Egy szociális intézményben jártam Esztergomban, amikor először találkoztam Kürtös Istvánnal. Megnézhettem a szobáját, a közös konyhát: a polcokon gondosan elrendezett bögréket, a falra kifüggesztett házirendet. Szobája egyszerű, de otthonos volt – az ágya bevetve, az asztalán könyvek és egy jegyzetfüzet. István kint ült a kertben, fiatalos hanyagsággal cigarettázott. A mozdulatai nyugodtak voltak, a tekintete tiszta … Bővebben: Az aranylövés helyett: Isten hívó szava