A józan ész halála – az abortuszt bevezető ír népszavazás margójára
2018. május 25-én Írország szavazott, és úgy döntött, felhatalmazza a törvényhozást a nemzet alkotmányának módosítására, így téve lehetővé az országban az abortusz elvégeztetését. A szavazás eredményeként kikerült az alkotmányból az anyát és magzatát egyenlő jogú emberi személyekként feltüntető passzus, helyette pedig bekerült egy, a terhesség megszakítását lehetővé tévő, tágan értelmezhető jogszabályszöveg.
A népszavazási íven a következő volt olvasható ír és angol nyelven: „Támogatja-e az Alkotmánynak az alább említett kiegészítés szerinti módosítását?” Majd egy sorral lejjebb került feltüntetésre az említett módosítás száma, annak tartalma nélkül: „Az Alkotmány 2018. évi, 36. számú kiegészítése.”
Látható tehát, hogy a népszavazási szöveg megfogalmazásakor kínosan kerültek minden tartalmi megjelölést, minden, esetlegesen érzelmek keltésére alkalmas szót. Mint pl. anya, gyermek, magzat, élet, terhesség, terhesség-megszakítás, abortusz.
Azt persze mindenki tudta, hogy a népszavazás tárgya az Alkotmány 36. kiegészítésének elfogadása, illetve ugyanazon Alkotmány 8. kiegészítésének (40.3.3. cikkelyének) eltörlése volt.
A nyolcadik cikkely a következőképpen szólt egészen május 25-ig: Az „állam elismeri a meg nem születettnek az élethez való jogát, és figyelemmel az anyának az élethez való, ezzel egyenlő jogára, törvényeiben garantálja annak tiszteletben tartását, és amennyiben az megvalósítható, a törvény ereje által megvédi és érvényesíti ezt a jogot.”
A 36. cikkely ezzel szemben a következő szöveget tartalmazza: „a terhesség megszakításáról törvény rendelkezhet”.
Kikerült tehát az Alkotmányból az a passzus, amely szerint az anya és meg nem született gyermeke egyenlő jogokkal bír, helyette azonban nem az került be, hogy az anya és meg nem született gyermeke nem bír egyenlő jogokkal, mert a meg nem született gyermeket valamilyen oknál fogva a jogalkotó kevésbé egyenlő embernek ismeri el, mint a már megszületett gyermeket, következésképpen az abortusz megengedhető. Nem ez történt. Az ír népszavazási ív szövegezése olyan volt, mint az úgynevezett fejlett világ politikailag korrektnek nevezett új etikai kódexe általában: álságos, a lényegi kérdést megkerülő, felszínes és a végletekig cinikus.
Pedig a kérdés valójában pontosan az kellett volna legyen, ha komolyan vesszük magunkat, amire végül is az egész népszavazás vonatkozott: „Úgy gondolja-e Ön, hogy a magzati élet az anya és általában a már megszületett ember életével nem egyenértékű, következésképpen a terhesség a magzati élet elvételével megszakítható?” A kérdés valójában ez kellett volna, hogy legyen, de teljesen nyilvánvaló az, hogy egy ilyen, korrekt módon feltett kérdés esetében nagyobb lett volna a kockázata annak, hogy esetleg a „NEM” szavazatok jobb eredményt érnek el.
Az abortusszal kapcsolatos vita alapvetően egy hármas kérdéscsoportra fűzhető fel az utilitarista filozófia vezéralakja, az abortuszt egészen extrém módon támogató Peter Singer szerint:
- Morálisan megengedhetetlen-e ártatlan embereket megölni?
- Ártatlan emberi lénynek minősül-e az emberi magzat?
- Következésképpen morálisan elítélhető-e az emberi magzat életének kioltása?
Az első kérdésre épeszű ember csak igennel válaszolhat, ez talán még ma is politikailag korrektnek mondható álláspont. A második kérdéssel kapcsolatosan komoly viták vannak, a maguk orvosi, genetikai és vallási vetületeivel. Ezért a harmadik kérdésre adott válasz attól függ, hogy mit gondolunk a második kérdésről. Hol kezdődik az emberi élet? Peter Singer válasza meglepő lehet, ám véleményem szerint logikailag koherens. Ő azt mondja, hogy a magzat, még a hathetes magzat is, emberi lény. Ám szerinte a kérdés nem ott dől el, hogy hol kezdődik az emberi élet, mégpedig azért, mert a fogantatás és a születés között nem érhető tetten semmi olyan változás, ami alapján ezt egyértelműen meg lehetne határozni. E helyett azt a kérdést teszi fel, hogy honnantól lesz az ember személy. Az pedig szerinte a tudatosulásnál lesz, azaz a gyermek 1-1.5 éves kora körül, következésképpen az „abortusz” addig megengedett.
Abban Singernek igaza van, hogy a fogantatástól kezdődően nincsen olyan fixen megragadható pillanat az emberi magzat fejlődésében, amelyhez olyan szubsztanciális változás köthető, ami miatt biztonsággal kijelenthető, hogy addig még nem ember, onnantól viszont már igen. Sok vélemény van erről, de ha lehetne (ahogy nem lehet, mert nincs rá fórum…) komolyan, tudományos igénnyel nyilvános vitába bocsátkozni a mai genetikai, orvosi ismeretek tudatában, nagyon nehéz helyzetbe kerülnének azok, akik az emberi minőséget bármi máshoz próbálják kötni, mint a fogantatáshoz, a genetikailag új élet keletkezéséhez.
A józanész halálát említettem az írásom címében. És igen, ha konzekvensek vagyunk abban, amire az abortuszhoz való jog elméletét építjük, sajnos ide jutunk el. Singer gondolkodása extrém és elfogadhatatlan, de következetes. Ő elismeri azt, amit az ír szavazók 68%-a nem tud vagy nem akar látni: nincs olyan indok, ami miatt egy 6, 8 vagy 12 hetes magzatot – aki táplálkozik, mozog, fejlődik, mindenkitől (az anyától és az apától is) megkülönböztethető, egyedi genetikai kóddal rendelkezik a fogantatásától kezdve – abortuszra ítélhetnénk azon az alapon, hogy nem emberi lény. Nincs ilyen indok: sem etikai, sem jogi érv nem hozható e mellett, ha komolyan és konzekvensen gondolkodunk. Mert emberi lény.
Mi más lenne?
