„Hogy a Testvérek együttes felbomlott hét év tündöklő működés után, a mi hibánkból is ered. Mi nagyon fiatalon kezdtük ezt el, és szerintem nem voltunk a tudatában annak, hogy mennyi embert bántottunk meg anélkül, hogy ezt észrevettük volna”– ismerte el Gável Gellért a nagyinterjúban, amelyet az Eucharist együttes (először Testvérek, majd Gável Testvérek) negyedszázadnyi tevékenységéről készített a 777.

A szolgálatuk nyomában megmutatkozó megosztás kérdéséről a gitárművész úgy fogalmazott, hogy ha valaki a mai világban az alapvető értékek mellett kiáll, megosztó személyiséggé válik, mert ez nem trendi. Szerinte a negatív hírt és a rágalmazást „pozitív szemléletbe tenni” szinte lehetetlen. Emiatt felesleges akadályok nehezítik a tevékenységüket ma is – mutatott rá Gável Gellért.

hirdetés

„Átnézhetjük a múlt történéseit, amelyek sebeket okoztak. Tisztázhatjuk, hol csúszott el a kommunikáció. Mindnyájan azt éreztük, hogy nem rekedhetünk meg egy korábbi szinten, ahogyan a hitünkben sincs megállás. Ma már nem hihetek az ’97-es Gável András hitével! Sokan még ma is azt keresik, ami az indulásunk idején megtapasztalható volt. De közben mind hitéletileg, mind zeneileg fejlődtünk – tette hozzá az Eucharist együttes vezetője, aki szerint

a vélt vagy valós sebek az őszinte kiengesztelődéssel képesek begyógyulni.

Gável András: Isten igazsága miatt ma is keresztre feszítenek minket

A dicsőítő zenei szolgálathoz szükséges töltődés kérdésére Gável Gellért az felelte: Az Úr jelenlétében kell élni, és ez a legprofánabb tevékenységeinkre is igaz. „Az Úr szeretne mindent megszentelni. Néha elfelejtjük, hogy mindig velünk van az Úr, és mi magunk akarunk mindent megoldani, de ezek lesznek a legbénább helyzetek. És attól, hogy nem minden helyzet szakrális, attól még az ember minden perce lehet imádság.”

Gável András szerint maga a dicsőítés is egy ilyen feltöltő dolog. Még akkor is, amikor én felelek a közösség többi tagjáért. „Sokan úgy képzelik el a dicsőítést, hogy ha nagyon szól a zene, és nagyon átadom magam, akkor kerülök Isten jelenlétébe. De ez nem így van, ugyanis Isten jelenlétében vagyok mindig. Így, ha éppen egy kicsit szárazabb az a dicsőítés, ha nem olyan szárnyalóak az érzelmeim, akkor is érvényes és értékes az a dicsőítés. A dicsőítés a »mindent adás« Istennek. Ennek a példája Jézus, aki mindent ad az Atyának, Ő a minta ebben.”

„Ha az előadó szívében eldől, hogy az adott koncert kiindulópontja és szándéka az, hogy Istennek adjon mindent, akkor azt hívhatjuk dicsőítésnek. Akkor is, ha ez egy frontális, közlésszerű koncert.

Ha viszont csak eszközösíti az isteni tartalmakat, és a szándéka alapvetően a saját önös érdekeinek és egoizmusának a közlése, akkor az nem lehet dicsőítés, hiába istenes a tartalom. El kell jutni arra a pontra, ahol a könnyűzene kizárja az egót, és a fókuszba Isten kerül. A keresztény zene középpontjában mindig Istennek kell állnia.” – tette hozzá az Eucharist gitárművész zeneszerzője.

Az idén június 24-én és június 25-én megrendezésre kerülő Dicsőítő Szigetről Gável András elmondta, hogy az egy „speciális rendezvény”. Azon olyan előadók is fellépnek, akik nem direkt keresztény tartalmú zenét játszanak, csak értékeset. Az örök szépség az, ami összekapcsolja a munkásságukat, amit a keresztény tartalmat játszó előadók úgy hívnak, hogy Isten, mások meg nem nevezik néven, hogy ő az. Itt is a gyújtópont, amit vizsgálni kell. „Amikor ők alázatosak a zenében, és azt mondják, hogy a zene az első és én a második, az ugyanaz, mint amikor mi mondjuk a dicsőítésben, hogy Isten az első, és én vagyok a második.

A művészet attól művészet, hogy megpróbálja előhozni a szépséget a nem láthatóból. A Dicsőítő Szigetre azok jönnek el, akik ezt a szépet keresik” – mondta.

„Azt hiszem, megfeleltünk annak az elvárásnak, hogy szíveket nyerjünk meg az Úrnak. Emberhalászok tudtunk lenni, hídverők Isten és az emberek között” – tette hozzá Gável Gellért.

A korábban Testvérek, később Gável Testvérek, ma pedig Eucharist néven tevékenykedő előadó testvérpár a mostani formáció nevének magyarázataként kijelentették:

„Isten lecsupaszított minket teljesen, és rá kellett jönnünk, hogy igazából semmink sincs, amit nem Tőle kaptunk.

Akkor tettük fel a kérdést, hogy »rendben, Uram, de akkor mi az, ami Te vagy?«. Így jutottunk el oda, hogy a katolikusságunknak a totális meghatározása az eucharisztia.”

A teljes interjú a 777 oldalán érhető el.

Varga László püspök: „Eucharist – A név kötelez!”

Kiemelt kép: Az Eucharist frontemberei a Szent István Bazilika előtt. Fotó: dicsoitosziget.hu