Olvasom, hogy még jobban fogy a magyar. Naivan, mert sajnos én tényleg naiv vagyok – még hiszek az emberi jóságban –, azt hittem, a családvédelmi akciótervre vonatkozó hír kommentelői talán egy picit elgondolkoznak, és rádöbbennek arra, hogy valamit tennünk kellene, közösen, egymást segítve. De csalódnom kellett. Már megint. Lassan ez már mindennapos érzés. Nem, a kommentelő profilok mögé bújt magyar emberek nem így látják.
Ahogy görgetek lefelé, csak azt olvasom, hogy értelmes ember Magyarországra nem szül gyereket, majdnem minden második kommentnek ez a mondanivalója. Elgondolkodtam.
A férjemmel, akivel két évig ismerkedtünk, majd összeházasodtunk közel három éve, most várjuk első gyermekünket. Felmerült bennem, hogy másoknál az kérdés egyáltalán, hogy miért vállal gyermeket? 32 éves vagyok, túlkorosnak érzem magam.
Már nem is emlékszem pontosan mennyi idős voltam, de talán tinédzser lehettem, amikor megfogalmazódott bennem, hogy 25 éves koromra már szeretnék egy gyermeket. Nem jött össze, az én Istenem máshogy tervezett nekem.
De most eljött a pillanat, és én ezzel az érzéssel nagyon boldog vagyok.
Nem azért, mert Orbán Viktor bejelentette a családtámogatási akciótervet, hanem azért, mert ez az élet rendje. Mert a férjem és én így döntöttünk, mert ezt kértük Istentől, aki megadta nekünk. Mi így érezzük egy családnak magunkat, így teljesedik ki a mi kapcsolatunk.
hirdetésSzégyenletes, hogy emberek a pénzhez kötik a gyermekvállalást. Nagyon elkeserítő lett volna, ha a nagyszüleimtől, akik kemény, kétkezi munkával végigdolgozták az életüket, azt hallom, hogy bár ne vállaltunk volna három gyermeket, mert akkor több pénzünk lett volna, többet tudtunk volna ételre költeni, és talán most gazdagabbak lennénk. Szerencsésnek tartom magam, mert nem ilyen gondolatok és elvek között nőttem fel. Nálunk mindenki azt tanította, hogy a gyermek egy csodálatos dolog, mindig lesz valahogy, egymást segítjük, ahol csak tudjuk, mindent megoldunk közösen. A szegénységben is felnőnek gyerekek, teljesen egészségesen.
Talán végre tényleg észre kellene vennünk, hogy mi az élet igazi értelme, hogy a pénz nem jelent semmit.
A Facebookon valaki úgy fogalmazott, hogy hazánkban a gyermekvállalás nem kedv kérdése, hanem politikai és szociális-gazdasági kérdés. Szerintem az a szomorú, ha valaki kedv, politika vagy szociális, esetleg gazdasági okok miatt dönt a gyermekvállalás mellett. Mi ezt a gyermeket nagyon várjuk, már most nagyon szeretjük, és bárhogy lesz a jövőben, mindig segíteni fogjuk, mert ez a szülő feladata.
A felnőtté válás része az is, hogy felelősséget vállalunk egymásért. Inkább a probléma itt gyökeredzik. A mai emberek jelentős része nem hajlandó felelősséget vállalni. Semmiért, nemhogy egy gyermekért. Egy új élet gyönyörű ajándék Istentől, és nem a kormány döntése. Az, hogy ehhez pedig segítséget ad, nem azt jelenti, hogy szülésre kényszerít.
A férjem és jómagam ezt a családtámogatási tervet segítségként fogjuk fel, nem pedig kényszerítő eszközként.
Aki eddig sem szeretett volna gyermeket, annak úgysem lesz, aki pedig fontolgatta a harmadikat vagy negyediket, talán most segítséget kapott ehhez.
(Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
