Jó hírt közölt a minap Facebook oldalán Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért, a Családokért elnöke. Ennek apropóján érdemes egy pillantást vetni a népesedési statisztikákra és tisztázni pár félreértést.
A balliberális oldalon minden hónapban epedve várják, hogy a KSH kiadja az aktuális népesedési adatokat, vagyis a halálozások és a születések számának alakulását. Ez ugyanis szinte minden alkalommal okot ad az ellenzék politikusainak és újságíróinak arra, hogy elmondják: nem működik a kormány családpolitikája, hiszen már megint kevesebb gyermek született, mint egy évvel korábban. Ha pedig az adott hónap mutatói kedvezőbbek, mint az előző évben, akkor az a kritika tárgya, hogy miért „csak” annyival több gyermek született, amennyivel. A számok alapján a bírálatokat sokszor akár jogosnak is gondolhatnánk,
csakhogy a baloldal véleményformálói nem a jó statisztikát nézik, amikor ítéletet mondanak a magyar családpolitikáról.
De miért is visz félre minket a születések abszolút száma? Sajnálatos tény, hogy Magyarországon a népesség az 1980-as évek óta csökken. Ennek megfelelően pedig a felnövekvő, vagyis iskolába járó, majd szülővé váló nemzedék is kisebb számban képviselteti magát, mint elődeik.
Kis mellékszál: pontosan ezért félrevezető az oktatás hanyatlásaként leírni az egyetemre jelentkezők számának csökkenését is. Az ugyanis nem azért van, mert arányaiban kevesebben akarnának a felsőoktatásban tanulni, hanem azért, mert eleve kevesebben vannak a potenciális egyetemre jelentkezők.
De vissza a fő gondolatunkhoz! Mivel a népesség folyamatosan csökken, egyre kevesebb azoknak a nőknek a száma is, akik belépnek a szülőképes korba. Sőt, a csökkenő trend miatt minden évben többen vannak azok, akik kilépnek a potenciális gyermekvállalási korból, mint amennyien belépnek oda.
hirdetésInnentől kezdve pedig nem kell a matematika doktorának lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: kevesebb szülőképes korú nő kevesebb gyermeket fog szülni, még akkor is, ha adott esetben egyénenként több gyermeket vállalnak, mint korábban.
Éppen ezt a statisztikai torzítást hivatott kiküszöbölni az úgynevezett „termékenységi arányszám”. Ez ugyanis azt mutatja meg, hogy a szülőképes korban lévő nők átlagosan hány gyermeket vállalnak. Egy ország népessége akkor tud emelkedő pályára kerülni, ha ez a szám eléri a 2,1-et, hiszen ez jelenti azt, hogy az érintett anyák átlagosan már több, mint 2 gyermeket szülnek.
Magyarország mélyről indult, hiszen a 2010-es évek elején – köszönhetően a Gyurcsány-Bajnai-kormányok családokat elbizonytalanító politikájának – a mutató 1,29-en állt, vagyis nagyon kevés család mert 1-nél több gyermeket vállalni, sokan pedig le is tettek arról, hogy valaha utódjuk legyen. Ezt az értéket sikerült feltornázni a 2020-as évek elejére 1,6 közelébe. Fűrész Tünde posztjából pedig az derül ki, hogy az utóbbi 25 évből az elmúlt 3 évben volt a legmagasabb a gyermekvállalási kedv.
A poszt alatti kommentben a KINCS elnöke azt is kifejti, hogy ez az érték 2020-ban 1,56, 2021-ben 1,59, tavaly pedig 1,52 volt. Vagyis a válság ellenére sem tapasztalható érdemi csökkenés a gyermekvállalási kedvet illetően. Persze messze még a hőn áhított 2,1-es cél, de az út, amelyen a kormány elindult járható és a cél elérhető. Ami pedig szintén óriási eredmény, hogy a bizonytalan helyzet nem hatott érdemben a családok jövőképére. Persze ez nem is csoda, hiszen a kormány nemhogy nem csökkentette, hanem még szélesítette is a családtámogatások körét tavaly és idén is.
Ez a fajta kiszámíthatóság pedig elengedhetetlen eleme a sikeres családpolitikának.
És ezt a kabinet is jól felismerte. Az elmúlt 3 év tehát egy komoly trendfordulót jelentett és jó alapot arra, hogy hosszú távon meg lehessen fordítani a magyar demográfiai trendeket. És a másik tanulság: ne higgyünk a balliberális károgóknak és hasonlítsuk az almát az almához, a körtét a körtéhez.
Címlapkép: Pixabay.com
