Jobbik – Konzervatívokra változtatta nevét szombati budapesti kongresszusán a Jobbik Magyarországért Mozgalom – jelentette be Gyöngyösi Márton, a párt elnöke az évadnyitó beszédében. 

Messzire került az egykori nemzeti radikális párt attól, ahonnan elindultak 2003-ban, amikor azt tűzték ki célul, hogy alternatívát nyújtanak a MIÉP háttérbe szorulásával a radikális jobboldali szavazóknak. Egy ideig működött az elgondolás, 2010-ben a parlamentbe is bejutottak Vona Gábor vezetésével, 2014-ben pedig már 23 képviselőt küldhettek a Tisztelt Házba. 

Majd megkezdődött a néppártosodás időszaka, Vona Gábor 2017-ben még a balliberális fellegvárnak tartott Spinoza Házba is elment előadni. A 2018-as választás azonban nem hozta meg a várva-várt sikert, bár 26 képviselőt bejuttattak, a párt elnöke mégis lemondott a tisztségéről ígéretéhez híven, ugyanis nem sikerült nyerniük. 

A hatalmi harcokból végül Jakab Péter került ki győztesen 2020-ban, akinek Sneider Tamás indoklása szerint „mindössze négy hónap kellett ahhoz, hogy minden nemzeti és konzervatív gondolatot kihajítson az ablakon”.

Ez egészen odáig fajult, hogy a DK-val és az MSZP-vel indultak közös listán 2022-ben. Inkább kevesebb, mint több sikerrel – a Jobbik szavazóit azóta is keresik. 

2022 nyarán aztán Gyöngyösi Márton vette át a párt elnöki tisztségét, akiről igazából csak most derült ki, hogy mit is szeretne, miután 2023 februárjában évértékelőt tartott és felvázolta azt az irányt, amely felé vezetné a pártot, és bejelentette, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom helyett Jobbik – Konzervatívok néven folytatják. 

hirdetés

A kérdés az, hogy vajon ez mit is jelent? Gyöngyösi programadó beszédét megnézve három dolog derül ki: muszáj hangsúlyozni, hogy konzervatívok, mert a Fidesz-KDNP minden, csak nem hagyományelvű, az oroszok rosszak, viszont az Európai Unió és az európai modell követendő példa. Messze került a párt a kezdetektől – nézzük meg, mennyire! 

Mit is jelent az, hogy konzervatív? 

Gyöngyösi Márton már a megszólításban konzervatív közösségnek hívja azokat, akikhez beszél, a szó pedig maga is hangsúlyos szerepet kap a szövegben, hiszen az elnök szerint Magyarországon nincs értékelvű, következetesen konzervatív, jobboldali irány, ezért most a Jobbik által megszületik egy új, polgári-konzervatív politika, amely a felelősségvállalásra, az emberi méltóságra és a hatékonyságra épül.

Igen, lehet így is értelmezni, és akkor megtudjuk, hogy mi is az a konzervativizmus: a konzervativizmus egy politikai eszmeáramlat, egy szellemi hagyomány, nem „kritikai elmélet”, de nem is elvtelen opportunizmus. A konzervativizmus mint politikai eszmeáramlat, némi távolságot kell, hogy tartson a politikai gyakorlattól, és ezzel párhuzamosan reflektálnia kell a politikai rezsim kérdésére is – egy teljesen újraértelmezett felfogás szerint. 

Eszerint a konzervativizmus valójában egy ideológia, amely egy bizonyos pózt, pozíciót feltételez. A helyzet azonban az, hogy a konzervatív gondolkodás (nem konzervativizmus, pláne nem az igazi) valójában pont az ideológiákkal szemben alakult ki. Ezért írja Edmund Burke a Töprengésekben, hogy „a cél egységének biztosítása érdekében válogatja eszközeit, s a hajó egyensúlyát, melyben utazik, az egyik oldal túlságos megterhelése veszélyezteti. Szeretné, ha érveinek csekély súlyát áthordhatná arra az oldalra, ahol az egyensúlyt megőrizné”. A Fellebbezésben pedig a következőket írta: „Minden régi kormányzat megdöntésekor mérlegelnünk kell az új berendezkedés előnyeit. Ha egy forradalmat mérlegre teszünk, össze kell hasonlítanunk annak értékét, amitől megváltunk, annak az értékével, amit helyette kapunk”. 

A helyzet tehát az, hogy a konzervativizmus teoretikus pozíciója nem alkalmazható a politikai-gyakorlati életben, hiszen a konzervatív gondolkodás lényege – ahogy a fentiekből is látszik –, pont az, hogy a világmegváltó nagy elméletekkel és ideológiákkal szemben a gyakorlatot és a politikát, a mindennapi életet kell előnyben részesíteni és döntésenként, ügyenként, esetenként kell mérlegelni. 

Ezért aztán eljuthatunk egészen odáig, hogy valójában az, aki az Edmund Burke által felvázolt konzervatív gondolat követője, az nem is konzervatív. 

„Az élet úgyis megelőzi az ideológiát, ahogy rögtön gyanússá válik, ha valaki az ideológiát helyezi az élet elé. Azt mondja például, hogy ő konzervatív. Ha valaki ennyit mond, ott egész biztos, hogy bűzlik valami. Én meg erre azt mondom, hogy megnézzük, hogy élsz, aztán majd ítélünk” – írja G. Fodor Gábor. 

Gyöngyösi Márton elég sokszor mondta, hozzátéve, hogy jobboldaliként neki fontos, hogy az állam ne legyen mindenható, az emberi méltóság, amely az isteni kinyilatkoztatásból ered, mindennél előbbre való, az ember szabadsága pedig a közösségek szabadságát jelenti. Korai lenne ítélkezni ebben a tekintetben, a kétségeinket viszont nyugodtan fenntarthatjuk. 

Zsidó-keresztény örökség, európai modell és Oroszország 

Nem szép, de mindig felemlegetjük, hogy mégiscsak Gyöngyösi Márton volt az, aki még 2012-ben a gázai konfliktus kapcsán azt mondta a parlamentben, hogy itt lenne az ideje, „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő  és – különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban – hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak”. 

Utána persze sokáig magyarázták, hogy az nem is úgy volt, meg nem is úgy értette, és társai, viszont bárhogy is volt, mindenképpen érdekes, hogy a programadó beszédében a párt elnöke már azt mondta, hogy „büszkén vállaljuk a görög filozófia, a római jog és a zsidó-keresztény szellemi hagyomány örökségét, azt az örökséget, amely Európát létrehozta, és amelynek mi, magyarok is kiszakíthatatlanul részei vagyunk”.

Az Európai Unió kapcsán az álláspontját már akkor láthattuk, amikor még el sem kezdett beszélni, hiszen a háta mögött a magyar zászló mellett az Unió lobogója is feltűnt – az, amelyet korábban pont jobbikos politikusok égettek el, Gyöngyösi pedig 10 évvel ezelőtt még egyetértését is kifejezte az akció kapcsán. 2012-ben azt mondta, hogy jó lenne felülvizsgálni az uniós tagságot, népszavazást kell tartani róla, hiszen a 2003-2004-es közösség már korántsem az, mint a mostani. 

„Hiszen immár arról beszélünk, hogy a nemzetállamoknak a költségvetési politikájuk egy részét is át kell adniuk Brüsszelnek, vagyis a nemzeti önrendelkezés olyan mértékű feladásáról van szó, amely a legnagyobb EU-támogatókat is elbizonytalanítja” – jelentette ki. 

Most viszont már úgy véli, hogy „Európa a biztonságunk” és szeretné, ha jobboldalinak lenni nem oroszimádatot jelentene, hanem európai, polgári világszemléletet. 

Megjegyezte, hogy persze ők is látják az európai együttműködés problémáit, azonban „a jó közösség keresi, és előbb-utóbb meg is találja a legjobb megoldásokat, és most, a döntő pillanatban, a pótvizsga előtti utolsó délutánon Európa megtanulta a leckét és szinte egy emberként állt ki a szabadság, a demokrácia és az emberi méltóság mellett, amelyet Putyin előbb Ukrajnában, majd egész Európában el akart pusztítani”. 

„Vannak politikusok, akik az orosz terrort közelebb érzik magukhoz, mint a szabad világot” – jelentette ki. Érdekes mindez annak fényében, hogy 2014-ben a választások előtt azt mondta, hogy Moszkvába utazna először Vona Gábor kormányfőként. 2015-ben pedig még arról beszélt, hogy választási megfigyelőként járt Ukrajnában, a szakadár Donyecki Népköztársaságban, ahova azért utazott, hogy az egyoldalú nyugati propagandától függetlenül, a saját szemével lássa a polgárháborús övezetben kialakult helyzetet.

„Szerintem a Kelet és Nyugat közötti választás nem merülhet fel vagy-vagy kérdésként, amint az történelmünk során olyan gyakran megtörtént. Szent István óta küzdünk ezzel a hamis dilemmával. Ez egy pici ország önmagában képtelen döntő mértékben befolyásolni a geopolitikai eseményeket, így vagy tudunk egy jó külpolitikai stratégiával alkalmazkodni ezekhez az eseményekhez, vagy elveszünk” – hangsúlyozta.  

Most viszont már teljesen más az álláspontja, a beszédből egyértelműen kiderül, hogy elutasítja Oroszországot, hiszen „éppen egy éve, hogy Vlagyimir Putyin, ez a valóságtól elszakadt diktátor (…) úgy döntött, hogy meglépi azt, amit Európában a második világháború óta senki sem mert, és nyílt háborúban ront rá szomszédjára” , és minden reményét az Európai Unióban látja. 

Pongrátz András: a bátyám megvetné és elítélné a lelkét vesztett pártot

Gyöngyösi Márton Pongrátz Gergely 1956-os szabadságharcos szavaival kezdte a beszédét és elmondta, hogy „a mi politikai közösségünk tőle kapta az 56-os lyukas zászlót örökségként”. 

Pongrátz András, Gergely testvére viszont nemhogy elégedett nem volt a pártelnök mondandójával, egyenesen felháborodott, hogy „az 1956-os szabadságharcot vérbe fojtó kommunisták szellemi örököseivel, DK-val és más balliberális pártokkal szövetségbe lépett Jobbik álságos, megtévesztő módon Gergely bátyámra hivatkozik a párt országos kongresszusán, hogy leplezze balliberális kötődését”. 

„Gergely bátyám úgy az 1956-os magyar szabadságharc idején, mint élete során mindenkor, a magyar szabadság nemzeti értékeinek megvalósításáért küzdött, nemzetben gondolkodott, az Isten–haza–család eszménye szent volt számára, visszautasította a kommunista ideológiából kinőtt szivárványos rongyokba öltöztetett balliberális eszmék minden megnyilvánulási formáját. Meg vagyok győződve, hogy megvetné és elítélné a lelkét vesztett pártot, semmiképpen sem Jobbik Konzervatívnak nevezné őket, hanem »Rosszabbik Kommunista Konzervatívoknak«” – fogalmazott. 

Hogy az a Jobbik, amely az elmúlt évtizedben szinte az egész politikai palettát bejárta, valóban tartja-e azt az irányt, amelyet Gyöngyösi kijelölt, azt majd az idő (és a politikusaik) eldöntik.  

De azért, hogy el ne felejtsük, hogy milyen is Gyöngyösi Márton, befejezésként álljanak itt a szavai egy korábbi nyilatkozatából: 

„Mi értékrendi alapon célokat határozunk meg, és ezek elérése érdekében pragmatikusan együttműködünk bárkivel. Nemcsak Gyurcsány Ferenccel, az ördög öreganyjával is, ha szükséges.” 

A címlapképen Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnöke, európai parlamenti képviselője beszédet mond a Jobbik évadnyitó rendezvényén Budapesten, az Off Kultúrszövőgyárban 2023. február 25-én. Forrás: MTI/Balogh Zoltán