kereszténységet és az iszlámot, amelyben teljesen kiüresítve az ezzel kapcsolatos érzéseinket és ellenérzéseinket, elfogadnánk, hogy ezek egyszerűen más, különböző kultúrákban felnőtt emberek hite és vallása, amely a legmélyebb alapokig meghatározza és betölti az egyének, közösségek életét. Az a látószerv, amelyen keresztül megismerhetik a világot és értelmet adhatnak annak.

Mi, keresztények lassan megszokjuk, hogy a világ legnépesebb vallásának követőiként, mintha úgy benne lenne ez is a pakliban – már csak a nagy számok törvénye alapján is -, elkerülhetetlen, hogy ne legyenek vadhajtások, félreértelmezések, hamis törekvések, ferdítések a világban velünk kapcsolatban. Töredékére sincs rálátásom, de több keresztény portál követőjeként, csak a hozzászólásokban megfogalmazott álláspontokat olvasgatva is szembetűnő, hogy némelyek mennyire sajátosan képesek értelmezni a Biblia szavait. Magukat kereszténynek valló emberek egyszerűen legyártják a saját vallásukat, keresztény államokban pedig a tanításunkkal tökéletesen szembenálló dolgokat tesznek elérhetővé. A hit alapvetően határozza meg az egyén identitását. Ha valaki ezt ferdíti, az – jó esetben – igen mélyen sérti, de legalábbis zavarja az adott személyt, vagy csoportot.

Volt alkalmam Kairóban beszélgetni muszlimokkal, imádságukat megtekinteni mecseten belül és kérdezni a véleményüket az Iszlám Állam tevékenykedéseiről. A válasz mindig szomorúságban fogalmazódott meg, és az abbéli kétségbeesésükben, hogy a világ teljesen félre fogja ismerni őket.

Csak gondoljunk arra, melyikünk gyomra nem rándul össze, akár csak egy kicsit is – az ISIS munkájának köszönhetően -, ha a világban valahol meghallja azt a szót, hogy „iszlám”?

Mennyire fájhat ezeknek az embereknek, hogy világ a vallásuk és a terrorizmus közé egyenlőségjelet tett? Akik hazájukban eddig békésen éldegéltek, fogorvosok, tanárok, ácsok, sofőrök, minden reggel elmentek békességben dolgozni, most sokuknak az életükön kívül nem maradt semmije. Hallgatók, akik eddig bátran mentek külföldre tanulni, ha volt rá lehetőségük, most, ha sikerül is eljutniuk valahova, lehetetlen lekaparniuk a nyugati társadalom megbélyegző tekintetét magukról. Bevándorló. Élősködő. Veszélyes. Nem minden fenyegető számunkra és nem minden tör az életünkre, ami kelet felől érkezik. Találjuk meg a különbséget az egyének és a rájuk rakódott toposzok között!

Varga Gergő Zoltán

Kép forrása: Deplorably Conservative