Bizonyára ismerős az a helyzet, amikor az óvodás fiú meghúzza a kislányt copfját, minduntalan beleköt, csúfolja, de mindezt azért, mert roppantul izgatja a fantáziáját, és a maga módján így próbál közeledni. Néha ez az érzésem azokkal az ateistákkal kapcsolatban is, akik folyamatosan a papok erkölcsein, a hívők bűnein rugóznak, a mindenhatóság paradoxonjain, a „nép ópiumán” … Bővebben: Ungváry Zsolt: Az út eleje – Gyurcsány egyre többet forgatja a Bibliát